Tekerjünk...

Mostanában nem igazán vagyok túl aktív, pedig rá kellene kapcsolnom a diétára és a mozgásra. Az étrendet mondjuk újra szigorúan betartom, de sajnos az édességről továbbra sem tudok lemondani, és hát a mozgás sem a tervek szerint alakult. Ma viszont ebédnél a kolléganőm rávett, hogy menjünk el munka után egy spinningre. Megkérdezte az IT-s fiúkat a részletekről, és bejelentkeztünk.
Nagyon vices volt, mert kb. fél óra múlva hív egy kollégám, hogy N tényleg összeveszett-e a barátjával? Nem egészen értettem a kérdést, mert én nem tudok róla, és semmi nem is utalt ilyesmire. Na hát kiderült, hogy a fiúk kombinálták össze: biztos azért akar lemenni a konditerembe, hogy pasizzon. J Még, hogy a fiúk nem pletykásak!
Na de a lényeg, hogy lementünk. És egész jól bírtam. Az óra annyira nem volt jó, ahova régebben jártam sokkal jobbakat tartottak, de hát ez itt van az irodaházban, 5 perc alatt ott van az ember, és a cég fizeti is – ennél jobb lehetőség nem kell! Tehát keddenként megyünk spinningre. Még egy mozgás kell a héten, és hétvégén kimegyek futni a szigetre. A párom suliban lesz, most már reggelente is egész világos van, így nincs mese el kell kezdeni a futószezont!
A párom pedzegeti a lombik témát is, de mondtam én még nem vagyok kész. Időpontot se kértem, mert tudom az lesz ha odamegyek rábeszél az orvos, és még nem akarom. Szinte mindent visszahíztam, újra 90 kg vagyok L. Legalább 10 kilót le akarok adni a következő lombikig, mert ha össze is jönne nem szeretnék 100 kg fölé menni. Az már nagyon durva lenne. Szóval ha lassan is (szokásos apró kis lépteimmel) de elindult ez is. Kíváncsi leszek holnap lesz-e izomlázam. J

Hóvirágünnep

Ha tavasz, akkor hóvirág! Ha hóvirág, akkor az Alcsúti Arborétum! Immár harmadik éve ez a program, és nem unjuk meg! Mostanra már mindenki alig várja a napsütést, és a tavaszt. Ilyenkor mindenki menne már kifele a levegőre, a városból... Ebben az arborétumban nincs igazán klasszikus értelemben vett park, viszont elég nagy területen helyezkedik el, így lehet benne csatangolni, a nagy füves réten pedig kiválóan lehet piknikezni is akár.
A főúttal párhuzamos részen találhatók a hóvirágok, melyeket több területről gyűjtöttek össze. És bár ki vannak írva a pontos elnevezések, és lelőhelyek, de bevallom én nem sok különbséget látok köztük.

S ha már erre visz utunk, akkor megpillanthatjuk a településen épülő stadiont is. Mit mondjak, nem semmi látvány a falu szélén a szántóföldek tövében épülő csoda. Őrzik is rendesen, és gyilkos pillantásokkal méregetnek, ha egy kicsit is lelassít egy autó! Nem lehet csak úgy megállni, és fotózni! Nem úgy van az! A NÉPNEK épül, csak az ne menjen oda kíváncsiskodni.

Végre kettesben!

Ma reggel már hatkor kidobott az ágy, így beraktam még egy adag mosást, és elkezdtem vasalni. Mire 10 körül megjött a párom, már nagyjából végeztem is. Hihetetlen, hogy a pénteki itthonlét mekkora előnnyel jár. Így szinte kész minden házimunka, és még a vasalás is letudva. Hurrá! J
Apukám is hívott, úgyhogy innentől csak rohanás volt minden. A párom hazajött zuhanyozni, mert már teljesen idegennek érzi azt a lakást így viszont ő avatta fel az új zuhanyfüggönyt, amiről kiderült el van vágva. Szuper! Akkor ezt vihetjük vissza kicserélni az IKEA-ba L.
Apukám hívott, hogy akkor induljunk, mert elmentek az öcsémék vásárolni.
Elrohantunk hát megvenni a gyógyszert amit kért, aztán átvenni az antikváriumban a könyvet amit a sulija miatt rendeltem, majd irány Kispest. Hát ott az a meglepetés ért, hogy a középső gyerek otthon volt, és árgus szemekkel figyelte mi történik. Hurrá! Ebből tuti lebaszás lesz, hogy bemerészkedtünk az utcába. Mert persze minden csere a kerítésen keresztül történt, mi be se tettük a lábunkat a kapun. Most egész hétvégén retteghetek, hogy mikor hív az öcsém L.
Aztán irány a Herbaház, IKEA. Utána meg haza, mert mint kiderült egyikünk se aludt sokat az éjjel. A páromék megitták az üveg bort amit becsomagoltam, és hajnali kettőig beszélgettek, de utána se jött álom a szemére. És elismerte, hogy igazam van, tényleg nikotin függő lett E. Még a wc-re, és zuhanyozni is viszi a cigit! Egész este a szájában lógott. Neki eddig fel se tünt, de mióta mondtam, azóta látja ő is. Nem éreztem elégtételt, mert nekem bőven elég volt az, hogy elmentek, és a párom nem balhézott amiatt, hogy én “hisztizek”. Szegényt beáldoztam a témán, mert nem sok kedve volt átmenni, de persze így logikusabb volt, hogy nem jön haza éjszaka. Na mindegy. Hazamentünk, aztán a párom lefeküdt aludni. Engem pedig a kanapén nyomott el az álom filmezés közben. Hát meg kell mondjam az új matrac nem kényelmes L. De nem volt sajnos alternativa, mivel a rugós  verziót már nem lehet kapni, csak ezt a szivacsot.
Aztán 9 körül felkeltettem, hogy hívja fel E-t, másnap reggel mikor indulna, hogy a lakáskulcsát visszakapja. Másodszorra sikerült is neki, és hallottam a kérdést, hogy volt-e balhé mikor hazajött. Szegény kínosan csak annyit mondott nem volt semmi. No comment. Én annyira figyeltem, hogy normálisan kérjem meg, de úgy látszik a tettem vérlázító volt. Hát lehet, hogy nem volt túl barátságos, de bevallom nem érdekel. A saját lakásomban nem szeretném kellemetlenül érezni magamat. Egyszer aludtunk mi nála, és olyan büdösek lettünk reggelre, mintha egész éjjel egy kocsmában aludtunk volna. De elfogadtam, mert mi voltunk a vendégek. Itt viszont ő volt az, tehát neki kellett volna alkalmazkodnia. Szerintem jó megoldást találtunk, de úgy látszik ő ezt nem így élte meg. Hát ez van. Vele se leszünk öribarik az biztos.

Egyedül

Nos hát az este nem teljesen a tervek szerint alakult. Megérkezett E, majd elsétáltunk vacsorázni. Míg a párom megrendelte az ételt mi leültünk. És bár már útközben folyamatosan pöfögött az elektromos cigijén, az étteremben is rögtön elővette, és fújta rám a gőzt. Ez engem nagyon irritált, de nem szóltam be. A mellettünk levő asztaloknál is furán néztek ránk, és el is fordultak, hogy kevésbé zavarja őket – de E persze ezzel nem foglalkozott. A tulajdonos is felbukkant, de nem szólt végül ő sem, de láttam a tekintetén, hogy zavarja a dolog a többi vendég miatt is (E ugye pont háttal volt, így én kaptam a pillantásokat).
A vacsora alatt alig várta, hogy befejezzük, már újra a szájában volt a cigi. Hazafele odasúgtam a páromnak, hogy szóljon neki, mert én nem szretném ha a lakásban is szívná. Mondta jó, de persze mikor felértünk ideje sem volt rá, mert ő még a cipőjét vette le, E-nek már újra szájában volt a cigi. És ekkor megkértem rá, hogy ezt a lakásban ne használja. Ezen persze teljesen kiakadt.
Ugye tisztában vagyok vele, hogy ez nálam egy pszichés probléma amit én nem tudok megoldani? És
hogy akkor Ő az erkélyen fog aludni.
Nyeltem egy nagyot, és nem mondtam ki amit gondolok. Hogy ő észre se veszi, hogy nikotinfüggő, és ezt az én problémámnak állítja be. Csupán annyit mondtam, hogy nekem az a kérésem, hogy ne dohányozzon a lakásban.
Végül az a megoldás született, hogy átmegy a párom lakásába. Az most üres, mert az anyósom elutazott hétvégére. Mondtam neki, hogy ha már átviszi akkor aludjon is ott (már majdnem 10 óra volt), legalább nyugodtan tudnak beszélgetni. De nem kell – mondta E – nézzenek busz menetrendet a neten (mártírkodott), és majd ő azzal kimegy. Na persze. Biztos hagyni fogjuk, hogy éjjel egyedül mászkáljon egy idegen városban. Aha, pont ilyenek vagyunk.
Mindegy, legalább egy fél órát elcsesztek netezéssel, aztán kiment cigizni. Én meg újra mondtam a páromnak, hogy vigye át, aludjon ott, reggel vigye ki Budaörsre, aztán majd hazajön. Végül ebben maradtunk, és én összapakoltam a pizsamáját, egy üveg bort és átmentek. Úgyhogy most itt ülök egyedül a tisztára nyalt lakásban. Tuti alig fogok aludni, mert hiányzik a párom, de azt hiszem  megérte, mert tudom nem lett volna jó vége ha itt marad. Próbáltam pozitív lenni, de nem tehetek róla, ennyire még senkit nem éreztem taszítónak mint őt. Számomra olyan mint egy gonosz boszorkány. Legutóbb is mikor hasonló szituációban voltunk, és a párom arcába fújta a füstöt, legszívesebben megfotam volna a kezét, de nem tettem. Ő meg szegény észre se veszi ezt. Na mindegy, lehet tényleg én vagyok túl érzékeny a dohányzás témára, de én örülök a zéró toleranciának.

Ez a nap is eljött

Mivel E. a párom unokatestvére ma és holnap este nálunk alszik, így mára mindketten home-office lehetőséget kértünk, és itthonról dolgozunk. Közben persze megy a mosógép, két telefon között porszívozunk, felmosunk, szóval takarítunk is. A konyhát is ideje volt már rendbe vágni,legalább ezen is túlesek ma. A kanapé matracát megvettük tegnap este az IKEA-ban, és ma kicseréltük. A párom szegény elfuvarozta a XXII. kerületbe, mert csak ott van hulladéklerakó. De mire jön a vendég, addigra kész leszünk J. Úgy tervezzük, hogy elmegyünk a Thai Wok étterembe a Jászai Mari térre. Az közel is van, és mindenki kedvére tud válogatni, főzni ugyanis már nem volt se időm se energiám.
A hétvégi szülős programot a rossz idő miatt töröltük, de azért ki kell ugorjak apukámhoz elhozni a mosnivalót (mert persze semmi nem változott), és kell neki gyógyszer is. Aztán majd meglátjuk mit csinálunk. Végre se suli, se szervízhétvége nincs, így élvezhetjük az együttlétet J.
Jaj, még egy fontos napi hír! A Felvi.hu visszaigazolta, hogy iktatták a jelentkezésemet J. Már csak az érettségi részleteiről várom a papírt.

Vendégünk lesz

Hívott a párom, hogy az unokatestvére nálunk szeretne hétvégén aludni, mert vmi mágushoz megy hétvégén. Hát ez engem több szempontból se tölt el boldogsággal bevallom.
Egyrészt számomra ő egy gonosz boszorkány. Nem tudom miért, de engem ember így még nem taszított. És szerintem energia vámpír is. Az biztos, hogy a családot amennyire tudja manipulálja, ezt már megfigyeltem. Szegény anyukája a télen meghalt, így legfőbb (anyagi)támogatója elveszett, de a páromra és anyósomra még számíthat – és számít is.
Aztán nem jön ki a fizetéséből, így a párom minden hónapban utal neki egy összeget, hogy segítse.  A gyerek (párom keresztfia) jogosítványát is mi fizettük ki a nagymamájával felesben.
Annak ellenére, hogy csak vegetál, természetesen vannak a dolgok, amikről nem mond le. Ilyen pl. a dohányzás. Inkább nem eszik, de a cigire kell a pénz! Csak hát a gyerekét is egyedül neveli, akinek nem igazán van választása. A párom elmondása szerint sokat éheztek, mert nem volt mit enni. Mindig a nagymama és ők húzták ki őt a bajból. Szerintem kicsit önzőn éli az életét, de nem az én életem, nem török pálcát felette, hogy miért is alakultak így a dolgai.
DE ha ételre nincs pénze, és mások támogatásából él, akkor mi a fenének jön fel vidékről az ország másik felébe, hogy egy 3 napos kurzuson vegyen részt? És még a tudomásunkra is hozza, hisz nálunk akar aludni. Hát nem tudom, én ezt kicsit pofátlanságnak tartom, de lehet az én hozzáállásommal van baj. Na mindegy, mondtam neki, hogy jó, aludjon nálunk.
Viszont ez azt jelenti az eddig halogatott nagytakarítást meg kell csinálni, és új matracot is vennünk kell a kanapéra, mert a rugók tönkrementek benne, azon aludni már nem lehet. Hát húzós napok jönnek az biztos. Péntekre lehet szabit kéne kivenni, de majd meglátjuk lesz-e rá lehetőség, mert most munka is van elég sok. Nem ilyen hétvégét terveztem L.

