Reggel nem nagyon tudtam már aludni, alig vártam a fél kilencet. A biológus azt mondta hatan vannak, és ma lesz a beültetés, ezért dél környékére menjünk fel. Felébresztettem a páromat, aki persze nem örült. Miért nem várunk most is az ötödik napig? Biztos valami baj van! Megkérdeztem-e a biológust, hogy miért? Mondtam nem faggattam ki, de majd megkérdezzük az orvost. És akkor elindult a netezés, hogy mikor optimális a beültetés, és hanyadik napon fagyasztanak? Merthogy biztos nem fogják mind a hatot visszatenni, tehát ha maradnak még potenciális jelöltek akkor őket fagyasztatjuk. A fehérjedús reggeli (sajtos rántotta) előtt még belémdiktált egy vodka-narancsot, majd fél tizekettőre felértünk. Vasárnaphoz képest a parkoló tele volt, a váróban reményteli apukák üldögéltek. Gyorsan bekerültünk az orvoshoz, aki feltette a szokásos kérdést: hányat helyezzenek vissza? Azt mondta 4 nagyon szép állapotban van, de ránk bízza a döntést. Én eredendően most kettőre gondoltam volna, hátha így nagyobb esélyt kapnak ha kevesebben vannak (ezt otthon még mondtam is), de a párom meg sem várva a válaszomat bedobta a négyet. Az orvos helyeselt, mondván Ő is erre gondolt. Mondtam neki, hogy én pont a felére szavaztam volna, mire azt mondta majd kettő születik meg. Hát jó, legyen így J.
Az öltözőben aztán összefutottam azzal a lánnyal akinek szintén csütörtökön volt a leszívása, és ő megismert. Én úgy hittem neki aznap a beültetése volt, de kiderült nem. És mivel csak egy petesejtje volt, ezért a leszívásra nem is altatták el. Hát az húzós lehetett L. De szerencsére megtermékenyült nekik is, így míg várakoztunk tapasztalatokat cseréltünk. Kiderült, hogy Ördög Nóri kislányát is a mi orvosunk hozta össze, és ugye nekik is harmadikra sikerült… mivel mindhárman akik ott ültünk a harmadikkal voltunk ott, ezért ez plusz reményt adott. Aztán elkezdték kiengedni akiknek a leszívása volt aznap, így mi is sorra kerültünk. Mivel én voltam az utolsó, ezért engem már nem tudtak visszatolni a többiekhez a pihenő terembe, ezért betoltak a nővérszoba felé vezető folyosóra és leparkoltak egy tabló mellé, mely tele volt babás képekkel. Volt időm számolgatni. 28 kép volt, és ebből kettőn hármas ikrek, nyolcon pedig kettős ikrek. Mit mondjak, elég húzós arány, ezért kicsit izgulok, hogy mi lesz ha mind megtapad.
Mivel nem főztem így egy gyors ebédet követően hazamentünk, és én újfent ágyban és alvással töltöttem a délutánt. Este megnéztük még a Gru-t, aztán egy újabb vodka-narancs várt rám, és most lassan újra jön az alvás. Bár nehezen fogadta el a párom, de holnaptól dolgozom. Most nem stresszes a munka, ezért elfogadta, hogy nem megyek szabadságra. Két kemény hét következik. Az elején annyira pörögnek az események (injekciók – ultrahang – műtét – megtermékenyülés, várakozás), hogy az a két hét szinte elrepül. A másodiknál viszont mintha ólomlábakon járna az idő. Nagyon nehéz kivárni a tesztelést, de hát nincs mit tenni, most már csak várnunk kell a pozitív tesztet.
Az öltözőben aztán összefutottam azzal a lánnyal akinek szintén csütörtökön volt a leszívása, és ő megismert. Én úgy hittem neki aznap a beültetése volt, de kiderült nem. És mivel csak egy petesejtje volt, ezért a leszívásra nem is altatták el. Hát az húzós lehetett L. De szerencsére megtermékenyült nekik is, így míg várakoztunk tapasztalatokat cseréltünk. Kiderült, hogy Ördög Nóri kislányát is a mi orvosunk hozta össze, és ugye nekik is harmadikra sikerült… mivel mindhárman akik ott ültünk a harmadikkal voltunk ott, ezért ez plusz reményt adott. Aztán elkezdték kiengedni akiknek a leszívása volt aznap, így mi is sorra kerültünk. Mivel én voltam az utolsó, ezért engem már nem tudtak visszatolni a többiekhez a pihenő terembe, ezért betoltak a nővérszoba felé vezető folyosóra és leparkoltak egy tabló mellé, mely tele volt babás képekkel. Volt időm számolgatni. 28 kép volt, és ebből kettőn hármas ikrek, nyolcon pedig kettős ikrek. Mit mondjak, elég húzós arány, ezért kicsit izgulok, hogy mi lesz ha mind megtapad.
Mivel nem főztem így egy gyors ebédet követően hazamentünk, és én újfent ágyban és alvással töltöttem a délutánt. Este megnéztük még a Gru-t, aztán egy újabb vodka-narancs várt rám, és most lassan újra jön az alvás. Bár nehezen fogadta el a párom, de holnaptól dolgozom. Most nem stresszes a munka, ezért elfogadta, hogy nem megyek szabadságra. Két kemény hét következik. Az elején annyira pörögnek az események (injekciók – ultrahang – műtét – megtermékenyülés, várakozás), hogy az a két hét szinte elrepül. A másodiknál viszont mintha ólomlábakon járna az idő. Nagyon nehéz kivárni a tesztelést, de hát nincs mit tenni, most már csak várnunk kell a pozitív tesztet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése