Nyugodjunk meg!

Kicsit lehiggadva újraszámoltam a dolgokat, és a következőre jutottam. Tennem kell egy emelt szintű érettségit, aminek minimum 60%-os eredményt kell hoznia. Ez esetben elérem a 2014-re minimumként meghatározott 260 pontot (merthogy ezt is emelik időközben). Hát így valóban elitképzés lesz a felsőoktatás, mert négyes alatti jegyekkel nem fog senki bejutni. Így három év alatt meg is tudják valósítani a céljukat, hogy lecsökkentsék az oktatási intézmények számát. Zseniális politika! Éljük fel a jövőnket! Milyen ország az, aki nem fektet a jövő generáció oktatásába? Megyünk vissza a feudális viszonyokba? Az urambátyám világba? Csak a gazdag elit kiváltsága legyen a felsőoktatás? És mint mindent, ezt is benyeljük persze, mert birkák nemzete vagyunk L.
Na de nyugodjunk meg, és koncentráljunk a jövőre! Októberben lesz a következő emelt szintű érettségi, akkor nekifutok az angolnak (csak a biztonság kedvéért), májusban pedig a pedagógiai alapismeretek tantárgynak. Optimális esetben a májusi vizsga eredményével tudnék felvételizni, így az angol nyelvvizsgámat meg tudnám tartani, és megmaradnának a többletpontok. Ezzel akár még egy finanszírozott képzés is összejöhet, ha jövőre is kevesen jelentkeznek. Mellesleg ez is új értelmet kapott. Nem azért nem jelentkeztek sokan, mert megijedtek  a változásoktól, hanem mert nem tudtak! Nagy különbség! De ezt én is csak most értettem meg igazán, a saját tapasztalatomon keresztül. Mert azt valahogy senki nem említi meg, hogy a 240 pontot milyen feltételekkel kell elérni – vagyis jelentősen lecsökkentették a lehetőségeket. Ez az apróbetüs rész, amit csak nagyon alapos keresés után találtunk meg!
Szóval most 1 év fölösleges tanulás, és reménykedés, hogy sikeresen le tudom tenni az érettségiket. Utána pedig jöhet a suli.

A légváram összeomlik…

Úgy tűnik elszámoltam magamat - minden tekintetben.
A dolog úgy kezdődött, hogy elkezdtem feltölteni a felvi.hu-n a jelentkezési lapot, és nem fogadta el a könyvtárkezelői ismeret tantárgyat, hanem egy természettudományosat kért (biológiát vettem bele). Itt már elbuktam 8 pontot, de legyen így. A kegyelemdöfést az érettségi adta meg, mivel itt sem fogadta el ezt a tantárgyat a rendszer, így csak négy jegyet vett figyelembe. Ennek köszönhetően azzal szembesültem, hogy nem tudok felvételizni. Mi van???
Vissza a nyitóoldalra a pontszámolóhoz. Eddig hogy a fenébe hozott ki 268 pontot??? Újra beírtam mindent, de mostmár a sulit is ki kellett választanom, és itt is az jött ki, hogy nincs elég pontom a felvételihez. ???? Miért????
Elővettem hát a számológépet, és a weplapon talált minta számításokkal is újraszámoltam mindent. A nyelvvizsgával együtt így is 260 pontom van, nem értettem mi lehet a gond? Már két napja mást se csinálunk csak számolunk – mit nem vettünk észre? Mint kiderült, pont a lényeget. Ugyanis idéntől többletpontok nélkül kell meglennie a 240 pontnak – nekem azonban csak 238 van! Így nem érem el a törvényben foglalt minimális ponthatárt. Két pont! Fasza! Akkor miért nyomatják még mindig, hogy menjünk felsőfokú tanfolyamra, meg tegyünk nyelvvizsgát? Ha nincs meg az alappontszám akkor semmi értelme! Fel tudnék robbanni! Angyalok, hol vagytok??

De jóóó!

Na ki írt ki pótfelvételit? Hát az egri főiskola! Háromszoros éljen! JJJ
Pénteken már kezdtem megbarátkozni a szarvasi főiskola gondolatával. A honlapjukon nagyon sok anyagot megtaláltam (tanmenet, tárgyi leírások, követelmények), és ez alapján azt gondoltam inkább ezt választom mint a sopronit. Igaz ez több szabadsággal járt volna, de talán még belefért volna egy hét szabadság, de szerencsére (angyali segítségre?) ma az egriek is feltették a meghirdetett szakokat, és itt is lesz felvételi beszélgetés. Azt hiszem most már nem kérdéses hova jelentkezem. Holnap még lehet felhívom az ELTE-t is, csak a biztonság kedvéért, utána pedig beadom a jelentkezést. Még be kell szerezzem az orvosi igazolásokat a héten, és utána postára is kell még adni a csomagot, mert 14-ig be is kell érkeznie az iskolába. A felvételi pedig augusztus 22-én lesz. Az izguláson felül szorgalmasan olvasgatok a témához kapcsolódó könyveket. Remélem sikerülni fog, én most nagyon optimista vagyok, és számomra is hihetetlen módon de várom már az iskolát is. Azt hiszem hétvégén Egerszalók felé vesszük az irányt, és elnézünk Egerbe is, hogy megnézzem pontosan merre is van a suli. Most teljesen feldobódtam J.

Kányavári-sziget

Mivel Fekete István könyvei (Tüskevár, Téli Berek) nagy kedvenceim, ezért már régóta szerettem volna megnézni a Kis-Balatont. Azt kell mondjam kicsit zavarosak az itteni kijelölések, mert nem egyértelmű mit hol lehet megtalálni. Azt gondoltam a Kis-Balaton Ház jó kiindulás lesz, de tévedtem. Zalavárra leérve egy kicsit megkavarodtunk, de utána visszamentünk a Balatonmagyaród felé vezető főútra, ahol nagyon kell figyelni a jelzést, mert csak egy kis fatábla mutatja az utat a Kányavári-sziget irányába. Mi persze ezen is túlmentünk, de egy gyors korrigálást követően már meg is találtuk az ikonikus fahidat. A parkolási díj 380 Ft volt egy órára, mit mondjak, nem olcsó. De a nagy meleg miatt csak két órát terveztünk ott lenni, ezért ennyi belefért. A parkoló mellett egy néni árulta a lekvárjait, a párom persze rögtön beszédbe kezdett vele (de inkább beszéljen, mint tüntetőleg továbbra is halgasson J), meg is állapodtak, hogy visszafele vásárolunk nála. Ezt követően el is kezdhettük a sétát. A híd melletti komp átmenetileg nem üzemel (mint a neten láttam ellopták a motorját), de egészséges ember számára ez nem okoz, hisz a hídon át lehet sétálni.

A tanösvényen végigmenve el lehet kapni egy-egy madarat, de a déli órákra, és a 40 fokos hőségre tekintettel nem voltak irreális elvárásaink. A vízre sajnos nem lehet rámenni (ez hatalmas csalódás volt számomra), ezért az élmény korlátos, de a sziget szép. Vannak kiépített tűzrakó helyek is, ezért egy nyári estén nagyon kellemes lehet ott időzni.

A pecások persze próbálkoztak - szerintem csak elaludtak J. Azt hiszem ha nem lett volna ekkora a hőség (és nem rágja Nórika a fülünket a fürdés miatt), akkor kicsit még körbenéztünk volna a környéken, mert nekem hiányérzetem van (pl. hol van Matula bácsi kunyhója? ), de így nem időztünk tovább, mert már mi is alig vártuk, hogy felfrissüljünk a Balatonban. Alaposabb felkészülést követően vélhetően visszajövünk még ide.

Irány a Balaton!

Ma se bírtunk magunkkal (és persze a harminc fokos hőséggel a lakásban), ezért irány a Balaton! Ezúttal négyesben mentünk (a kereszlányunkkal és az anyukájával). A cél a Kányavári sziget, majd utána strandolás. Az éjszakai álmatlan forgolódásnak persze meg lett az eredménye, csak kilenre értünk ki Csepelre (és a tíz perces úton még össze is tudtunk veszni egy kátyú miatt), majd tizenegy körül voltunk lenn Zalaváron. A tikkasztó hőségben mi persze csak arra tudtunk gondolni, hogy végre felfrissüljünk a vízben, ezért a két órás sétát követően irányba vettük Lellén a szabadstrandot. A víz iszonyatosan jó volt! Szinte símogatta az ember bőrét. Hosszasan labdáztunk benn, és úszkáltunk is kicsit. Nagyon kellemes volt. Aztán még kétszer is visszamentünk, mivel megszavazásra került, hogy megvárjuk a naplementét. Ha dugó lesz, legfeljebb kerülünk a 6-os út felé. Siófoknál aztán tényleg le kellett jönnünk, mert beállt a kocsisor (de szerencsénkre épp egy lehajtónál), de aztán a következőn már vissza is mentünk, mert úgy láttuk halad a sor. Kétszer még meg-meg akadt, de alapvetően nem volt gond, így 11-körül már itthon is voltunk. A lakásban 35 fok fogadott. Lezuhanyoztam, de aludni még mindig nem tudok, pedig fáradt vagyok. Lassan azért lefekszem, mert holnap sajnos vár a munka. Istenem, de jó lenne ha nyernénk a lottón, és többet csak akkor kellene dolgozni ha úgy tartja úri kedvünk J.

Borúra derű

Nem tudom, hogy mi vonzottuk-e be (már tegnap felmerült, hogy mikor induljunk le Fehérvárra, mivel a meleg miatt most biztosan sokan mennek le a Balcsira, ezért lehet dugó lesz…), de ma reggel több mint két óra alatt értünk le. Kifogtunk ugyanis egy balesetet, illetve egy másik (37-es km-nél) még kora reggel volt, de 20 km-es torlódás keletkezett. Mire odaértünk a balesetnek már nyoma sem volt, az autótömeg mégse oszlott szét. Érdekes jelenség. Na de nem csak mi jártunk így, volt aki utánunk még egy órával érkezett, így már majdnem dél lett mire az érdemi rész elkezdődött. A teremtés technikáját gyorsan elmondta, majd közölte aki szeretné annak elküldi levélben. Naná, hogy kérjük. Miért kellett ezért külön lemenni??? Na mindegy, lazák vagyunk, nem mérgelődünk.
Aztán egy 10 perces szünetet tartottunk – ami végül 45 perces lett. Mondanom se kell, nem nagyon volt topon a társaság nagy része, ráadásul iszonyatosan fülledt és meleg volt a teremben. Be is aludt rendesen mindenki, ment a horkolás. Na én ettől persze tiszta ideg voltam, a meditációra oda se tudtam figyelni. A másodiknál még csak a bevezető harmadik mondatnál járt Viki (lélegezzünk mélyeket…) amikor egy pasi iszonyatosan nekiállt horkolni. Körülöttem is mindenki ott forgolódott, hogy mégis ki lehet az? Legalább a szomszédja, bökje már kicsit oldalba… de nem, ő végighorkolta a 40 percet. Én pedig bedugott füllel feküdtem, és majd szét vetett a düh. Ha egyedül lettem volna, akkor összepakolok és kijövök, de így megvártam a végét. Na akkor persze kiderült nem voltam ezzel egyedül, és mindenki ki volt akadva, hogy Viki miért nem ment oda hozzá. Így csupán 50 ember napját baszta szét (elnézést az indulatosságomért), és fizettünk ki a semmire 10e Ft-ot. Az úton hazafele persze végig morogtam, sőt még délután is tele voltam indulattal (lehet persze mégis hatott valamennyire az első oldás), de nagyon nem jó érzéseim voltak. Aztán Verőcére kiérve kicsit már jobb kedvem lett. A sógórnőm sütött zabpelyhes sütit, és az egyik részére nem tett fahéjat, mert emlékezett rá, hogy én nem szeretem. Iszonyatos, hogy mennyire figyelmes tud lenni! J. A sütögetés is jó volt, aztán beültünk a kocsiba, és irány Vác. Vácon most jártam harmadszorra, de azt kell mondjam egyre jobban tetszik. Ez egy három napos rendezvény, több színpaddal, kirakodó vásárral, mutatványosokkal, szóval minden volt ami egy ilyen mulatsághoz kell. Persze a Duna se maradhatott ki, ha már kéznél van, este kilenckor lampionos sárkányhajó evezés volt. Igaz csak az egyik volt szépen feldíszítve, de azért ez is jópofa volt. Egyszóval a nap vége azért csak jól alakult J.

Egy jó kis halvacsora mindent megér

Azt hiszem nem vagyunk teljesen normálisak J, vagy lehet a meleg ártott meg. A párom már egész héten nyafogott, hogy úúúúúgy enne egy finom halászlét. Mivel a nyaralás alatt nem sikerült maradandó ízélményekhez jutnia, ezért beadtam a derekamat, hogy kicsit kárpótolva legyen szegény. Én ugyan a Római partban, de maximum a Szentendrében gondolkodtam, azonban ő merészebb tervvel állt elő. Egy kollégája mesélte, hogy Dunaföldváron milyen finom halászlét evett a híd lábánál lévő halászcsárdában, ezért mi lenne ha…? Nem vészes a távolság, csak 70 km. körül van. Hát legyen – belementem. Nos a 70 inkább 100, nekem pedig épp kifogyott a benzinem, ezért útközben megálltunk egy MOL kútnál is tankolni, no meg persze pontokat beváltani. Így már üzemanyaggal, és további fantasztikus késekkel gazdagabban megrakodva folytathattuk az utat. Az étteremhez a régi útról lehet csak lejutni, ezért először átmentünk a túlpartra, majd egy fordulót követően meg is találtuk a levezető utat. Már esteledett, ami két dolgot is jelentett. Képek nem készültek, a szúnyogok azonban gőzerővel támadásba lendültek. Voltak ugyan elektromos szúnyogcsapdák kitéve, de a pincér is elismerte, hogy eddig minden csatát ők nyertek L.
A hely egyébként nagyon hangulatos, és az étel is nagyon finom volt. A párom egy helyi halászlét evett, én pedig citromos vajban sült fogast. Mivel én nem szeretem a folyami halakat, ezért a halízt egy kis majonézzel tompítottam, így már nekem is ízlett.
A városban egyébként egy vár is van, és a közponja is elég tetszetősnek mutatkozott, ezért vélhetően le fogunk még ide ugrani, de akkor már korábban indulunk, hogy sétára is jusson egy kis idő. És most már irány az ágy, mert holnap is hosszú napnak nézünk elébe. Én délelőtt újra lemegyek Fehérvárra, déluán pedig Váci Vigalom a testvéremékkel. Remélem jó lesz.

Helyzetelemzés - a kép nem túl rózsás...

Azt kell mondjam egy lépéssel nem kerültem közelebb a pótfelvételihez, sőt…
Eleve csak hét intézmény jöhet szóba, és ezeknek a kb. fele kapásból kiesik.

DE-GYFK – ez alapvetően jó lenne, pótfelvételit is írnak ki, de tömbösített a képzésük (1 hét egyben + egy-két alkalommal p-sz is), amit én nem fogok tudni bevállalni, ezért ez kiesik.

EKF-TKTK – őket egész nap nem tudtam elérni, végül a páromnak sikerült. Azt mondták hétfőn hívjuk őket újra, hogy egyáltalán kiírnak-e pótfelvételit. Igazából ez lenne a második legjobb választás. Még nem adom fel a reményt.

ELTE-TÓK – az optimális megoldás, csak hát ugye elcsesztem… ők nem írnak ki pótfelvételit, tehát kiesett.

NYF-PKK – a harmadik a listámon, de ők meg a csecsemősöknek nem tartanak pótalkalmassági vizsgát, ezért ide csak olyanok mehetnek akiknek már meg van. Tehát ez is kiesik.

NYME-BPK – a távolság itt sem optimális, de ezt leszámítva esélyes. Viszont itt a pénteki órákra már csütörtökön le kell menjek, és még a szombat este is ottalvós, mert 9-ig vannak órák L. Tehát ez sem ideális.

PTE-IGYK – jó lenne, de az oktatás csak Szombathelyen van, ezt már nem tudom bevállalni. Ráadásul itt is tömbösített a képzés, tehát ez is kiesett.

SZIE-ABPK – jó lenne, de itt is tömbösített a képzés.

Tehát pillanatnyilag a soproni az egyedüli vállalható suli. Nagyon-nagyon remélem, hogy az egriek is kiírják a pótfelvételit, és még élni is tudok vele (nemúgy mint a nyíregyházi esetében L). Szóval lehet tovább izgulni L.

Pótfelvételi??

Már reggel is felnéztem a netre, de csak a Nyíregyházi Főiskola tett ki egy eléggé semmitmondó dokumentumot a pótfelvételiről. Aztán most újra felnéztem, és szerencsére mostanramár feltették a meghirdetett szakokat is. És van Csecsemő és kisgyermeknevelő szak is, de persze van egy „aprócska” kitétel, amit nem tudom teljesíteni tudok-e.

Csecsemő és kisgyermeknevelő, Tanító alapszakokra az alkalmassági vizsgával rendelkezők jelentkezhetnek.

Nagyon remélem, hogy ez az orvosi alkalmassági vizsgálatot jelenti, mert ha nem, akkor esélytelen vagyok a felvételire. Holnap reggel mindenesetre elmegyek tüdőszűrésre, mert idő míg kész lesz az eredménye. Amúgy is aktuális már. Addig is írtam az iskolának, mert mostanra gondolom már senki nincs ott. Remélem megoldódik ez a probléma, mert ha nem akkor vagy várok egy évet (ez a párom miatt nem lenne jó), vagy pedig B szakot kell nézzek más szempontokat alapul véve. Ötleteim ugyan lennének, de kedvem igazából erre lenne. Szóval várunk tovább, és lessük a netet.

Ponthatárok

Nézegetem a ponthatárokat, és a fejemet tudnám a falba verni, hogy nem jelentkeztem időben. Ezekkel a pontokkal még államilag finanszírozott képzésre is bekerülhettem volna, holott nekem nem túl kiemelkedőek a középiskolás eredményeim, és az érettségim is csak hagyományos. De hát ez van. Most már „csak” azon kell izgulnom, hogy meghirdessék a pótfelvételit oda, ahova én szeretnék menni. És persze vegyenek is fel. Szóval most akkor újjak csuriban J.
A párom persze jóval könnyebb helyzetben van, mert ő már eleve tudta, hogy lesz pótfelvételi. Ma bevitte a bizonyítványokat, ahol az egyik tanárral beszélgetve az is kiderült, hogy akár államilag finanszírozott képzésre is van esélye, mert helyük van, neki is vannak még szabad félévei… azért ez jó lenne. És persze az is, ha összejönne mindkettőnknek a felvételi, és oda ahova szeretnénk. Na majd meglátjuk kik írnak ki pótfelvételit az én szakomra.

Vissza a munkába

Nehezen, de letelt a mai nap. Az a borzasztó a szabadságban, hogy utána még nehezebben hajtja újra igába az ember a fejét. Pláne ennyi élmény után. A délelőtt mintha ólomlábakon járt volna, a délután egy fokkal már jobb volt. Az 1200 olvasatlan levelemet sikerült 500-ra redukálni, és a fontosabb feladatokat is elindítottam, ezért lassan indulok is haza. Ma még ki szeretnénk menni sétálni egyet a szigetre. El kell kezdeni a sportot, mert vészesen telik a nyár, és én csak hízom vissza a kilókat a fogyás helyett. Ez borzasztó L.

Otthon, édes otthon...

Hazaértünk. Azt nem mondom, hogy végre, de a saját ágyban alvás azért felüdülés volt. Múlt héten ezen viccelődtünk a párommal, hogy fiatalabb korában az ember nem foglalkozik a körülményekkel, csak jön-megy, az élmények mindent feledtetnek. De így, túl a negyvenen azért már értékelni tudjuk a kényelmet J.
A délelőtt mosással telt, aztán meglátogattuk az anyósomat. Az autót is elvittük kitakarítattni, mert az út előtt nem került rá sor, és a két hét folyamatos menetnek köszönhetően olyan volt mint egy muslinca temető. Még piros vércsíkok is voltak rajta. Szegény srácoknak meg kellett vele dolgoznia, de most szépen ragyok a drága. Mondjuk nem sokáig, mert ez az ócska akác amivel betelepítették a várost teljesen belepte a mi utcánkat is. Egy darabig most ez is boldogítani fog bennünket. Nem is értem miért esett a választás erre a fajtára. Nem szép, nem nő gyorsan, kevés árnyat ad, viszont iszonyatosan szemetel, mert egész nyáron folyamatosan virágzik, így a leszáradó virágok is folyamatosan beterítik a járdát és az utat. Ha pedig esik, akkor még rá is tapad mindenre.  Én nagyon nem szeretem őket, de hát ez van. Ma esete már csak lazítás van, és filmnézés, aztán reggel indul újra a taposómalom L.

Akkor kezdjük meg a nyaralást...

Nos a korai indulás nem jött össze. Tegnap este a vihart egész szerencsésen megúsztuk, csak két pólót fújt le a szél, a többi csodálatos módon fennmaradt a szárítón, és még meg is száradt! Nekiálltam hát vasalni, és pakolni. A koncepció az volt, hogy a nagy bőröndbe kerülnek a Montenegrói időszakra szánt ruhák, az első három nap dolgait pedig egy kis sporttáskába teszem. A cél, hogy minden cucc beférjen a csomagtérbe, hogy ne látszódjon semmi a hátsó ülésen, ha megállunk útközben, illetve ha éjszakára is ott maradnak. Nem szándékoztunk ugyanis mindent felcipelni egyetlen éjszakára. A terv sikerült, de addigra már annyira fáradtak voltunk (persze már éjfél is elmúlt), hogy a természetes ébredésre szavaztunk. Ezt persze támogatta az is, hogy kaptunk egy postai utalványt, amit át kellett vennünk még az út előtt. És ha már a korai indulásról lemaradtunk, akkor még megálltunk a gluténmentes boltnál, ahol én feltankoltam pogácsával, és még az anyósomhoz is elugrottunk a lakáskulcsunkkal, ha esetleg probléma lenne… szóval 10-kor végre elhagytuk a várost Pécs irányában. Az M6-os szokás szerint üres volt, így vígan suhantunk a határ felé. Mohácsnál aztán azt vettük észre, hogy a határ felé vezető út pont arra visz, amerre mi decemberben a hatalmas hóviharban próbáltunk elevickélni az emlékműig. Ha nem lettünk volna ekkora csúszásban, akkor megálltunk volna, de így ez a hely továbbra is várólistán marad. Mivel a héten Horvátország is EU tag lett, így valódi határról már nem is igazán beszélhettünk. Kunát persze nem váltottunk, így az autópályán is euróval fizettünk, amit gond nélkül kezeltek. A bosnyák határon már lassabban jutottunk át. Nem is a horvát vámosok miatt, mert az gyorsan meg volt, hanem a bosnyákokhoz egy folyón átívelő kétsávos hídon át lehet csak bejutni. Azért ez elég szűk keresztmetszet, ezért itt várnunk kellett. A határt átlépve azonban már nem volt gondunk. A táj és a környezet szinte azonnal megváltozott. A mecsetek nagyon dominánsan jelen vannak a településeken. Kézzelfogható, hogy melyek az iszlám, és melyek a keresztény részek, települések. Egyébként mindenhol nagyon kis szorgosak voltak. A lakott épületeket próbálták rendbehozni, és a kerteket is gondozni. Kicsit olyan az egész mint anno nálunk a nyolcvanas években, amikor még mindenki megtermelte magának a kiskertben a dolgokat. Multikat nem is látni sehol. Remélhetőleg lesz annyi sütnivalójuk, hogy nem fekszenek le a nyugatnak, mint anno mi tettük.
A késői indulásnak természetesen meg lett az ára. Mivel autópálya csak Szarajevó előtt van egy rövid szakaszon, az utak pedig a településeken vezetnek keresztül, ezért nem lehet gyorsan haladni. Ennek köszönhetően Jajcéra csak egy rövidke idő jutott, mert szerettünk volna Szarajevóba még sötétedés előtt odaérni. Ez persze nem annyira sikerült, de a szürkület végét még elkaptuk. A GPS ügyesen tette a dolgát, de itt sajnos elakadt, mivel a sok egyirányú utcát, és a sétálóutcát nem nagyon tudta kezelni. Miután szembe behajtottunk egy visszafele egyirányú utcába (már behajtáskor gyanús volt, de tábla nem tiltotta, ezért bátorkodtunk mégis behajtani), ami a sétálóutca közepére vitt be, azt gondoltam tegyük le valahol a kocsit, és gyalogosan közelítsük meg a szállodát. Ez nem volt egyszerű mutatvány, de egy hatalmas kör megtétele után megpillantottam a szállodát. A párom persze nem tudott megállni előtte, mert egy villamos is a nyomunkban loholt, és hangosan csengetett, ezért pillanatokon belül újra az egyirányú utcában találtuk magunkat (de legalább már jó irányból J). Mivel egy autó állt a padkán, ezért mondtam a páromnak, hogy álljon fel mögé, én pedig visszaszaladok a szállodához. Hát még ki sem kapcsoltam a biztonsági övemet, már ott állt mellettünk két rendőr. ÖÖÖÖÖ, hát ez gáz. Ők nem beszélnek angolul, mi meg persze bosnyákul. Ezért én mint butuska nő kiszálltam a kocsiból térképpel a kezemben, és értetlenkedtem, hogy hát hol is vagyunk..? Mint kiderült az autó ami elé beálltunk szintén rendőrségi volt (a francba), aminek jött is a tulaja. Hangos üdvözlések után kiderült, hogy ő azért beszél valamicskét angolul. Feljánlotta hát, hogy kövessük, megmutatja hol a szálloda. És mi követtük. A megtett kör ezúttal még nagyobb volt, és már kicsit frászban voltunk hova is visz (hiszen mi már tudtuk hova kellene menni), de aztán megismertük a terepet, és a szállodát is megtaláltuk. Ott aztán kiszállt, meglapogatták egymás vállát a párommal, majd elment. Na ezt itthon nem tudnám elképzelni. Egy piros pont a helyi rendőröknek. A szállodában aztán megkérdeztem hol tudnánk parkolni? Szerencsére az út túloldalán volt egy fizetős parkolóudvar, ahova vissza tudtunk tolatni. Persze a recepciós kijött, ott irányította a páromat, konzultált a parkoló kapusával, majd segített átvinni a dolgokat a szállodába. Így hát pillanatok alatt kiosztásra került a második piros pont is J. Felcuccoltunk gyorsan a szobába (harmadik piros pont, mert nagyon tetszett mindkettőnknek), majd lementünk megkérdezni hol is tudnánk vacsorázni. Mivel a belváros (sétálóutca) csak egy saroknyira volt, így nem kellett sokat sétáljunk. Az ajánlott éttermeket is gyorsan megtaláltuk, és beültünk az egyikbe vacsorázni. A párom vegyes helyi finomságokat kért (újabb piros pont), én pedig roston csirkét ettem salátával. A boruk nekem eléggé száraz volt, de azért jól esett. Mivel a levegő már eléggé lehűlt, ezért vissza is jöttünk a szállodába aludni. Holnap délelőtt kicsit még sétálunk a belvárosban, aztán irány Mostar!

Ajaj...

Reggel még gyorsan kimostam az utolsó adag ruhát is, hogyha hazaérek akkor már csak vasalnom és pakolnom kelljen, hogy holnap hajnalban el tudjunk indulni. Mivel a héten végig jó idő volt, és tegnap a plédek is gond nélkül megszáradtak, úgy gondoltam mi sem természetesebb, minthogy kirakom ma is az erkélyre a ruhákat. A mai napra jelzett viharról persze fogalmam sem volt, így amikor óriási széllel megérkezett a felhőszakadás akkor kicsit megijedtem. Nem tudom mire fogok hazamenni, de remélem nem az utcán találkozom majd a ruháinkkal... Még gyorsan megkötöm a biztosításokat, utána irány haza, és holnap végre megkezdődik a nyaralás :).

Irány a Balkán!

És összeállt a kép! J Kész a nyaralási terv. Szombaton Szarajevót vesszük célba, de útközben megállunk még megnézni a vízesést Jajcénál, és Travnik közelében a földalá rejtett piramisokat is. Vasárnap Szarajevó, és tovább Mostarba. Hétfőn megnézzük a Hutovo Blato Nemzeti Parkot, majd kedden Dubrovnik érintésével átmegyünk Montenegróba, ahol 10 napot terveztünk eltölteni. Itt is szeretnénk kirándulgatni. Kotor, Budva, Skadar Lake, és esetleg még Albániába is átnézünk, ha már nem tudunk mit kezdeni magunkkal.
Hazafele aztán Sibenik fele jönnénk, hogy meg tudjuk még nézni a Krika és a Plitvicei Nemzeti Parkokat is. Hát ennyi röviden. Megtett útban azért ez elég húzós lesz, ráadásul Boszniában autópálya is alig akad, ezért az út időben sem less rövid. De hát ez van. Ha az ember világot szeretne látni, akkor az ezzel jár. A booking.com ezúttal is jóbarátunk volt, mert így last minute foglalásokkal nagyon jó áron sikerült szállásokat foglalnunk. Az utolsó perces foglalásnak is meg van néha a maga előnye J.

Ebédidő

Komolyan mondom nem értem a pesti közlekedést. Reggel iszonyatosan nehezen tudok eljutni a 13. kerületből a 12.-be. Van, hogy egy órába is beletelik. Ma délben kihasználva az ebédidőt, elugrottam az Árpád híd pesti oldalára a megrendelt térképekért és útikönyvért. Oda-vissza+ ebédvásárlással együtt 50 perc alatt meg volt minden! Ez elképesztően jó időnek számít. Nem is értem hol vannak az autók délben? Azt hiszem délre kellene dolgozni járnom J.