Ma délután beugrottam a munkahelyemre az autómért, mert a héten nem volt rá szükségem. Az időpontot úgy ütemeztem, hogy találkozhassam egy nagyon kedves volt kolléganőnkkel, akik ma érkeztek haza New York-ból. Kicsit vicces, hogy a másik - akik szintén kinn élnek - pedig a múlt héten jött haza. Így most mindenki itthon van! Nagyon jó volt vele találkozni, csak sajnos kevés volt az idő a beszélgetésre. De azért napjainkban nem lehet okunk panaszra, hisz a skype nagy segítség, ettől függetlenül a személyes találkozó sokkal többet ér. Jó volt látni, hogy jól érzik kinn magukat.
Decemberben lesz 2 éve, hogy kimentek, mivel a párja kapott kinn egy lehetőséget. Ez a alatt a 1,5 év alatt kétszer voltak itthon, a szülőket is kiutaztatták, félretettek annyi pénzt amennyit itthon 3 év alatt takarítottak meg, és most, hogy hazajöttek kifizetik a diákhitelüket is. És még csodálkozunk, hogy elmennek a fiatal diplomások itthonról? Szomorú, de csak támogatni tudom a döntésüket. Itthon alig boldogulnának, kinn pedig pár év alatt sínre tudják tenni az életüket. Nem tudom lesz-e ez valaha jobb, mostanában egészen biztosan nem. Na mindegy, ez van.
Este 7-re színházba megyünk még, holnap pedig a szülőket pátyolgatjuk kicsit, mert apukámmal is ahogy beszéltem a héten azt éreztem nagyon el van anyátlanodva. Kicsit fel kell rázni őket. Remélem az eső kibírja estig, és szép napunk lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése