Futunk

Koradélután megbeszéltük a párommal, hogy este ki kellene menni újra futni a szigetre. Kicsit érzem még a bordáimat (nekem ott szokott izomlázam lenni) és a combomat, de nincs mese futni kell J. Hazafele kitettem a kolléganőmet a metrónál, aki kiszállva az autóból viccesen még megjegyezte ”akkor találkozunk a szigeten!”. Hazaérve gyorsan összekaptuk magunkat, majd kiérve szétváltunk, mert szerettem volna most a saját tempómban futni, a cél a séta nélküli teljes kör. Az Árpád hídi fordulónál vacakoltam kicsit az órámmal, mert meg akartam nézni a részidőt, de már erősen sötlétedett, ezért nem láttam az órámat (és természtesen rossz gombot nyomtam meg). Majd egyszer csak meglapogatják a hátamat – hát a kolléganőm volt az J. Épp akkor futott le a hídról mikor én is odaértem, így ezt a hosszt végül együtt futottuk le. Hiába mondtam, hogy menjen, nem tágított. Így fogalmam sincs mennyi idő alatt teljesítettem a kört, mert persze az órát rosszul állítottam be J.
A lényeg, hogy meg van egyben a sziget kör! Legközelebbre a szombat reggelt lőttem be, remélem akkor le tudom mérni az időt is rendesen, kíváncsi vagyok mennyit romlottam ősz óta. Hazaérve aztán már csak pihegtünk, mert az előző éjszakai vírus irtás miatti későn fekvés eléggé megviselt bennünket. Nem tudom, hogy bírjuk majd, ha a gyerekhez kell felkelni? Én tudom magamról, hogy borzasztó tudok lenni, ha nem vagyok kipihent, na de ezen majd akkor rágódunk ha aktuális lesz a probléma J.