Gázgyári lakótelep, Óbuda

Tavaly nyáron valahogy rákaptunk a Római parti hekkesekre, és többször is már a Szentendrei úton lévő Auchan után letértünk jobbra, és alulról közelítettük meg a Duna partot. A vasúti töltés előtt található a gázgyár, és a munkások számára készült telep. A tervem az volt, hogy az új objektívemmel lefotózom a tornyot, és megnézem végre a telepet is. Kispesti lévén gyerekkorom kedvenc helye a Wekerle telep volt (most is az), ezért van bennem egyfajta nosztalgikus vonzalom ezen épülettípusok iránt. Engem megfog az összhang és a rendezettség. Itthon sajnos a településeken nagyon jól lehet követni az aktuális divatot (kocka házak, alpesi házak, mediterrán házak, stb.), ez azonban szétzilálja a településképet. Én mindig örülök, ha ilyen kis "szigeteket" találok. Tehát kihasználva a délutáni napsütést elindultam egymagamban. A párom sajnos dolgozott, így nem volt akkora élmény, viszonylag gyorsan haza és értem.
A torony épp fel volt állványozva, aminek egyrészt örültem, hisz nem engedik tovább pusztulni, másrészt viszont nem látszódott rendesen, így a tervem nem járt sikerrel.

A telep egyébként egész picike, és pont az Aquincum mögött van, így némileg beszűrődött a Szentendrei út zaja, de azért nem volt vészes.
Ha az aquinqumi rész felől közelítünk, akkor a közösségi épületekkel találkozhatunk elsőként. Az első épület a sporttelep, mellette egy szabadtéri színpad, majd a kultúrház, mely mellett apró kis üzlet bújuk meg - sajnos már ez sem üzemel. Láthatóan szebb napokat láttak ezek a részek, de mint oly sok minden ezek sem találtak új gazdákra, és csak kihasználatlanul állnak. Kár értük.

Ha egy kicsit bentebb sétálunk, akkor láthatjuk, hogy tulajdonképpen egy hatalmas U alakú épületegyüttes az egész. A középpontban egy tér van, melyet platánfák öveznek, a legvégén pedig egy óvoda található.A zsalugáteres ablakok tényleg a Wekerlét idézik (gondolom ez nem véletlen, hisz közel azonos időszakban is épültek), az épületeken található hullámok, pedig mintha gázpalackok lennének. Nyáron egészen biztosan más képet fest, hisz most csak a csupasz fákat láthatjuk, melyek a lombkorona nélkül eléggé kopár látványt mutatnak.
Az óvoda egyébként nagyon hangulatos. El tudom képzelni, hogy ősszel a sok gyerek birtokba veszi a parkot, és rohangál a sok lehullott levél között... sokkal élhetőbb környezet, mint ami a mai lakótelepeken fogadja az embert.

A telep szinte kongott az ürességtől, a kora tavaszi napsütést csak ez a két cicus élvezte. De ők aztán teljes nyugalommal - még az én pofátlan fotózásom se zavarta őket :).

