Tényleg felvettek...

Ma végre be tudtam jelentkezni a felvi.hu rendszerébe, és így már hivatalos az eredmény, hogy felvettek a Károli levelezős államilag finanszírozott képzésére. A ponthatár 268 volt, nekem pedig 307 van.

Ami számomra a legmeglepőbb, és tanulság:

1.       Nappali képzésre bejutottam volna az ELTE-re is, hisz ott csak 304 pont volt a határ.
2.       Levelezőn esélytelen lettem volna az ELTE-n, mivel ott 324 pont volt a határ. Ez elég fura helyzet…
3.       Mit jelent(het) ez, és a jelentkezők jelentősen megugrott száma? Azt, hogy talán ez volt az utolsó év, amikor egy 3-4-es középiskolai bizonyítvánnyal be lehetett még jutni valahova. Ezt felismerték az emberek, és léptek. Ha 2 év múlva elérik a 300-as minimum küszöböt, akkor szerintem már nincs nagyon tovább. Drasztikusan visszaesik majd a jelentkezések száma, mert nappali képzésre kevesen fognak jelentkezni (hisz egyre kevesebb a gyerek), az idősebb generációt pedig szinte kizárják a felsőoktatásból. Emelt szintű érettségi nélkül esélytelenek. Újraérettségizni pedig kevesen fognak szerintem.

De nekem szerencsére ezen most már nem kell rágódnom, mert sikeresen bejutottam J. Mostantól csak egy dologra kell koncentrálni: ezt a sulit már be is kell fejezni! Nem úgy mint a másikat…

Remélem jövő héten megkapom a hivatalos levelet is a teendőkről. Addig pedig az alábbiakat el kell kezdeni apránként intéznem:

• egészségügyi kiskönyv – 4 orvosi vizsgálattal érvényesítve
• NEK adatlapot beszerezni az okmányirodában a diákigazolványhoz
• gyakorlati helyet keresni
• kiszámolni pontosan a gyakorlati órák számát, és ebből kiszámolni hány nap szabadságra lesz szükség az elméleti órákhoz és a gyakorlathoz
• tanmenetet keresni – hátha lehet előre olvasni valamit, amivel könnyebbé tehető az őszi időszak
• fénykép az indexhez? nem tudom lesz-e
• kikérni a Kodolányiról az indexemet, hátha lesz olyan tantárgy amit beszámítanak (pl. filozófia?)

Más most nem jut eszembe J

Azt hiszem sikerült...

Mint egy gyerek, napok óta azt számolom hányat kell még aludnom míg kiderül a felvételi eredménye. Nyaralás végét így még nem vártam J. Ma ugye szinte egész nap esett, így 6 körül visszaértünk a szállásra. Még 2 óra… lefeküdtem az ágyra sudoku-zni, hogy kicsit lekössem az agyamat. A szomszéd szobában lévő néni is hazaért, és folytatta a reggel megkezdett fuvola gyakorlatait. A párom megjegyezte, hogy ha én furulyázni fogok otthon, akkor neki hivatalos elfoglaltsága lesz valahol máshol J. Pedig másképp nem fog menni, csak gyakorlással, az szinte biztos. Aztán kínkeservesen ugyan, de eljött az este 8 óra, és felnéztem a felvi.hu-ra. sms persze még sehol… na de a lényeg! A megérzésem jó volt. Az ELTE kaszált, vagyis jelentősen megugrott a ponthatár, így oda nem jutottam volna be L. Ami meglepett, hogy még a csecsemős szakra sem! Erre azért nem számítottam! De mivel az első helyre a Károlit tettem, így ezek már nem is játszanak, hisz ha minden igaz, akkor a ponthatár alapján (268, nekem meg ugye 307 van) felvettek az első helyre, ráadásul államilag finanszírozott szakra!? HA minden igaz. Merthogy a saját felvi fiókomba nem jutottam be. Közben újraindítottam a telefonomat is, hátha… J a FB ELTE csoportba már elkezdték írogatni ki jutott be… hát én nem. De bármennyire csalódott vagyok is emiatt, lelkem mélyén azért tudtam idén nincs esélyem. Tavaly lett volna, de akkor még nem volt meg a 240 alappont. Na de ne legyünk elégedetlenek! Így is szép eredményt értem el, hisz letettem két érettségit, és ha minden igaz, akkor fel is vettek. ÉÉÉS közben megjött az sms is!

Nem hivatalos tájékoztatás: elérte a(z) KRE-TFK óvódapedagógus (Budapest) (ALA) ponthatárát. Hurrá! Akkor mégis felvettek, és államilag finanszírozottra! De miért nem hivatalos ez a tájékoztatás??? Jó, akkor próbálkozom tovább a nettel – de persze  már a weblap is blokkolt, csak a ponthatárokat mutatja, más opciót nem is ajánl fel. Na jó, ma már nem leszek okosabb, feküdjünk hát le. Talán holnapra működni fog a rendszer. Párom szerint optimista vagyok, talán majd jövő héten… Naa! Ez még viccnek is rossz! L

Minden papírom feldolgozva!

Úgy érzem a napok nem pörögnek elég gyorsan. Persze haladnak, csak 24-e annyira messze van még! De tényleg! Ma benéztem a felvi oldalamra, hogy feldolgozták-e már az utólag feltöltött érettségi eredményét is, és igen! SŐŐŐT!!! Találtak még hozzá extra 5 pontot, így nem is 302, hanem 307 pontom van! Ez szuper jó hír! Nem tudom, mit és hogyan optimalizált a rendszer, de én ebből most jól jöttem ki. De ahogy elnézem a FB ELTE csoportját, van aki nem ennyire boldog, mert nem számolták be az extra pontjait. Pl. árvaságra szerinte járt volna 40 extra pont (ez azért elég fura és durva is, mert itt azért már felnőtt emberekről van szó, ráadásul levelezőn… akkor én is félárva vagyok, mert már nem él anyukám??). 40 pont árvaságra, mikor egy nyelvvizsga csak 28 extra pontot jelent??? Ez szerintem nagyon aránytalan. Lehet nappalinál számítják csak be. Értelme ott lenne.
Van akinek meg 500 pontja van (ez a maximum!!!), és csecsemős levelező szakra megy? Atyaég!? Egyrészt ilyen eredménnyel orvosira is mehetne, másrészt hol lesz így a ponthatár??? Azt hiszem az ELTE légváram utolsó reménysugarait is eltemethetem. Persze már eltemettem mikor átrendeztem a sorrendet, de mégis. Ha mindenki 4-500 ponttal indul neki, akkor annak is örülhetek ha felvesznek valahova L.

Megérkeztünk!

Mivel a páromnak délelőtt még dolgoznia kellett, ezért azt reméltem legkésőbb 2 körül el fogunk tudni indulni. Persze nem így lett L. Délelőtt kivasaltam, összepakoltam mindent, és szegénykém még mindig csak dolgozott. Ezért hát összeporszívóztam (milyen jó lesz a tiszta lakásba megjönni J ), és mire végeztem, elkészült ő is.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy egy bőröndbe befért mindenünk! Persze a sok kis járulékos táskával meg hátizsákkal (vigyük a fotós állványt is…) végül 2 kör lett mire mindent szépen bepakoltam a kocsiba. Mert a párom ezt is rám hagyta – én vagyok a láthatatlan lyukak kitömésének mestere J. Egyszóval 4 óra lett mire elhagytuk a várost. Útközben csak matricákat venni álltunk meg (na meg persze térképet, mert azt jól otthon hagytam L ), majd Prága előtt egy nagyobb dugóba keveredtünk, így már elmúlt éjjel 11 óra, mire megérkeztünk a szálláshoz. A GPS isteni segítség, de tényleg! Itthon nem nagyon szoktam használni, de egy idegen városban nagyon jól jön. Miért vettünk akkor mégis térképet, ha volt nálunk GPS? Pusztán azért, mert egyszer egy téli éjszakán felnavigált bennünket egy olyan havas hegygerincre, ahonnan lenézni nem mertünk. Igaz, ez egy több szempontból is eléggé emlékezetes út marad. 3 csaj egy kis mini kocsiban, aminek a hátsó ajtaján csak egy szemetes zsák lobogott a szélben, mert az egyik kútnál bezártuk a kulcsot a kocsiba. Ott álltunk hárman egy szál pólóban, és néztük a kocsiban a kulcsot. A kutas se nagyon tudott mit tenni, annyit segített, hogy betörte a hátsó ablakot, és adott egy szemetes zsákot, hogy mégse fagyjunk meg hazáig. Természetesen a betört üveg okozta anyagi kár és a harsányan zizegő zacskó nem volt elég, a GPS hamarabb lehozott bennünket az autópályáról a magyar határ előtt. Na nem baj, gondoltuk mi. Itt már csak nem tévedünk el! Hát nem így lett. A kietlen gerincen csak a szélmalmok pörögtek hevesen, mi pedig mentünk vagy 5-tel, mert attól féltünk lecsúszunk a jeges útról. A GPS is rájött közben, hogy gáz van, csak sajnos nem találta az utat lefele. Ekkor jött a mentő ötlet, hívjunk fel valakit otthon. Jó. Fogalmunk nem volt róla hol vagyunk, de az egyik lány barátja nagy nehezen belőtte hol lehetünk, és telefonos segítséggel, de valahogy visszanavigált bennünket egy településre, ahol már a GPS is magához tért. És ekkor én megfogadtam: SEHOVA nem megyek térkép nélkül! Ezért hát vettünk egyet a kútnál, hogyha eltévednénk véletlen, akkor is megtaláljuk az utat. De ezúttal a GPS jól végezte dolgát, és szépen célba is értünk J.
Bár már elég későre járt, annyi erőm még volt, hogy megkérdezzem a recepcióst van-e helyi térképe a Cseh Paradicsomról, mert ezt nem szereztem be (ennyire felkészületlenül még nem nagyon indultunk útnak eddig), de sajnos nem volt. Nagyjából elmondta merre érdemes mennünk, remélem holnap megtaláljuk.
Felcihelődtünk hát a szobánkba, ahol a párom feltette a költői kérdést. Mi nincs rendben a szobában?
Tessék??? Ne viccelődj kérlek, szerintem minden rendben van!
Nem-nem! Nézz csak körbe!
Nézek, de semmi furcsát nem látok!!!
Hát nincs megágyazva!
Basszus, tényleg! Csak 1 személyre van ágynemű!
Vissza a recepcióra, hogy hát bocsika, de biztosan az a mi szobánk? Belenézett a gépbe, és tényleg hibáztak, mert csak egy személyre rendezték be. Gyorsan kulcsokat hozott, és vagy két szobából összeszedte a szükséges dolgokat (párna, paplan, törölköző). Szuper, akkor lassan alhatunk! J Remélem a többi nap már gördülékenyebb lesz J.

Nyaralásra felkészülni!

Na hát így se indultunk még neki a nyaralásnak, hogy egy nappal előtte kezdem el valóban szervezni a dolgokat. Ma reggel nekiláttam, hogy a tervezett látványosságokra mennyi időre lenne szükség, és hát ugye szállás se ártana…
A cseh részhez meg is találtam, de a német időszakra még nem, szóval ezt majd a nyaralás alatt kell még intézzem, de a programokat is beütemeztem nagyjából, úgyhogy remélem minden rendben lesz.
Cseh rész: Bp-Jicin utazás / Cseh Nemzeti Park / Kamenice szurdok / Mlada Boleslav, Jicin, Turnov / Cseh Nemzeti Park / Tros, Porladó sziklák / Prága
Német rész: Heidenau, Stolpen / Meissen / Szász-Svájc (Rathen, Bastei, Basteibrücke) / Königstein / Pillnitz / Drezda / Moritzburg / Litomsyl, Budapest
Még a biztosítást megkötöm gyorsan, így holnapra már csak a csomagolás és indulás marad. Remélem a párom gyorsan le tudja rendezni holnap délelőtt a munkáját, így normális időben el tudunk indulni J. Ezzel mindig el szoktunk csúszni L.

Szakad az eső!

Most nyár van, vagy ősz? De komolyan! Fél 5 van, besötétedett, az eső szakad. Időnként egy vízszintes esőhullámot elsodor az ablak előtt a szél. Ne máár! Én napsütést szeretnék!

Sikeres tesztek

Azt kell mondjam, hogy a próbák jól sikerültek. Képes beszámolót sajnos nem tudok bemutatni, mivel mire elkészült a vacsora a párom már annyira éhes volt, hogy enni kellett. Hát igen, ha egy cukorbeteg éhes, akkor nem ismer kegyelmet, enni kell J.
De annyit el tudok mondani, hogy a serpenyő szuper!
A recept is bevált, de sajnos csak egy karalábéból készült el, mivel a négyből három annyira fás volt (a közepük pedig barna!), hogy a kukában landolt. Ezért főztem hozzá qunioa-t, ami szintén ízlett. Igaz mérsékelten paleo, mivel szaponint tartalmaz, de gluténmentes, és rengeteg ásványi anyago is van benne, ezért én úgy döntöttem belefér. Tehát elkészült egy húsnélküli vacsora, amire 5 pontot kaptam J.

Gondoljuk újra az alapokat

Na, ma is tanultam valamit. Felnéztem a netre, hogy milyen is lenne az ideális táplálkozás egy kínai szemével, és így akadtam rá az 5 elem konyhájára. Kinéztem pár receptet, például reggelire mit lehetne enni, és itt realizáltam azt, hogy tulajdonképpen mindent melegen kellene fogyasztanunk. Még a vizet is. Ez elég bizarr. Átküldtem a páromnak is a linkeket, aki persze lázadt, de találtam két-három receptet, amit gondoltam próbáljunk ki. Mivel az egy hónapos paleo étkezése alatt szépen beállt a vércukra, ezért azt mondta, hogy ettől nem szeretne eltérni (mondjuk én sem akartam), ezért próbálom a kettőt vegyíteni. És mivel zsiradék nélküli párolt ételeket kellene ennie/ünk, így beszereztem egy kerámia bevonatos pároló serpenyőt is. Ma este tesztelünk! Vacsorára ezt a karalábés receptet néztem ki, holnap reggelire pedig zabpehely lesz. Eddig is ettünk már, ezúttal annyi lesz a különbség, hogy melegen fogjuk elfogyasztani.

A párom, és az 5 literes uborka esete...

Mivel a párom folyamatosan retteg attól, hogy a cukorbetegségnek már kezdődnek a szövődményei (szürke hályog a szemén, a talpán megjelent most valami göb ami fáj ha többet gyalogol), így rábeszéltem menjen el egy igazi kínai orvoshoz. Találtam is párat, melyek közül felhívott egyet, és ma el is ment hozzá. Mit mondjak, elég csalódottan-dühösen jött haza. Közölte, hogy 5 literes uborkát már ne vegyek, mert azt mondta az orvos, hogy nagyon rossz állapotban van a szervezete. Jó, akkor most nyugodj meg, és meséld el mi is volt pontosan! – mondtam én, és megpróbáltam kihámozni a lényeget.
Először is a pasi eléggé töri a magyart, így tolmáccsal megy a történet. Természetesen rögtön megállapította, hogy kövér, fogynia kell. Jó, ezt tudtuk.
Aztán akkor szabadult el a pokol (akadt ki az orvos, majd a párom az orvos reakcióján), amikor kiderült, hogy cukorbeteg. Az orvos elkezdte osztani, hogy sokkal jobban figyelnie kellene, mert így nagyon gyorsan tönkremegy a veséje, már most is azzal van a gond, ezért azonnal hagyja abba az édességek evését, szüntesse be a bolti hús, de főleg a csirke fogyasztását (azt mondta az a létező legrosszabb élelmiszer, amit csak ehetünk, mivel tele van minden mérgező anyaggal – jó hát tudjuk, hogy gyorsan nevelik fel őket, hogy le tudják vágni, és a tartási körülményeik miatt is telenyomják őket gyógyszerekkel, de az ember nem mérlegeli ezt, amikor megvesz valahol egy ételt). Zsiradékot semmit, csak párolt zöldséget ehet. Azt viszont dögivel. Ismerve a páromat, nem voltak kétségeim afelől, hogy innentől ő már átment ellenállásba, és már csak azért is a kiosztást nézte elsődlegesen, nem pedig a lényeget, ami sajnos eddig is tudtunk, csak hát mennyivel könnyebb ezeket a dolgokat figyelmen kívül hagyni! Egyszóval, újra be kellene keményíteni, és magunkra főzni. Újra össze kell szedni a vidéki forrásainkat, hogy ne a bolti húst együk, a kajarendelést be kell szüntetni… szóval újra beléptünk abba a keréknyomba, amit kb. 1 éve elhagytunk. Vissza is jöttek szépen a kilók L.
Az este természetesen puffogással telt, és az ígérettel, hogy nem megy vissza. Holnapra persze úgy is meggondolja magát, és elmegy a felírt vérvételre. A kontrollra pedig szerintem elmegyek én is, hogy első kézből kapjak infókat mire is kellene figyelnünk.

Ez is letudva...

Sokat rágódtam rajta, hogy módosítsak-e a sulik sorrendjén, de aztán végül úgy döntöttem igen. Visszatérve az álomvilágból a realitások talajára, egészen biztosan tudom, hogy a téli vizsgaidőszakban nem fogok tudni leugrani egy-egy vizsgára Kecskemétre, a szabadságom pedig korlátos. Pláne, hogy szakmai gyakorlatra is tartogatnom kell. És ha a hőn áhított gyerek is összejönne, akkor igen nehéz dolgom lenne. Mindezek alapján a három Budapesti opció került előre, vagyis a Károli, az ELTE óvoda és csecsemős, ezt követi negyedikként az Apor Vácon, és végül a Kecskeméti Főiskola. Meglátjuk mire lesz elegendő a 302 pont. 24-én kiderül. Annyira messze van még L!

Lyukak a falban

A leírásban ez szerepel megközelítésként:

Kishartyánban a kultúrház előtt térjünk le a 22-es útról Nógrádmegyer felé. Egy kilométer után a község szélén álló templomnál, a temető déli oldalán vezető bekötőúton a Kővölgyben folytassuk utunkat. A termelőszövetkezeti major portalanított útja elvezet a védett Kőlyuk-oldalhoz.

Ezt annyival egészíteném ki, hogy a temető pont a falu végén van, és közvetlenül mellette kell lekanyarodni a tanya felé vezető útra. Ez egy kicsit szimplább leírás J. A tanya mellett ugyan elvezet még az út, de az most eléggé rossz állapotban volt, így az autót a tanya előtt hagytuk, és bátortalanul megkerültük a lekerített részt, közben persze a kutyák ugattak. Átérve a tanya hátsó oldalára folytatódott az épület, és egy férfi épp szerelt egy autót, tőle kérdeztük meg, hogy jó helyen járunk-e? Mert kitáblázva semmi nincs, és a hegy oldalában se nagyon látszott semmi. Közben persze a szabadon lévő kutyák is felbukkantak, akik majd a frászt hozták rám. Én ugyanis nagyon félek a kutyáktól. Nem tudom miért, mert szerencsére nem bántottak még, de ettől függetlenül nem nagyon bírom őket, pláne az ismeretlen fekete kutyákat.

Megkérdeztük hát a bácsit, aki azt mondta menjünk tovább, és majd meglátjuk a lépcsőt a hegy oldalában. Na ott le is van kaszálva a hegyoldal, ott menjünk fel. Akasszuk ki a villanypásztort, de csak a fekete műanyagot fogjuk meg! Aztán tegyük vissza, hogy a tehenek ne tudjanak kijönni. Hát jó, elindultunk. Majd bal oldalt észrevettem egy kis foltos valamit a fűben. Nem mertünk közelebb menni, mert a bácsi is nézett, a foltos „bőr” se mozdult, így nem tudtuk meg, hogy él-e még a kisborjú, vagy csak egy ledobott bőrt látunk.

Felmásztunk hát a meredek lépcsőkön, és meglepődtünk mennyire kicsi is a hely. Nem tudom miért, de én azt gondoltam ez egy hosszabb járat, de igazából csak 3-4 helységből áll. Ez kis csalódást okozott, de a kilátás nagyon szép a völgyre. Elindultunk hát lefele – szerintem ez rosszabb volt, mert csak háttal lehetett lejönni, annyira meredek volt, és a korlát középső rúdja nagyon hiányzott. Simán ki lehet ott esni. Na de nem történt semmi, simán visszaértünk a völgybe J.

A foltos valami még mindig a fűben lapult, a bácsi pedig továbbra is szemmel tartott bennünket. Közben pislogott egyet, így megnyugodtunk, hogy él J. Visszaindultunk a kocsihoz, de a bácsi felbátorodott és rögtön beszédbe elegyedett velünk. Elmondta, hogy pár órája született a borjú, és még kifért a villanypásztor alatt. De nagyon kell figyelni, mert rengeteg a kóbor kutya a környéken, volt már borjú, ami fenn született a hegyoldalban és azt elkapták. Hát ez sajnos szomorú mind a borjúra, mind a kutyákra nézve. Aztán még mesélt pár dolgot, de mi elköszöntünk, mert csak nem akart felkelni, bármennyire is figyelte a keresztlányunk. Persze alighogy visszaértünk a tanyához, már kiabált a bácsi, hogy felállt, így rohanás vissza….A dübörgésre persze újra felbukkantak a kutyák, akik az én nyomomban loholtak. A francba, miért hagytak engem a végére? De a bácsi füttyentett nekik, így visszamentek a helyükre.

A kicsi közben megtalálta a mamáját, és elkezdett enni. A csorda este felmegy a hegyoldalba, ott éjszakázik, aztán a kör másik végén lejönnek reggel (a temetőnél). Szép nagy kör. És mindezt maguktól teszik meg, nem tereli őket senki. Mivel őket nem a tejükért, hanem a húsukért tartják, így fejési kényszer sincs, tényleg szabadon tudnak mozogni. Na, ez tényleg ideális környezet – persze a lehetőségekhez képest, hisz végül mégiscsak levágják őket L. Miután mindenki boldog volt, mert teljesült a vágya, újra a kocsi felé vettük az irányt, hogy még legyen időnk beugrani Tarra is J.

Ősmaradványok

A mai napot négyesben töltöttük el, ezért próbáltam olyan programot keresni, ami egy 12 éves gyereknek is érdekes lehet. Így esett a választásom ismételten Nógrád megyére, ahol két földtanilag érdekesebb helyet terveztünk megnézni, és ha belefér az időnkbe, akkor Tart is szerettük volna útba ejteni, hogy be tudjunk ugrani a buddhista templomba is. A terveket végül siker koronázta, de Taron épp valami nagyobb rendezvény volt, így a templomot nem igazán tudtuk most sem megnézni, de a sztúpát azért igen, és ez is tetszett mindenkinek. „Sajnos” itt is elég sokan voltak, így fotózni nem nagyon lehetett.

Elsőként tehát Ipolytarnóc felé vettük az irányt, ahol az ősmaradványok mellett egy lombkorona sétány is található, amit csaliként vetettem be a gyereknek J. A parkhoz megérkezve rögtön láthattunk pár elszenesedett fatörzset, majd felsétáltunk a miocén erdőnek nevezett részen át a vezetett túra kezdőpontjához. A „miocén erdőben” azokat az állatokat láthattuk, melyek lábnyomai megmaradtak és megtekinthetők a bemutató termekben, és ezekről készült is egy 3D-s film, amit levetítenek.
Ez a film egyébként utána a belépő pontnál 4D-ben is megtekinthető (ez már extra költség), ami annyit jelent, hogy egy repülőgép szimulátor ülésbe kell ülni, és egy időutazás keretei között élhetjük át a kalandot.

A „miocén erdő” egyébként szép lesz, úgy kb. 15-20 év múlva. Pillanatnyilag egy nyitottabb rét, ami nagyon szép, de egy kicsit túlzónak érzem az elnevezést J.

A vezetett túra kb. 1 órás, és egy körtúra. Ez már valóban erdőben vezet, így a kb. 10 fokkal hűvösebb lombok alatt kellemes volt a séta. A legérdekesebb az egy valaha 96 méter megkövesedett fa maradványa. Több részletben lehet megtekinteni, mert sajnos mostanra már hiányzik több része, de így talán jobban érzékelhető milyen hatalmas is lehetett. Az üveggel borított részlet talán a legépebben megmaradt, szemközt a falon látható, hogy mekkora volt az átmérője.

A lenyomatok is érdekesek lennének, de a távolból sajnos nehezen lehet kivenni a nyomokat, ettől függetlenül érdekes, és a gyerekek számára izgalmas is, hogy ilyen ősmaradványokat lehet nálunk is látni.

A bejárathoz visszatérve beugrottunk a büfébe, de sajnos elég nagy csalódás volt, mivel a választék szegényes volt, és az egyetlen kiszolgáló hölgy nehezen birkózott meg a hétvégi tömeggel. Azért kértünk egy sajtos meleg szendvicset, illetve egy hot dog-ot. Végül mindkettő a kukában landolt. A kenyér és a sajt savanyú volt (kb. a szendvics ¼ részét foglalta el a leheletvékony szelet), a kifli száraz-nyúlós, a virsli pedig nem túl friss. Kicsit drága kör volt L. Vigasztalásul ettünk egy-egy fagyit, aztán útba vettük a lombkorona sétányt.

Én egy picit többet vártam, de a gyereknek tetszett, így végül sikeresnek tekinthettük ezt a részt is. Addigra azonban már nagyon éhes volt, így rántott húsért reklamált. Mivel tudtuk, hogy részükről most kemény spórolás van, így mi direkt nem hoztuk szóba, hogy beüljünk valahova, de így akkor gyors szemváltásokkal megbeszéltük a párommal, hogy menjünk, együnk valamit. Mivel benzinkút is kellett, így Szécsény vagy Salgótarján lehetett a cél. Szécsényben javasoltak egy éttermet, de azt valaki kilőtte, hogy ott épp esküvő van. Akkor menjünk Salgótarján felé, az úgyis útba esik. Kaptunk egy tippet, ahova betértünk. A hely nem volt az igazi, de mivel volt rántott csirkemell, így maradtunk. Én gondoltam valami olcsóbbat rendelek (sztrapacskát), hisz mi fogjuk kifizetni négyünk ebédjét, de nagyon mellényúltam. A kihozott étel szerintem sima tejfölös galuska volt, amiben egy szem szalonna kockácska árválkodott. Kértem a pincért, hogy ugyan hozzon már szalonnát is, mert azt lefelejtették. Kb. 1 perc alatt szó nélkül hoztak egy adag kisütött szalonnát. Nahát, ez valahogy lemaradt? De így is nagyon ócska volt, ezért úgy gondoltam nem éri meg megszegni a glutén mentességet, így amíg tartott a szalonna ettem hozzá egy kis galuskát is, de a ¾-e így is megmaradt. Mivel a terasz is fedett volt, így a konyhai szellőző szagától elég büdös volt már „kinn” is, ráadásul felbukkant a személyzet egyik tagja is, aki rágyújtott egy kerítéssel leválasztott részen. Ez most komoly? Számomra ekkor érkezett el az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy én kimegyek a kocsiba, és megvárom őket kinn. Legalább megnéztem pontosan merre kell mennünk, és beállítottam a GPS-t is a következő cél felé, ami Kishartyán volt.