Bemelegítő beszélgetés

Egyszer olvastam egy cikket a futás előtti bemelegítésről. Ebben egy 15 perces sétát javasolnak, mely során átmozgatásra kerülnek az izmok. Az iskolai tornáknál tanult nyújtó gyakorlatok inkább a végére valók (bár akkorra is inkább a 15 perces levezető sétát ajánlották), mert a merev izom könnyebben meg tud sérülni. Nekünk ezzel nincs proglémánk, mivel pontosan 15 percet sétálunk míg kijutunk a szigetre. És ezek a séták remek alkalmat nyújtanak a beszélgetésekre. A párom egy ilyen alkalom során a következő kéréssel fordult hozzám. Ígérjem meg, hogy nem fogom tőle sose eltiltani a gyerekünket, és ha el is válunk, akkor is egyetértésben, és közös döntésekkel neveljük, bárkinél is lenne a gyerek. Mert annyi rossz példát lát a környezetében, és nem szeretné ha ez velünk is megtörténne. Tudja, hogy mindketten normálisan zártuk le a korábbi kapcsolatainkat, de persze sose lehet tudni... valóban nem.
Bár ezen még nem törtem a fejemet, de azt gondolom az idősebb kori párválasztásnak, és gyerekvállalásnak is meg vannak a maga előnyei. A saját tapasztalatok legalábbis erre engednek következtetni.

1.       Fiatal korában az ember ugyanis nem mérlegel annyi mindent mint érettebb fejjel. Nincs is elegendő élettapasztalata, az idősebbek (szülök) intelmeit pedig sorra leinti. Majd azt én jobban tudom…

2.      Huszonévesen még ideálokat kergetünk, és hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal felruházni a partnerünket, mellyel sose rendelkezett.

3.       30-35 éves korunkra alakul ki igazán a személyiségünk, és ez alatt az idő alatt nagyon el tudunk távolodni a másiktól.

4.      Lakva ismerszik meg a másik. Ezt nulla anyagi háttérrel elég nehéz meglépni.

5.       De ami a legfontosabb, hogy egy válás során mindkét fél korrekt hozzáállására szükség van, és sokszor a megbántott fél nem tud higgadtan mérlegelni, ezért a gyerek / anyagi javak esnek ennek áldozatul.

Mi mindketten gáláns felek voltunk, és nagyvonalúan álltunk a kérdéshez. Ezért ugyan szebben váltunk el, de anyagilag mindketten rosszul jártunk. Kettőnk közül leginkább én, aki szinte csak a ruháimat és a könyveimet hoztam el. Így valóban könnyű válni. Még egyszer ha sor kerülne erre biztosan másképp lenne, de ezt a jelen tapasztalataival mondom, akkor sem erőm sem támogatottságom nem volt hozzá. Ezért csak annyit mondtam, hogy ezt ígérni nem tudom, de megpróbálok majd korrekt lenni. Egy biztos, annak ellenére, hogy normális családban nőttem fel, sikerült rengeteg nyomort összeszednem, amin még most is dolgozom. Szándékosan biztosan nem fogom ennek kitenni a gyerekemet, ezért megpróbálok majd észnél lenni. Persze ha Ő hagy el, mondjuk egy másik nőért, akkor ez lehet nehéz lesz, de megpróbálom. De azért inkább ne kerüljön erre sor J.