Jelentkezések beadva

Tegnap este még sokat rágódtam a sorrendben. Megnéztem a 2013-as statisztikákat, ponthatárokat - de nagyon nem lettem okosabb. Így végül úgy döntöttem első helyen a Károlit jelölöm meg, és második lesz az ELTE. Meglátjuk, hogy az oktatási alapismeretek érettségit milyen eredménnyel tudom letenni. Ha sikeres lesz, akkor az angol nyelvvizsgámmal esélyes lenne az ELTE is. Ha nem, akkor marad az angol emelt, így viszont nem lesz többletpont a nyelvvizsgára, és akkor marad első helyen a Károli. Egy alkalommal lehet módosítani a sorrenden, ezt majd júniusban eldöntöm.
Kifizettem egy vagyont (25e az érettségi, 13e a felvételi), kinyomtattam a lapokat, feltöltöttem a szükséges papírokat, igazolásokat. Már csak postára kell adnom hétfőn, és várni. Na meg tanulni az érettségire :).

Alkalmas vagyok

Na igen, utólag az ember sosem érti miért pánikolt annyit, mikor minden simán ment J.
Tegnap este még sikerült összeveszni a párommal. Pontosabban nem vesztünk össze, mert annyira kiakadtam, hogy még veszekedni se volt kedvem. Történt ugyanis, hogy megvette a szüli-névnapi ajándékomat. Ez ugyan csak jövő héten lesz esedékes, de akkor dolgozik, ezért már most megvette. Egy nagylátószögű objektívet. Hát ez elég húzós tétel, amit ugyan hitelkártyáról fizetett, de hát azt vissza is kell rakni, ráadásul kamatozik is. Hát ezen én annyira kibuktam, hogy meg se néztem, csak elmentem lefeküdni. Persze aludni egyikünk se tudott, így ma reggel mindketten iszonyat fáradtan (és én továbbra is fejfással) ébredtünk. Mivel nem akartam, hogy az egész napra rányomja a bélyegét a problémánk, ezért elmondtam neki, hogy nagyon értékelem az ajándékot, de legközelebb ekkora értéket ne vegyen, és az ilyen értékű beruházásokat beszéljük meg előtte, még ha nem is lesz meglepetés. Mert nekem ez most nagyon nem esett jól. De tudom, hogy örömöt akart vele szerezni, hisz erre vágytam már két éve, de akkor is! Ennyi pénzt én nem adtam volna ki érte! Na mindegy, ezen már túl vagyunk. Összekészültünk hát, és elindultunk Nagykőrösre. Én az autóban gyakoroltam még a szövegeket, aztán háromszor elénekeltem a repertoáromat (14 népdal).
Az iskolában aztán a regisztrációt követően volt egy kis áhitat (mégiscsak református intézményben volnánk). És itt két példabeszédet intéztek hozzánk, egy kincsről, mely igazából csak a megtalálójának érték, de számára többet jelent mindennél. Kicsit helyre tette bennem a tegnap estét, és rájöttem mennyire bunkó voltam a párommal, mert ő a legjobbat akarta nekem az ajándékkal, és csak a szeretetét mutatta ki. Neki megérte ezt az árat, hogy engem örülni lásson, én meg a lehető legrosszabb formámat hoztam. Bevallom, így utólag már nagyon bánt a dolog, de hát nem tudom visszafordítani, csak bocsánatot tudtam kérni tőle mikor kijöttem a teremből. Mert természetesen elkísért. Néha tényleg nagyon vak és otromba tudok lenni! L
A csoportot egyébként kettéválasztották. A tanítósok tornával kezdték, mi pedig az ének és beszéd alkalmasságival kezdtünk. Úgy döntöttem lesz ami lesz, énekre megyek elsőnek. Viszonylag gyorsan váltották egymást az emberek, én negyedikként mentem be. Átadtam a lapjaimat, és a listát. Mondta válasszak egyet, és pedig a Házasodik a motollát mondtam. Ez egy elég hosszú ének, ezért azt gondoltam majd leállít, de nem! Ráncolta a szemét, meg minden, és végig kellett énekelnem. Már kezdtem pánikolni, hogy nem sikerült. Aztán a végén bekapcsolta a számítógépet, és azt mondta: na jó ezt még megnézzük. Te jó ég! Mit?
Addig énekeljem még el az A tokaji szőlő hegyent- is. Hát jó, elénekeltem. Közben beindult a gép, és én azt hittem rá kell énekelni, hogy megnézze a hangomat, de kiderült a dal szövegét, eredetét nézte csak meg, mert nem ismerte J. Atyaég! Én meg már leírtam magamban mindent. Megkaptam a megfelelt minősítést, és már kész is voltam. HURRÁ!!! Adtam egy gyors puszit a páromnak, és már rohantam is a beszéd alkalmasságira. Ott több szövegből lehetett választani. Az egyik teremben gyorsabban pörögtek a jelöltek, így én is oda álltam sorba. Fel kellett olvasni belőle, majd pár szavas beszélgetés volt és már mehettem is: megfelelt. J
A tornára várnunk kellett kicsit, így tovább parázott a társaság, hogy mi lesz. Mondtam nekik, hogy ha az éneket túléltük, azon már csak átmegyünk! És így is volt. Az órát futással kezdtük, majd karkörzésekkel futottunk tovább. Aztán jött egy kis gimnasztika, majd labdajátékok – pattogtatás, egymásnak adogatás, futással kombinálva. Szóval jól megdolgoztatott bennünket, a végén pedig a fekvőtámaszt kellett kettesével bemutatni. Azt kell mondjam mi idősebbek sokkal ügyesebbek voltunk mint a fiatalok. Mi pl. nem ejtettük le a labdát, meg nem 3 lépésről dobáltuk egymásnak. De mindegy, szerintem mindenki átment. Mondjuk az én fekvőtámaszom is hagyott némi kívánnivalót maga után, de megfelelt ez is.
A végén a tanulmányi irodában lepecsételték, és adtak egy hiteles másolatot. Az eredeti orvosi igazolást is elvették (merthogy mindenki oda adta be elsőnek a jelentkezését). Hát én még nem adtam be sehova, de feltételezem ez a lap nem vész el, és a másolat is elégséges lesz remélem. Hát így telt el a délelőtt.  Most már csak a jelentkezést kell beadni. Hazafele úgy döntöttem, hogy mégis jelentkezem még az emelt szintű oktatási alapismeretek érettségire. Inkább biztosra megyek, nehogy túljelentkezés legyen, aztán ne vegyenek fel valahova! De most már egyértelműen az óvodapedagógus szerepel az első helyen! J

Nagykőrös

Ha már Nagykőrösön járunk úgy gondoltam készítek pár képet, és kipróbálom az ajándékomat is, ha be tudunk menni a templomba. Sajnos nem volt nyitva, így csak néhány kép készült a főiskola környékéről.

Az épületek elhelyezkedése nagyon jó, mert a belvárosban vannak, pár lépésre a pályaudvartól.
A főiskolával szemközt van egy nagy tér, és annak a bal oldalán szépen sorakoznak az református iskolák. Az első a gimnázium, mellette egy általános iskola (ide kellett átmennünk a testnevelés alkalmasságira), majd a templom következik.
És már meg is érkeztünk a belvárosba, a fő utcára.
A pályaudvar az út túloldalán van. Igazi mezőváros. Az eső sajnos továbbra is esett, ezért túl nagy sétát nem tettünk. Próbáltunk keresni egy éttermet, de nem sok sikerrel jártunk, így visszasétáltunk a kocsihoz. Nem tudom jövünk-e még erre, de napsütésben egészen biztosan nagyobb sétát teszünk, mert volt pár szép régi épület - sajnos az állaguk nem volt annyira jó. Itt is erősen érezhető a pénztelenség :(.

Pánik ezerrel...

Ma délelőtt elkezdett fájni a torkom, és délutánra úgy tűnik a menstruációm is bejelentkezett, pedig még csak a 20. napon tartok. Ja, hogy holnap van az alkalmassági? Áááá, kicsit se pánikolok…
Összeírtam ugyan egy listát a potenciális dalokról, de mára lecsökkentettem, mert a magas hangon való éneklést én nem bírom. Nekem a szoprán minden tekintetben magas J.
Ráadásul a barátnőm lemondta a ma esti találkozónkat, a párom viszont elment az esti félév záró bulijára, így csak magamban tipródom, hogy mi lesz holnap. Lehet el  se kellene menni. De nem futamodhatok meg, azért ez nevetséges lenne. Na mindegy, para megy ezerrel L.

Nyílt nap tapasztalatok 2.

Kicsit nehezen indult a mai nap! Tök korán elkészültem, ezért gondoltam olvasok egy kicsit. Ennek az lett a vége, hogy későn indultam el. Ráadásul a GPS se találta meg a Viola utcát a lakótelepen, ezért késtem 15 percet L. A nagy előadóban már beszélt a dékán, így az első ajtónál álltam meg, ahonnan végül bepateroltak az első sorba az ottani tanárok közé. Na nem erre vágytam, de legalább le tudtam ülni J. Az utánam jövők csak állni tudtak.
A program kicsit merevre sikeredett, annyira ünnepélyesre vették a dolgot, hogy alig derült ki valami hasznos információ. Kicsit el is keseredtem, mert az óvodapedagógusin ide gondoltam volna elsőre beadni.
Aztán a végén lehetett kérdezni, illetve a folyosón is beindultak a tanárok kérdezgetései, ezért az egyik visszajött a mikrofonhoz, így azért kiderült a lényeg.
Levelezőn a második félévtől 1 hét, a legvégén itt is 8 hét a szakmai gyakorlat.
Most szombaton lesz előfelvételi, ami ha nem sikerül nem gond, lehet menni májusban újra. a program végén még rákérdeztem, hogy nulla gyakorlással van-e értelme lemenni, és azt mondták igen! Így hát úgy döntöttem szombaton lemegyek Nagykőrösre. Lesz ami lesz! Még 10 dalt össze kell sos szedjek, és megtanuljam a szöveget, de legalább látom milyen a felvételi.
Egyébként még azt is mondták, hogy ha a felvi.hu nem hozzájuk osztana be gyakorlati vizsgára az sem gond, menjünk hozzájuk nyugodtan, máshol is elfogadják az alkalmassági vizsga eredményét. Ez azért jó hír J.
Most viszont be kell szerezzem az orvosi alkalmassági lapot, mert csak azzal lehet alkalmassági vizsgára menni. Most még elrohanok a tüdőszűrési leletemért, amit nyáron csináltattam, és este irány a háziorvos. Ha minden jól megy, akkor a hétvégén már el is döntöm a végleges sorrendet, és beadom a felvételit. Ha esetleg a szombati vizsga nem sikerülne, akkor két opcióm van. Mérlegelem, hogy májusra fel tudok-e készülni rendesen. Ha nem, akkor az ovis irányt elvetem, és marad a csecsemős + vmi tartalék szak. Ezt majd még ki kell találjam, de remélem menni fog az éneklés J.

Végre itthon!

Jelentem semmi gond nem volt az úton! Én nem tudom volt-e valóban ónos eső, de az M1-es végig tiszta volt, sózásnak semmi nyoma. A párom szerint csak pánik keltés volt semmi több. Hát nem tudom, de én végigizgultam az utat a határig, persze feleslegesen J.

Túra helyett séta

 Reggel nagy örömmel láttuk, hogy elállt a hó! Gyors reggeli, majd átöltözés a túrára. Ekkor vettük észre, hogy most meg az eső esik! Basszus, ez nem igaz! Nekem tegnap annyira szétázott a kabátom, hogy nem merek esőben elindulni egy több órás túrára L. Aztán az eső elállt, így úgy döntöttem mégiscsak elmegyek rá. De mire leértünk, a csoport elment. Így ketten is lemaradtunk a túráról. Ez nem igazság! Így hát más választásunk nem lévén körbesétáltuk a tavat és fotóztunk. Az eső persze többször is szakadat, amit az esernyővel kompenzálni tudtunk, így végül ez kicsit tompította a csalódottságunkat, de azért nem teljesen. A túráról visszajöttek aztán mesélték, hogy még lavinát is láttak, tök jó volt! A túravezetők persze lesápadtak, és gyorsan levezényelték a csapatot, nehogy velük is meginduljon a hó. Hát igen, ami nekünk élmény, az nekik lehet rossz tapasztalat.

Remélem holnapra eláll az eső, és a teljes Dunántúlra kiadott piros riasztás (ónos eső) is törlésre kerül, mert nem szeretnék már további extrém vezetési körülményeket kipróbálni.
Összességében az út nem volt túl sikeres. Kedvem se volt eljönni, de úgy látszik ezzel bevonzottam ezeket a dolgokat, és végül tényleg nem is éreztem túl jól magamat. Na mindegy, legalább nem kellett dolgozni! Persze a munka megvár, tehát jövő héten túlórázás lesz az egészen bizonyos, de előbb még érjünk haza J.