Reggel fél kilencre mentünk a tüszők leszívására. Meglepődtem, mert összesen csak négyen voltunk, és még egy fő akinek a beültetése volt aznap. Az első kört sikeresen zártuk, tíz petesejtünk lett J. Ennek nagyon örülünk, és erősen bízunk benne, hogy szépen megtermékenyülnek, és ezúttal is tudunk majd lefagyasztani.
A műtétet követően két órát még az örzőben kell pihenni, így egy érdekes közjátékot is megfigyelhettem. Az utánam következő lányt elég nehezen tudták felébreszteni (ez kihallatszik a műtőből, mert csak pár lépésre van), majd kitolták őt is mellém. Akkor is nagyon kómás volt még (ezt hitte mindenki a kérdése kapcsán), mert megkérdezte, hogy a férjére majd mikor lesz szükség? Neki mikor kell jönnie? Mondta a nővér, hogy már most, de nem válaszolt értelmesen, ezért hagyták pihenni. Aztán csöngött a telefon és kiderült, hogy nem találják a férjét. A nővér próbálta megkérdezni a férje számát de nem tudta. Akkor ha a szekrényben van a táskája behozza, és hívja fel. Hát a táskáját is elvitte a férje a telefonjával. Szuper! Akkor adja meg a saját számát. Azt se tudta. Nagy nehezen összehozták a számot, amit persze nem vettek fel. Kicsit variált a lány a számokkal, és utána sikerült elérni a férjét, aki közben lazán hazament. Én ezt nem egészen értem, mégis mit gondoltak mikor lesz szükség a spermára? Az orvos mindig mindent világosan elmond, de a logika is ezt diktálja, nem? Na mindegy, kb. 1 óra múlva jelent meg a férj, és adta le a spermát. Nem tudom mennyi idő után kell összehozni a randit, de remélem nem csúszik el ezen a történet, mert az borzasztó lenne.
11-kor már végeztem is, és bementünk az orvoshoz megbeszélni a továbbiakat. Holnap 11-kor kell hívni a biológust, aki megmondja mi a helyzet (hányan termékenyültek meg, és indult el az osztódás).
Beültetésre vasárnap-kedd között kerülhet sor, attól függően hogy fejlődnek majd a megtermékenyült sejtek. Aztán abban maradtunk vasánap és kedden beadok még fél-fél ampulla Ovitrelle-t, aztán a többit meglátjuk majd vasárnap.
Végezetül pedig elővettük az újságot amit Londonból hoztunk neki, bízva benne, hogy még nincs meg neki. Nagyon örült, és azt mondta még nem látta. Viccesen közölte, hogy akkor hétvégén már be se jön, hogy legyen ideje átnézni. Mondtuk neki, hogy időt nem tudunk hozzá adni, de remélhetőleg sort tud rá keríteni.
Hazafele ebédeltünk egyet a randihelyünkön (Szeráj) majd hazajöttünk. A párom itthonról dolgozott én pedig aludtam egy nagyot. Kicsit még fáj a hasam (most én is kértem fájdalomcsillapítót az infúzióval), de remélem holnapra ez elmúlik. Holnap pedig telefonálunk, és reméljük csupa jó hírt kapunk J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése