Kew Gardens

Az öt napos programunk zárásaként ezt a botanikus kertet látogattuk meg. Már meg sem lepődtem azon, hogy leszállva a metróról egy piacba csöppentünk. Helyi árusok kínálták saját készítésű süteményeiket, kenyereiket. A párom természetesen elcsábult egy húsos pitére J.
Tovább sétálva az úton, kb. tíz perc alatt értünk el a botanikus kert bejáratához. A kert hatalmas, és természtesen gyönyörű. Úgy terveztem, hogy 15 óráig maradunk itt, utána elindulunk vissza a Viktória Pályaudvarra, ahol a csomagjainkat leadtuk (8,5Ł az első 24 óra). Ha a szállásra visszamentünk volna érte, az plusz egy órát jelentett volna, ezért döntöttünk emellett a megoldás mellett. Öt óra állt tehát rendelkezésünkre, mely alapvetően elég volt. Igaz, hogy a melegházakat kihagytuk, de ha oda is bementünk volna, szerintem egy nap alatt sem végzünk J. A parkot egyébként körbejárja egy kis vonat (4Ł rá a jegy), mely fél óránként közlekedik fel-leszállási lehetőségekkel. Ezt igénybe vettük mi is, hogy a számunkra érdekes helyeken kicsit többet időzhessünk.
Mivel ez III.György Király és 15 csemetéjének menedéke volt, így több épület is a kényelmüket szolgálta. Ezeket mind meg lehet nézni. Az első megállónk például ez a kis falusi házacska volt, mely Charlotte Királynő tulajdona volt. Gondolom időnként ide menekült a gyerekzsivaj elől..

Ezen felül keleti területek is találhatók (kínai pagoda, japán kert), sőt, még egy ösvényt is építettek a fák lombkoronája között. Egyértelműen láthatók a nyomai, hogy itt felnőttek, idősek, gyerekek egyaránt tartalmasan el tudják tölteni a napot. A füvön egyébként szabad piknikezni (ezt itthon a botanikus kertekben kevésbé engedik), de több kávézó és étterem is található a parkban.

A parkban egyébként nagyon sok állatot láttunk, melyek szabadon bóklásztak. Egy részük vélhetően  a szomszédos Temzéről repülhetett be, de a pávákat szerintem a kor hangulatát megidézendő tarthatják. Rikoltásukat a séta során végig hallani lehetett.

A Temze partján helyezkedik el a királyi palota, melyet jórészt felújítottak, de a legfelső szintet meghagyták kicsit romosabb állapotban, ezzel bepillantást engedve az épület szerkezetébe is.
Már korábban is szembesültem azzal a szokással, hogy az épületeket kicsit másképpen építették mint nálunk. Ugyanis csak egy váz falat húztak fel, a belső szinteket pedig fa szerkezetből építették meg. Így már nem meglepő, hogy a szobákat elválasztó a belső falakat sem téglából rakták mint nálunk, hanem egyfajta fonott technikát alkalmaztak, melyet bevakoltak, aztán fa burkolattal láttak el. Hmm. Érdekes megoldás. Az biztos, hogy ez egy könnyebb szerkezetet eredményezett, melyet átalakítani is egyszerűbb volt. Ezek lehettek a korabeli könnyűszerkezetes épületek.

És persze a fő épületnek a szokásos kert is dukál, ezért erről se feledkezzünk meg. Igaz a teljes park és épület kevésbé pompás mint például Hampton Court, ugyanakkor minden arról árulkodik, hogy itt "normális" családi élet zajlott, és nem a pompa dominált.

És ha már a parkban járunk, akkor a virágokról se feledkezzünk meg. A koratavaszi virágok sajnos már elkezdtek leszáradni, így a nárciszmezőket nem láthattuk teljes pompájukban, ugyanakkor a fák most kezdtek virágozni, ezért ez némileg vígaszként szolgált.

Összességében ez a nap is szép volt, nem bántuk meg, hogy kijöttünk ide. Alapvetően minden programunkkal elégedettek voltunk, így jó érzésekkel és szép emlékekkel feltöltődve indulunk haza.