Hampton Court Palace

 Hampton Court London 6-os zónájában található. Mivel ide nincs metró járat, ezért úgy döntöttünk számunkra az a legjobb megoldás, ha a szállásunknál lévő Vauxhall állomáson szállunk vonatra. A jegy egy irányba 4.4Ł volt. Egy belső hang hatására csak odafele vettük meg a jegyeket, ami jó döntésnek bizonyult, mert visszafele már nem erre mentünk haza, de erről majd később...
A pályaudvarról kilépve jobbra kell venni az irányt, és a Temzén átívelő hídról már látható is a palota, mely lenyűgöző méretekkel rendelkezik. Első ránézésre is szembeötlő a rengeteg kémény, melyet nagyon szépen raktak ki a téglákból. Az audio guide-ból aztán megtudtuk, hogy ennek az az oka, hogy az épületet alapvetően sosem lakták, ezt leginkább reprezentációra, vagyis vendégek fogadására használták. Épp ezért csak azokat a szobákat fűtötték amelyekre szükség volt. A palota az elmúlt évszázadok során persze sok átépítésen is átesett, mire elérte mai - véglegesnek tekinthető formáját. Ezek a hozzáépítések azonban olyan összhangban történtek meg, hogy azt a szemlélődő észre sem veszi, maximum akkor, ha az épületet a park irányából nézi.

A bejárattól balra található a pénztár, majd az épületbe belépve egy udvaron találjuk magunkat. A bal oldali átellenes sarokban át lehet venni az ingyenes audio guid-ot, majd tetszés szerint lehet bejárni az épületet. A guide a parkba már nem vihető ki. Jó hír, hogy az épületben lehet fotózni, vaku azonban nem használható. Ettől függetlenül egész jók lettek a képek. Az épület és a berendezések lenyűgözőek, de tény, hogy a végére már kifárad az ember szeme és agya a sok látványtól.
A termekben sétálva még szembeötlőbb az otthoni kastélyok kifosztottsága. Igyekeznek persze nálunk is berendezni a felújított épületeket, de sokszor nincs mivel. Itt azonban megmaradtak az eredeti berendezési tárgyak, ezért még lenyűgözőbb a látvány.
Mi VIII. Edward lakosztályával indítottunk, aztán következtek a többi lakosztályok. Már a lépcsőház is nagyon impozáns a hatalmas tereivel és gyönyörű freskóival.
Legjobban a Fegyver szoba tetszett, melyet nagyon ötletesen oldottak meg, mivel a falakra különböző formákban helyezték el a fegyvereket.

A fegyverszobát elhagyva szobák sorozata következett, melyek nagyon hasonlítottak egymásra. Mivel minden szobában van kandalló, így már egyértelművé válik miért is kellett ennyi kémény erre az épületre...

A szobák sokaságát időnként egy-egy folyosó töri meg, és az épületrészek között is fedett átjárókat találunk.

Az épületek belső udvarokat zárnak közre, ahol már megfigyelhetők a korszakváltás hatásai. Ugyanakkor az egységes építőanyag, és a viszonylag hasonló stílus miatt mégis olyan érzésünk van, mintha azonos korban készültek volna az épületek.

A hatalmas épülethez külön konyha részleg tartozik. Itt is lenyűgözően a méretek, bár korántsem annyira kidolgozottak a részletek. Az élelmiszereket külön kis egységekben dolgozták fel, mire bejutottak a tulajdonképpeni konyhába. De még itt is láthatók a szervezettség jelei, hisz a sülteket máshol készítették, mint ahol főztek. Igen nagy szervezettséget igényelhetett egy ekkora konyha üzemeltetése.

S míg a szolgák dolgos hada uraik kényelméért dolgozott, addig ők hol máshol pihenhették ki a napi fáradalmakat, mint a kerekben való séták során?

A palota bejárásával 4 óra környékére végeztünk, és elindultunk kifele a parkból. Gondoltuk lenézünk a Temze partjára is, ahol a hídtól pár lépésre felfedeztünk egy hajóállomást. Gyors kupaktanács következett, melynek eredménye az lett, hogy Richmond megállóig elmegyünnk hajóval, onnan pedig vonattal vissza Vauxhall állomásra. Időnk bőven volt, a nap sütött, miért is ne?