Adventi koszorú

Advent első hetében az utóbbi 4-5 évben saját magam szoktam elkészíteni a koszorút. Ezúttal bordós-pirosas-arany kombinációra esett a választásom. Sajnos a fenyő nem nagyon szereti a panel klímáját, ezért azt csak mértékkel tettem most rá, de azért mutatóban az is van rajta. 

Vasárnap meg is gyújtjuk az első gyertyát.

Köd vagy napsütés? Napsütés vagy köd?

Végre kisütött a nap! :) Igaz a reggel nehezen indult. Ébredés után mikor kinéztem a szigetre, akkor ez a látvány fogadott, ahogy szállt fel a köd.

A lakás másik oldala azonban ennél sokkal bíztatóbb képet mutatott :)

Remélem a héten kitart a napsütés, még ha hűvösebb is lesz az idő :)

Süss fel nap!

A mai nap is egy "nemszeretemnap" lesz úgy érzem. Nagyon hiányzik a napsütés. Olyankor még a munka is gyorsabban telik, de most ha kinézek nem látok mást csak szürkeséget. Hol vagy napocska??? Süss ki kérlek, mert várunk nagyon!! :)

Pécel, Ráday-kastély

A vasárnapi ebédet az anyósomnál költöttük el, aztán úgy döntöttük "lesétáljuk" kicsit az ebédet, mert szokás szerint többet ettünk a kelleténél (szerinte természetesen nem eleget :) ). Így hát felkerekedtünk, és kiugrottunk Pécelre megnézni a Ráday-kastélyt. Bevallom nem készültem fel kellően, mert azt gondoltam lesz parkja is az épületnek, de sajnos csalódnom kellett, mert a település már teljesen körbefonta, így a park mára csak egy udvarnyi területet jelent, ahova viszont nem lehetett kimenni.
A tárlatvezetés épp tartott, így várnunk kellett kicsit a következőre, de megérte, mert sok érdekes dolgot mesélt az idősebb úr. Az épület viszonylag jó állapotban van - a MÁV gondnoksága alá tartozott, így anno társadalmi munkában helyreállították, majd sokáig kiemelt kórházként funkcionált az épület. Ennek köszönhető, hogy a bálterem freskói megmaradtak (társalgó volt a betegek számára), és a földszinti könyvtár is annak köszönheti szerencséjét, hogy ott volt az orvosi szoba. A kórtermekként funkcionáló szobáknak sajnos már nem volt ilyen szerencséjük, ott most próbálják meg visszaállítani a korábbi elrendezést. A keretek szűkössége természetesen itt is érzékelhető. Sajnálatos, hogy a még viszonylag jó állapotban lévő épületeket is hagyjuk leromlani, de persze annyi mindenre nincs pénz, miért pont erre lenne? :(

És akkor néhány kép az épületről. Az emeleti bálteremben fekete-fehér mitológiai freskók vannak, ez egyedülálló látványosság.

A bálterem melletti helységben a feltárás során megtalálták az eredeti vázlatokat is (néhol sajnos leperegtek a freskók, így kerültek elő a vázlatok).

Az épület földszinti részén található a könyvtár és a konyhák, melyet elég látványosan be is rendeztek. Nekem ez a része tetszett egyébként legjobban a kastélynak.

Összességében nem bántuk meg, hogy kijöttünk, de saját magam számára kicsit csalódás volt mégis a nap, mert most inkább sétálni szerettem volna. De hát így jár, aki nem készül fel előre alaposan :).

A Tatán pihenő vadludak

 Tatai öreg tó, a vadludakra várva.

 Ahogy sötétedett egy többen jöttek.

És még mindig csak jöttek... az ornitológusok szerint mostanra kb. 48 ezer vadlúd pihen a tavon. Amíg tart az enyhe idő, és nem hullik le a hó maradnak is. Reggel 7 körül felszállnak, a környező mezőkön élelem után néznek, majd este visszarepülnek a tóra. Érdemes megnézni, mert hihetetlen tömegben érkeznek ide.

Bár a mai reggel sem volt túl szép, azért sikerült rávenni a páromat is, hogy menjünk ki futni a szigetre. Érdekes dolog megfigyelni, hogyan változik a futók összetétele az idő romlásával. Mostanra szinte kizárólag fiúk vannak, leszámítva 1-2 lányt, akik jobbára a párjukkal mennek ki, mint mi is. Én valahogy jobb szeretek a szabadban futni mint a gépeken, még akkor is ha jobban be kell öltözni. És ma is sikerült lefaragnom 1 percet az időmből, így sikerült 39 perc alá bemennem. Tudom, hogy lesz ez még jobb is, de már ez is nagy javulás a kezdeti 42-43 perchez képest.
Mai tervünk között szerepel még lemenni Tatára, ahol azöreg tavon több ezer vadliba pihen mostanság. Remélem sikerül szép képeket készíteni :). Ha igen teszek fel majd ide is.

Esztergomi séta

Ezen a vasárnapon kicsit szerettünk volna kettesben lenni, ezért felugrottunk Dobogókőre. Kicsit sétáltunk fenn, és megebédeltünk. Mivel elég ködös-párás-nyírkos-hideg idő volt (és én fáztam mert nem öltöztem fel rendesen), így elindultunk hazafele, viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve Esztergom irányába kanyarodtunk, és megálltunk a városban egy sétára.
Itt már kicsit szebb volt az idő, de még mindig hideg volt. Lesétáltunk a csatorna mentén a Duna partra, majd visszafele beültünk egy kis kávézóba (szintén a csatorna partján volt). Igazából nem sok minden történt, de az őszi színek gyönyörűek voltak, és a séta a napsütésben nagyon jól esett.
És végre együtt voltunk egy kicsit, mert a hétköznapok rohanásában sajnos most kevesebb figyelem jut a másikra. A válásom egyik tanúlsága az volt, hogy akit szeretünk, arra akkor is figyeljünk ha úgy érezzük "neki igazán meg kell értenie mennyire elfoglalt vagyok, hisz látja mennyit dolgozom. Ha majd lesz időm akkor vele is foglalkozom.." Hát ez nem így van. Egy darabig persze mindenki toleráns, de ezzel nem szabad visszaélni. Szerencsére most nem így van. Egyrészt én is próbálok odafigyelni erre (bevallom nem mindig sikerül), másrészt a párom szóvá is teszi, ha úgy érzni nem figyelek kellőképpen rá. Így azonnal lehetőségünk van a korrigálásra, így nem csúszhat el a kapcsolat. Tehát csak őszintén kimondani a problémákat, és nem szabad hurcolni, mert ezek az apró sérelmek bizony össze tudnak tömörödni egy keményebb tüskévé, amit aztán már sokkal nehezebb kihúzni :(.
És a mai tanmese után következzenek a képek :)

A helyiek persze felkészültebbek voltak mint mi, így a vadkacsák azonnal átpártoltak hozzájuk az ingyenvacsora reményében.

Kezdő blogosként most természetesen nem jut semmi okosság az eszembe. Mikor még csak tervezgettem, hogy elindítom, természetesen gondolatok, okos és velős mondtatok százai cikáztak a fejemben, de most persze semmi. Így hát mára csak annyit, hogy megtettem az első lépést, és regisztráltam :)