A bozóki erőd (Pevnosť Bzovík)

A várból kijövet a gesztenyés úton tértünk vissza a főútra, és jobbra fordulva folytattuk utunkat Bozók felé. Mivel csak 50-60 km/h az átlagsebesség, így hiába van közel (kb. 43 km), időben ez további ¾ órát jelentett még. És persze egy benőtt szakasz végén egy rendőrautó várt bennünket, aki egy láthatatlan tábla alapján 20 €-ra büntetett, mert 50 helyett 65-tel mentünk. Háát, igazunkat nem tudtuk bizonyítani a láthatatlan település tábláról, de kis cetlit adtak a fizetésről (olyan mint itthon régen a vonatjegyek), így hát kifizettük az összeget és mentünk tovább. Pápá vacsora… L. Na de semmi gond, hamarosan felbukkant a cél is, egy búzamező által övezve. A várhoz érve majdnem felhajtottunk a fahídra, de időben észbe kaptunk, így én kiszálltam, hogy lefotózzam, a párom pedig visszatolatott. Egyszer csak a semmiből felbukkant egy motoros pár, akik majd fellökve ráhajtottak a hídra, aztán majd kitépve a kaput bemotoroztak az udvarra. Magyarok voltak. Na mindegy L.

Mivel a neten találtam olyan infót, hogy a vár zárva van, és csak előzetes egyeztetés után nyitják ki, de olyat is, hogy a fém kapu résnyire nyitva van, így be lehet jutni, az utóbbit tudom megerősíteni. Belépőt sem kellett fizetni. A tornyokat végigjárva láthatóan belekezdett itt valaki egy komolyabb felújításba (még ha nem is teljesen szakértő módjára), de ez a munka leállt (szerintem simán lehet ez a rendszerváltás idején volt, és már vagy 15-20 éve nem foglalkozik vele senki. Vélhetően nincs meg a gazdája sem, mert akkor belépőt biztosan szedhetne, van olyan jó állapotban, hogy fizetnének érte az emberek.  Egyébként mire a végére értünk már vagy 8 autó állt a parkolóban, így pont kifogtuk azt a 20 percet, hogy majdnem egyedül, így viszonylag kényelmesen, felfedezve járhattuk végig az erődöt. Azt hiszem, ha a tetőket nem pótolták volna, akkor most sokkal rosszabb állapotokat találnánk, de ez nagymértékben visszafogta az épület állagának romlását.

A sétát a bejáratnál lévő toronnyal kezdtük. Itt hagyományos oldallépcsőn lehet feljutni a tető szintre. A középső részen nyitott maradt a belső tér, korlát sehol nincs, ráadásul embernyi méretű lyukak is maradtak, így nagyon kell figyelni hova lép az ember, hogy „véletlen” ne találja magát 2 emelettel lejjebb…. Gondolom ezért van zárva a kapu is, csak valaki leszedte a láncot/lakatot, így most szabadon be lehet jönni, még akkor is, ha elég balesetveszélyes is az épület a korlátok hiánya miatt. A másik toronyba egy párkányon is át lehetett volna sétálni, de korlát nélkül, és mert voltak benne beszakadt részek úgy gondoltuk nem próbálkozunk. Ne kísértsük a sorsot. Ezzel szemben egy helyi család (nagymama, anyuka, 2 kisfiú) 8 éves tagja gond nélkül rohangált úgy ezeken a részeken, hogy a felnőttek kinn voltak az udvaron, és csak befelkiabálva mondogatták neki, hogy óvatosan! Gondolom nem először voltak már itt, de azért elég felelőtlenek voltak szerintem, mert ha elindultak a gyerek mindig rohant utánuk, hogy ne maradjon le, így egy véletlen lépés és simán megtörténhet a baj. Na de szerencsére nem lett semmi gond! Ellenben a nagy rohangálás, beelőzés, versengés miatt a második és harmadik toronyba csak bekukkantottunk.

A harmadik aljába ugyan be akartam menni, de éppen fenn ugrált, és nagyon tetszett neki, ahogy lenn hullik rám a beton, ezért inkább kijöttem. Középen lehetett maga a lakrész, melyhez egy kápolna is tartozhatott, szerintünk ugyanis ez maradt meg leginkább épen, de pincére utaló boltívet is láttunk.

Aztán a harmadik, de főleg a negyedik toronyba belépve találkozhattunk talán a legnagyobb átalakításokkal, ami arra utalhat, hogy itt azért nagyobb tervek lehettek. A lenti részeken talán konyha, fürdőszoba lehetőségre gondoltak, föntebb pedig a lakótér lett volna. A negyedik (talán a legkisebb toronyba ugyanis egy beton csigalépcsőt találunk. Hát ezt talán már nem kellett volna. Jellegében nagyon nem illik ide.

Nem tudom ki kezdte meg az építkezést, és miért bukott meg a projekt, de azt hiszem műemlékvédelem szempontjából jobb, hogy nem folytatódott az építkezés. Talán lesz rá keret, hogy korhűbben felújítsák az épületet. Összességében megérte eljönni ide, nem ért bennünket csalódás. Hazafele aztán mondtam a páromnak, hogy álljunk meg egy Lidl-nél, vegyünk valamit vacsorára, de felbukkant az úton egy étterem, ahol buszok, motorok, autósok álltak, így bekanyarodtunk mi is. És ha már beültünk elcsábultunk 1-1 sztrapacskára is. A két étel, két ásványvíz és egy kávé 10€-ba került. Mivel belépőt nem kellett fizetni, így belefért a költségvetésbe (a diétába persze nem L).  Hazafele még láthattunk egy szép naplementét, de a forgalom miatt nem tudtunk megállni, így kép sajnos nem készült, pedig az égen a felhők mintha vékony ecsettel lettek volna megfestve. Nagyon szép volt J.

Kékkői vár (Hrad Modrý Kameň)

Mivel a Budapesthez közeli itthoni várak listáján nagyjából mindenhova odakerült a pipa, így a történelmi Magyarország váraira kerítünk sort szép sorjában. Legutóbb a füleki várat néztük meg, most pedig első utunk a kékkői várhoz (Hrad Modrý Kameň) vezetett.

A településre beérve (Modrý Kameň) hamarosan feltűnik a szemközti hegyen a régi gótikus vár romosan álló fala, mely fölött található a kastély épülete, ahol a múzeum is van. A hegyet balról megkerülve (a főúton tovább haladva) hamarosan lesz egy kis jobbra kanyarodó gesztenye fasor, mely felvisz a várhoz. Ősszel ez nagyon szép látvány lehet! A várhoz felérve aztán azzal szembesülünk, hogy magyar felirat nem igazán található, holott mégiscsak lennének itt magyar vonatkozások is (ha már a terület hovatartozását nem firtatjuk), hiszen ez a Balassi család birtoka volt közel 600 éven át. A pénztáros sem beszélt magyarul, de odahívott egy férfit, aki tudott és ő elmondta, hogy két kiállítás van a várban. Az egyik egy fogorvosi (ezt nem néztük meg végül), és egy baba és bábkiállítás. Mivel a termeket szerettük volna megnézni, így erre és a gótikus várhoz megvettük a jegyeket, és persze a fotózás sem volt ingyen.

A gótikus várrész sajnos le volt zárva. Építkezést nem láttunk, de lehet csak a terep meredeksége miatt volt lezárva. Nem tudom, de ez pici csalódás volt. A kilátás azonban nagyon szép a völgyre.
Aztán 3 órakor kezdődött a tárlatvezetés, így visszamentünk a bejárathoz, ahol még egy idősebb magyar pár várakozott. 

A helyi fiatal lány csak angolul beszélt, így végül én fordítottam a dolgokat a házaspárnak is, mivel ők nem beszéltek angolul.

Maga a kastély nem túl nagy, de az elrendezés, és a szobák méretei egészen arányosak. Még mai szemmel nézve is élhetőnek tűnnek a terek. A legtöbb teremben a parketta eredeti, de érdekes módon nincs lakkozva. 

Mivel az eredeti berendezés sehol nem maradt meg, így a legtöbb szobában a babamúzeum kiállítása látható, egyetlen terem lett rekonstruálva, illetve az étkezőként használt legnagyobb szobában zongora koncerteket szoktak tartani. Itt van egyébként egy eredeti cserépkályha is, a XVII. századból.

Bár nem vagyunk játékgyűjtők, azért a kiállítás érdekes volt számunkra is. A tárlat időrendben vezet végig az őskori leletektől a manapság használt játékokig. A XIX. századi babaház, vagy a bababútorok nagyon szépen kidolgozottak, és még egy petróleum lámpával vezérelt korabeli diavetítő is látható (az üveg miatt a kép sajnos nem az igazi, de a lényeg így is látszik J).

Ahogy haladtunk előre a termekben, és persze az időben is, feltűntek a mi gyerekkorunkban is használt fém játékok is, és persze a tárlatvezető is mondta, hogy itt szokott mindenki jobban fellelkesedni, hogy „ilyenem nekem is volt”, vagy „látod kisfiam, apa ezzel játszott mikor gyerek volt”. Hát igen, a gyerekkori emlékek J.

Aztán a zenetermet követő részen következett a bábszínház történeti bemutatása, mely leginkább marionett bábokat tartalmaz. Az első – kisebb méretű bábszínházakat a családok, barátok, szomszédok számára használták, akár meghívásos alapon (mármint egy gazdagabb család meghívott egy előadót – mint egy „mozi” előadásra J. Aztán itt is követjük az idő és a felhasználás síkját, így következnek az egyre nagyobb darabok, melyeket a II. Világháború előttig használtak rendszeresen. 

A legnépszerűbb egy cseh család volt, akik lakókocsival járták a vidéket (az udvaron ki is van állítva egy példány, melyet nyáron használni is szoktak, de most nem volt nyitva). Ők készítették is a bábokat, és persze elő is adtak vele darabokat. Aztán a kommunizmust követően leáldozott ennek a műfajnak a csillaga, de azért emlékezhetünk, hogy elég sok Csehszlovák bábfilmet láthattunk még mi is a tévében, ezeknek a szereplői is ki vannak itt állítva. És itt már véget is ért a kiállítás, illetve a termek sora. Megköszöntük a vezetést, és aztán mivel az időnkbe még belefért, irányba vettük Bozókot.