Vissza a tusfürdőhöz

Mai nappal véget vetettem a szappanhasználatnak. Az eltelt hat nap során ugyanis napról-napra csak rosszabbodott a helyzet.
Az első napokban már éreztem, hogy a pórusaimat eltömíti a lúg. Ráadásul pénteken a rohanás közepette kicsit izzadtam is, és a kecsketejtől komolyan mondom büdösnek éreztem magamat (a párom szerint nem voltam az, de neki nem túl jó a szaglása). Engem mindenesetre zavart a dolog.
A pórusaimat mindenesetre valóban eltömítette a szappan, mivel szerda környékére már igen szépen kipattogott a hátam, az arcom és a karom is. A karomon és arcomon lévő pattanások kisebesedtek, ezért úgy döntöttem én nem tesztelek tovább. A páromnak persze semmi gondja nincs…
Tehát alternatív megoldást kellett keressek. Szerencsére a Szent István körúton az antikvárium felé menet találtam egy bioboltot, ahol elég sokféle tusfürdőt, krémet, szappant árultak, ezért benéztünk ide. Végül vettem egy illatanyag mentes tusfürdőt és egy arckrémet. Remélem ezek beválnak. Ha nem, akkor kénytelen leszek továbbra is a vegyszeres termékeket használni. Azért ez egy érdekes tapasztat. Az eladó is meglepődött, mert nem szoktak panaszkodni a kecsketejes szappanra – hát én vagyok a kivétel L. Mindenesetre a héten tesztelek, és ha beválik akkor pénteken veszek valamilyen testápolót is, mert a tengervíz és a nap azért szárítani fogja a bőrt. Addigra a fogkrém is el fog fogyni, és akkor lehet azt is megnézem. Olcsónak mondjuk nem mondhatom, mert az 500 ml-es tusfürdő 2500 Ft volt, az arckrém pedig 4500. Szóval ez sem olcsó mulatság L.

Könyvtártag lettem

Ma aktív városjárós-ügyintézős napunk volt. A reggel kicsit nehezen indult, ezért 11 lett mire elindultunk. A fodrász rajta volt a prioritási listánkon, de mivel a hozzánk közeli Bio Hair szalon este 8-ig van nyitva, így sikerült rábeszélni a páromat, hogy jöjjön el velem az Astóriához szandált nézni. Tegnap ugyanis a szakadó esőben rohanva megpillantottam egy kényelmesnek tűnő pédányt, de nem ugrottam be a boltba megnézni. Bár nem szeretek autóval bemenni a belvárosba, de a párom feltétele ez volt, ezért bevállaltam a vezetést is. Viszonylag könnyen találtam parkolót, és kezdetét vette a körtúra. A szandál természetesen kicsi volt, ezért ezúttal sem sikerült vennem. Tényleg tartanom kell magamat a saját szemléletemhez – akkor vegyünk meg valamit ha le van értékelve és tetszik. Nem baj, hogy a régi még bírja egy darabig. Ugyanis ha ezt elszalasztom, akkor utána amikor kell, nem kapok. Tavaly nyár végére az összes nyári papucsom, szandálom tönkrement – nem is találok most sehol olyat ami tetszene, és még az ára is megfelelő lenne. L
Ezt követően lerohantunk a Kálvin térre pénzt váltani, és ha már arra jártunk akkor felvetettem, hogy nézzünk be a Szabó Ervin könyvtárba, hátha itt megtaláljuk a régen keresett könyveket. A bejáratnál lévő hölgy megnézte a rendszerben, és szerencsénkre  volt benn három példány így be is regisztráltunk. Mivel csak nálam voltak iratok, így az én nevemen. A könyveket aztán gyorsan meg is találtuk, ráadásul a párom találkozott egy volt általános iskolás osztálytársával is, ami már csak a hab volt a tortán J Anno a gimiben én könyvtár fakultációs voltam, ezért „szakmai szemmel” is nézegettem a helyet, és az ott dolgozó embereket. Nagyságrendileg 20 éve nem jártam könyvtárban, azóta sokat fejlődött a világ – itt mindenképpen. A kölcsönzésnél például mi magunk intéztünk mindent. A könyveket rá kellett tenni egy kis lapra, majd le kellett húzni az olvasókártyát. Ezt követően a számítógép kiírta a könyvek listáját (leolvasta a könyvekben lévő elektromos azonosítót), amit én nyugtáztam. Kinyomtatott egy papírt, ahol tételesen szerepeltek a könyvek, mellettük a visszahozatal dátuma, és már készen is voltunk. Embermunka sehol… ez kicsit elszomorító, de tény, hogy gyorsan végeztünk. Annak mindenesetre örültünk, hogy sokan voltak, de ez lehet negatívum is, hisz a könyvesboltok, antikváriumok meg üresen állnak. Nincs az embereknek pénze a könyvekre L. De azért akinek ez fontos, a könyvtárakban még mindig hódólhat a szenvedélyének. Egy könyv áráért negyed éves tagságot lehet kapni.
Felszerelkezve a kincsekkel elintéztük még a fodrászt, és a gluténmentes boltot is, majd úgy gondoltuk sétálunk egyet a Szentendrei szigeten Kisoroszinál. Ki is értünk gyorsan, de az autót nem hagytuk el. Ugyanis olyan szúnyogáradat volt az áradás miatt, hogy nem reszkíroztuk meg a dolgot. Előttünk ért oda egy pár a kutyájukkal, de kb. 10 méter után már sietve fordultak ők is vissza, és ültek be az autó védelmébe, mert pillanatok alatt megtámadták őket is. Így hát az esti séta elmaradt, de legalább autóból láttuk a tájat J. Hazamentünk hát, és én újra nekiálltam a nyaralás tervezésének, ami lassanként kezd körvonalazódni. Kértem szállásra ajánlatot, remélem hétfőn megérkezik. Utána véglegesítem a programot.

Tanuljunk valamit...

A párommal nagyjából egyszerre fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy tanulni kellene valamit. Ennek több oka is van. Egyrészt szükséges az agy karbantartására, de az angolban sajnos nem vagyunk motiváltak. Aztán ott van az idő hasznos kitöltése, és kellenek célok is. Mert így gyerek nélkül azért kell valami, ami átlendíti az idő haladásán. Jók az utazások, de azért alapvetően mindig ott van egy lyuk. Hát azt gondoltuk ezt most betömjük J. Csak sajnos rosszkor beszéltünk erről, mert lemaradtunk a felvételi határidőről, ezért most meg kell várjuk a pótfelvételit. A párom viszonylag jó helyzetben van, mert ő már most tudja, hogy mikortól lehet jelentkezni, és mik a felvételi követelmények. Vannak kötelező és ajánlott olvasmányok, melyekből 1-1 esszét kell írniuk, és persze egy felvételi beszélgetés is lesz. Csakhogy a legfontosabb könyv (Skilton – A buddhizmus rövid története) nem kapható. Találtam ugyan a neten egy letölthető példányt, de úgy tűnik nincs meg a teljes verzió. Ezért több antikvár oldalon is előjegyeztem, és ma úgy gondoltam benézek a kiskörúton a boltokba is. Előbb elrohantam megvenni a megrendelt útikönyvet és térképeket (csakhogy a bolt bezárt mire odaértem L). Ezért felszálltam a metróra és bementem a belvárosba. Mire beértem szakadt az eső. Azért hősiesen végigjártam vagy nyolc boltot, de persze sehol nem volt. Az egyik ajánlott olvasmányt megtaláltam (kiderült, hogy három kötetes), ezt meg is vettem. Utána felszedett a párom és elmentünk megcsináltatni a párom autójában a légkondit. Persze az úton hallgathattam a félelmeit – nem fogja tudni időre elolvasni a könyveket, nem tudja megírni az esszéket, nem fogják felvenni… hát igen. Tény, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, mert a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát vette célba, amin már régóta rágódott, de eddig mindig szakmai vonalon képezte magát. Ez most csak kedvtelés lenne. Hát majd meglátjuk. Én azért bíztatom, és igyekszem annyiban támogatni, hogy a könyveket beszerzem hozzá. Mást ugye nem tehetek.
Az én választásom ennél nehezebb eset, mert felhívtam az általam kiválasztott intézményt (ELTE), akik azt mondták már évek óta nem hirdetnek pótfelvételit, és keresztféléves képzésük sincs. Hát ez valóban rossz hír L. Így kénytelen leszek vidéki főiskolában gondolkodni, ami azért az én munkabeosztásom mellett nagyon nehéz lesz. De megnéztem mik az átjelentkezés feltételei, és talán járható lesz ez az út. Az én választásom egyébként sokkal racionálisabb szakra esett. Csecsemő és kisgyermeknevelő. Arra gondoltam, hogy ezt a magánéletemben is hasznosítani tudom majd, ha sikerül végre összehoznunk a gyereket. Ha nem, akkor sincs gond, mert a téma alapvetően érdekel. A tantárgyakat megnézve a korábbi képesítésem is hasznomra fog válni, hiszen itt nem csupán pedagógiai, hanem egészségügyi tantárgyak is lesznek bőven. Ezeket pedig én érettségi után már tanultam, hisz a második szakmám gyógyszertári asszisztens (a könyvtáros az első). Persze ez nem mostanában volt, de egy meglévő tudást talán könnyebb lesz felfrissíteni. Bár elég sok helyen van képzés még az országban, azért a képzési időpontok alapján (1 hetes tömbösített képzések), a legtöbb kiesik. Most Eger és Nyíregyháza látszik esélyesnek. Persze meg kell várnom augusztus elejét, hogy megtudjam meghirdetik-e ide is a pótfelvételit. Ha nem, akkor gondban leszek L. De azért bízom benne, az angyaloknak mindenesetre mondogatom, hogy segítsenek… J.

Drágaszág...

Ma egy ilyen gyönyörűség birtokosa lettem J. A dolog úgy kezdődött, hogy már régóta gondolkodtam egy valódi okostelefonon, de céges mobilom lévén nem válogathattam. Vártam persze, hogy majd én is sorrakerülök, és kaphatok egy új HTC modellt az ősöreg BlackBerrym helyett, de ezek annyira megbízható szívós kis készülékek, hogy ez reménytelennek tűnt. Ami persze nem gond, hisz a céljukat maximálisan betöltik, levelezésre szuperek, csak hát netezni róluk, vagy egy mellékletet megnyitni nem lehet. Persze nem csupán egy új kütyüre vágytam, a saját telefonnak ennél jóval racionálisabb okai is voltak. Ami igazából a saját szám igényét felvetette, azok a magánhívások. Nem szeretem a lombikkal kapcsolatos ügyeimet a céges telefonról intézni, ezért abban maradtunk a párommal, hogy beruházunk egy saját számra (náluk úgyis van kedvezményes dolgozói csomag), és ha már lúd, legyen kövér – választhatok egy készüléket – és hát én a Samsungra Galaxy S3-ra szavaztam J. Igaz, hogy már kijött a 4-es is, de ne legyünk telhetetlenek J.
Ami egyébként még emellett a készülék mellett tette le a voksot, az a képernyő mérete. Egyrészt a szemem már sokat romlott, de olvasószemüveg még nem kell, másrészt nincs a kocsikban GPS, ez pedig arra is jó lesz, mivel már egész tűrhető a kijelző mérete. Hétvégén egy Media Marktban alaposabban is meg tudtam nézni a készüléket, és végül döntésre jutottunk. Elkezdtük hát nézegetni a szolgáltatói ajánlatokat. Megdöbbentő módon, ha kamatmentesként hirdetett részletre vesszük meg a készüléket valamelyik szolgáltatónál, akkor két éves előfizetés után kb. 40e Ft-tal lenne drágább a készülék, mintha most megveszünk egy kártyafüggetlen darabot valamelyik online boltban. Rákerestünk tehát, és találtunk is egy megfelelő áron lévőt, melynek még boltja is volt, így ma elrohantam megvenni.
Az ebayről töredék áron lehet kiegészítőket rendelni (pl. a szolgáltatóknál egy db kijelzővédő fólia ezer forint körül van, míg HongKongból rendelve három darabot kapunk 150 Ft-ért). Igaz 2-3 hetet várni kell rá, de nem mindegy, hogy egy tokot 6500 Ft-ért, vagy pedig 1500 Ft-ért veszek meg. Mivel a kollégáim már gyakorlottak ebben, ezért kézbe vették a dolgokat, és egy tok áránál kevesebb összegért (konkrétan 3500 Ft-ért) rendeltünk autóba való szettet, hogy GPS-ként tudjuk használni, autós töltőt, tokot, és fóliákat. Már csak várnunk kell J. Addig persze veszek egy fóliát, hogy ne sérüljön a kijelző, a párom pedig felpakolgatja a szükséges programokat, hogy külföldön is használni tudjuk a GPS funkciót. A nyaraláson tesztelni is tudjuk majd J. A tartó addigra várhatóan nem fog megérkezni, de ez nem probléma, hisz térképpel én bárhova elnavigálok, de városon belül már jól fog jönni ez a kis készülék, hisz városi térképünk nem lesz mindenhova. Szóval hamarosan tesztelünk. Majd beszámolok a tapasztalatokról.

Olvasnivaló

ÓÓÓÓ, mit találtam a neten? Hát egy új Gaiman könyvet!!! Az ősszel akadt a kezembe egy könyve (Sosehol), ami annyira megtetszett, hogy elkezdtem keresgélni a többi művét is. Szépen végigolvastam őket a télen. Anansi fiúk, A temető könyve, Coraline, Törékeny holmik, Elveszett Próféciák, s legvégül az Amerikai Istenek. Ezt tartogattam a végére, mert azt olvastam a neten ez az egyik legjobb könyve. És valóban nagyon szuper. Bár nekem bevallom mindegyik nagyon-nagyon tetszett (kivéve a Tükör és füst, ezt nem is fejeztem be). Ezért kicsit csalódott is voltam, hogy nincs több könyve. Ez a gond a kortárs írókkal J. De lám, most rámmosolygott a szerencse, mert nyaralásra lesz mit magammal vigyek! A hétvégén megrendelem, és jövő héten remélem ki is hozzák majd. És mivel most megláttam még egy másik könyvét is a kiadó oldalán amit nem olvastam még (Farkasok a falban), ezért azt is hozzácsapom a pakkhoz. Már alig várom, hogy itt legyen a szabadság! J

Méregtelenítés indul

A méregtelenítésen már nagyon-nagyon régóta gondolkodom. Voltak már kísérleteim ivókúrákkal, de a harmadik nap környéke nekem már nem ment, ezért ott általában lazítottam vagy teljesen feladtam. Ezért inkább arra próbáltam átváltani, hogy kevesebb mérgezőanyagot juttassak be a szervezetembe. Két éve leálltam például a szénsavas üdítőkkel (konkrétan light/zero kóla). Persze a hormonkúrák ezzel ellentétes hatással bírnak a májra nézve (is), és a hatásukra felzabált csokoládék se tartoznak az egészséges dolgok közé, de mint írtam az elkövetkező két hónapot azért megpróbálom kihasználni, ezért apránként tovább kell haladni ezen az ösvényen is. Épp ezért megrendeltem a babaváró tearendszert, ami alapvetően egy méregtelenítő kúra. A csomagot pénteken vettem át a postán, vasárnap kezdtük inni. Reggel éhgyomorra csalán és dió levél teát kell inni felváltva. Nekem ezen felül reggel és este még fagyöngy tinktúrát is innom kell (szerintem förtelmes az íze ezért kicsi vízzel higítva iszom) a méhfal erősítésére. Ez tehát elindult.

Mivel tegnap Tihanyban járva rengeteg szappant árultak, ezért végül mi is vettünk kettő kecsketejest (mandulásat – bőrradíros és levendulásat – fertőtlenítő), mely mindenféle vegyszertől és mesterséges illóolajtól mentes - csak a növényeket tartalmazza. Azt olvastam ugyanis, hogy a legtöbb méreganyagot a bőrfelületünkön visszük be (leginkább a tisztasági szerekkel). Épp ezért október óta már nem használok dezodort, helyette hegyikristály sprayt veszek a DM-ben. Látva, hogy nekem bevált,tavasszal a páromat is sikerült átállítani. Most a hőség során is tökéletesen bevált. Ráadásul a párom ingei is „jobban szeretik”, mivel a golyós dezodor elég csúnya nyomokat hagyott korábban rajtuk.
Ma reggel tehát a szappanok is tesztelésre kerültek. Szerintem szárazabb lesz tőle a bőr, de majd 1-2 hét távlatában meglátjuk. Gondolom kell egy kis idő míg átállunk erre. Ma se arckrémet se parfümöt nem használtam. Natúr vagyok J. Szóval most egy szoftos belső tisztítás, és egy radikálisabb tisztítószer váltás következett be. Az étrendünket is próbálom visszavenni, mert a kilók most mindkettőnkkel elszaladtak kicsit. Én ugyan csak fél kilót híztam, de már így is csak 10 kilós az összfogyásom, mert az idei két lombikkal sajnos visszajött 5 kiló L. Ja és a mozgást is elkezdtük, tekintettel arra, hogy elromlott az új lift, így gyalog kell felmásznunk a kilencedikre. Pénteken ennek nem annyira örültem, mikor dobozokkal, ásványvízzel felszerelkezve nekivágtam az emeleteknek, de tegnap már egész könnyen ment. Ha ez így meg még egy hétig meg se fog kottyanni J. Azért remélem mára már megszerelik.

Tihanyi Levendula Fesztivál

A Tihanyi Levendula Fesztivál is a listámon volt már egy ideje, melyet a mai napon kipipálhattam. Bevallom kicsit csalódott vagyok, mert nem erre számítottam. Igaz mi vasárnap voltunk, és lehet szombaton volt nagyobb banzáj, de bennünket már csak az árusok fogadtak (a belső tó mellettiek vasárnap délben már pakoltak össze). Én azt gondoltam a Levendula Házban lesznek programok amikre be lehet fizetni – pl. hogyan kössünk levendula koszorút, vagy varrjunk kis zacskókat, stb. – de nem volt semmi. Mivel a keresztlányunkat is lecsábítottuk, így kárpótlásként elsétáltunk a belső tó melleti lovas karámok felé is, hogy legalább a lóimádatát kielégítsük kicsit (egész héten lovastáborban volt, és már egy egész napja nem látott lovat, azért a pólóján egy ló volt természetesen J ).

Végül a nagy melegre való tekintettel lementünk még a Tihanyi szabadstrandra is kicsit, aztán jöttünk is haza.

Aki egyébként szeretett volna levendulát szedni annak volt rá lehetősége, a Tihanyba vezető felső út melleti levendula táblánál. Igaz fizetni kellett érte, de ha valaki maga szeretné felhasználni, vagy nagyobb mennyiségre lenne szüksége akkor ez gondolom gazdaságosabb megoldás mint egy-egy csomagot megvenni az árusoknál. A tó melletti lábas háznál egyébként már szárítják is a csokrokat.
Bár a rendezmény csalódás volt, azért mi jól éreztük magunkat. A Balaton mindig csodás látvány J.

A Könyv

A mai nap a csomagok jegyében telt. Nyáron, ha a munkamennyiség megengedi, akkor pénteken háromkor le lehet lépni az irodából. Kivételesen ma időben végeztem, de meg kellett várjam a futárt a könyvvel (1-3 között ígérte, hogy jön), aki végül negyed öt után esett be. Szóval itt már megcsúsztam. Mivel a csomag egy cd-t is tartalmazott, az autóba beülve rögtön betettem a lejátszóba. A bevezető szöveg elmondta, hogy autóban NE hallgassuk. Ok, kivettem.
Utána elugrottam még a Corvin Plázában lévő Hádába, hogy nyári ruhát nézzek. Bevallom én szoktam ott vásárolni. Főleg a párom számára ingeket. Eddig szinte mindig találtam olyanokat, amiken még az eredeti árcédula is rajta volt. Ezúttal is sikerült vennem neki kettőt és egy lenvászon rövidnadrágot. Magamnak sajnos nem nagyon találtam semmit, mert mellben sajnos minden kicsi volt (a hormonkúrák egyik mellékhatása L a párom persze nem bánja J ). A zsákmányokkal felszerelkezve elrohantam még a postára átvenni a teákat, és otthon a pakkokkal teli kezekkel szembesültem azzal, hogy rossz a lift. Mit mondjak. Ebben a hőségben egy karton ásványvízzel + csomagokkal, nem kimondottan hiányoltam, hogy felmásszak a kilencedikre, de választásom nem volt. Otthon persze első utam a fürdőszobába vezetett, majd a hűsítő zuhanyt követően birtokomba vettem a könyvet.
Bár csodákat nem vártam, azért be kell valljam kicsit csalódott vagyok.
Az első a külalak. A könyv igazából nem is könyv, hanem kinyomtatott A4-es papírok lefűzve.
Az első fejezet anatómia. Ez könyvekből, internetről lett összeollózva. Ha valaki még egyáltalán nem foglalkozott ezzel a témával (amit messzemenően kétlek, mert ha valaki a keresgélés közben rábukkan erre a műre annak azért vélhetően már vannak ismeretei/könyvei ebben a témában) akkor annak lehet tartogat újdonságot ez az gyűjtemény, de nekem nem. Ezt konstatálva jobbára már csak lapozgattam a könyvet, mely szépen taglalja milyen problémák lehetnek, milyen vizsgálatok várnak ránk, stb. Csupa-csupa összerakott szöveg, és képek.
A harmadik fejezetben aztán medtudhatjuk, hogy minden fejben dől el. Ennek legékesebb példája a tűzön járás, ahol csak azért nem égünk meg, mert az agyunkkal elhitetjük, hogy nem fog megégni a lábunk. Bármire képesek vagyunk. Még arra is, hogy gyerekünk legyen. Nos, lehetséges, bár én nem fogok tűzön járni az biztos.
És legvégül az étkezési tanácsok. Hát itt a testkontroll szabályaitól elkezdve a tejtermékek tiltásáig (paleo) minden megtalálható. Ha valaki összeolvasott már sok-sok diétát, és menetközben próbálkozott is, azt idővel rájön nála mi működik. Nos a szerző sem volt ezzel másképpen, persze ez nem feltétlen jó mindenkinek. Pl. a szója köztudottan tele van ösztrogénnel, ami nem jó. Ez a könyv viszont lelkesen javasolja mint fehérje forrást. Hát én nem fogok enni.
Sarkítottan összegezve: erős akarattal hitessük el magunkkal, hogy sikerülni fog és ezt meditációkkal, pozitív gondolatokkal folyamatosan erősítsük is magunkban. Méregtelenítsünk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk – és a siker nem marad el.
Bár nem voltak elvárásaim, azért persze bosszant a dolog, hogy beugrottam ebbe a könyvbe. Becsapásról persze nem beszélhetek, mert az anyag összeszedett, de pl. az étkezési javaslatoknál írhatott volna konkrétumokat is, hogy neki mi vált be. Hisz a weblap és a cím alapján inkább erről kellett volna szóljon a könyv, nem pedig anatómiai és orvosi protokollok összefoglalásáról. Szóval én csak olyanoknak ajánlom, akik még az életben nem foglalkoztak a meddőség témájával, most kezdenek el azon gondolkodni, hogy mi lehet a baj? De ezeket az ismereteket egy könyvesbolti könyvből harmadáron is megtudhatják, és ott még a képek is színesek. És persze hitelesebb is egy orvostól hallani mint egy anyukától. Hát erről ennyit.

Margitsziget elcsatolása megvétózva

Őszintén kíváncsi vagyok mi lesz a Margitsziget sorsa. Áder János ugyanis megvétózta a törvényt. Azt nem tudom, hogy a népszavazást kinek kell kiírni, mert ez egy elég fontos kérdés. Annak a három főnek aki a szigetre van bejelentve? Mert ez esetben azt gondolom nem kérdéses, hogy igennek fognak szavazni. Vagy a 13. kerületnek? Hát ez esetben azt gondolom a maradás mellett tennénk le a voksot. Vagy egész Budapestre vonatkozóan írják ki a népszavazást? Mivel csak mi vagyunk MSZP körzet, az összes többi FIDESZ-es kerület ezért azt gondolom ez sem a mi javunkra billentené a mérleg nyelvét.
Mindenesetre meglepett ez a fordulat. Persze lehet, hogy ez is csak a játék része, hogy mennyire demokratikusak vagyunk, és a döntés végül marad így, de ha nem ez lenne a végső megoldása az ügynek, akkor ez egy pozitív élmény lenne számomra.

Hőség és munka, munka, munka

Minden évben nagyon naívan indulok neki a nyárnak - úgy gondolom majd lazíthatok egy kicsit. Hát ez idén se jön össze. Erre a hétre két tender is beérkezett, ráadásul még két ügyfelünk éves megállapodásai is most kezdenek csak véglegesedni (augusztusra csak lezárulnak, aztán októberben kezdjük előlről). Ráadásul az egyik kollégám nincs két hétig, és az ő csoportját is én felügyelem szakmailag, és nem meglepő módon most még egy audit is bejött a képbe. Szóval ez a hét eléggé húzósra sikeredett, és még a jövő hét is ilyennek ígérkezik. Ráadásul iszonyatos hőség is van, amitől mindenki kicsit kelekótyább lett. A lakás szinte elviselhetetlen. Tegnap éjfélkor is még 35 fok volt. Szóval ha innen nézem, akkor jobb itt benn a légkondis irodában.
Remélem a jövő hét vége fele egy kicsit már jobb lesz, mert gőzerővel neki kell álljak a nyaralás szervezésének, hisz mindjárt július van.

Ma se mozogtunk

Tegnap este mondtam a páromnak, hogy lehet hajnalban felébredek a hőségtől, és akkor menjünk ki reggel sétálni egyet a szigetre, mert elvileg ma megnyitják. Persze az egész éjjelen át tartó forgolódás után hajnalban tudtam elaludni kicsit, így a korai kelésből nem lett semmi. De nem is baj, mert a szigetet se nyitották meg még ma. Remélem hétvégére már igen. A napos idő hatására csak felszárad a talaj. Vagy én nem tudom mi a gond, de én tényleg nem értem miért kell még mindig lezárva tartani. Eddig egyetlen árvíz után sem volt erre szükség. Na mindegy, várunk türelemmel. Erre is. És a hőség végére is.

A GYEV módszer

Tegnap este netezés közben beleakadtam ebbe az oldalba, és az innen rendelhető könyvbe. Kicsit még nézegettem a fórumokat, és mivel negatív véleményt nem nagyon találtam, és kibírható a könyv ára, ezért a párommal átbeszéltük és végül ma megrendeltem. Meglátjuk találok-e benne valamilyen hasznos tanácsot. Most van még bő két hónapunk a következő lombikig, ezért ez is belefér. A teák még nem jöttek meg, remélem hétvégére az is megérkezik. És erősen gondolkodom egy májtisztításon is, mivel a rengeteg gyógyszer amit magamba nyomok azért csak felhalmozódik, és ez a fogyást is elősegíti. Egyszer már megcsináltuk a párommal, és kibírható. A keserűsó mondjuk borzalmas, de meg lehet inni. Már csak egy szabad hétvégét kell találnunk, mert most minden napra van már valami az elkövetkező hetekben. Ha minden igaz, akkor szerdán megnyitják a Margitszigetet is, kezdődhet a futás! Vagyis szép lassan elkezdjük a következő lombikra való felkészülést.

Neurológus

A párom ma délután elment a neurológushoz, aki az elmondott tünetek alapján nem volt túl lelkes. A gyógytornát most mindenképpen szüneteltetni kell, míg nem lát pontosabb képet a párom nyaki gerincéről. Előjegyezi hát egy kontrasztanyagos MRI-re, jövő héten pedig egy értágitó infúzió kúrát írt elő a páromnak, amit majd a Honvéd Kórházban fognak megcsinálni. Aztán majd meglátjuk.
Ráadásul most megkapta a vérvétel leletet is (a cukorbetegeknek félévente kell kontrollra menniük), aminek szintén elég rosszak lettek az eredményei, ezért a háziorvosa is elővette.
Tehát jövő héten infúzió kúra, akkor megtudja mikor mehet MRI-re, aztán a lelet ismeretében okosabbak leszünk. Addig pedig el kellene kezdenie diétázni, és fogyni... hát nem mondom, hogy lelkes lett. De ez se normális, hogy 48 éves korára ennyi problémája legyen. Ilyenkor azért mindig elgondolkodom, hogy érdemes-e ennyi idősen még a gyerekvállaláson gondolkodnunk, merthát fel is kell nevelni azt a gyereket... de aztán elhesegetem ezeket a gondolatokat. Tehát most újra várunk.

Jóslás

Bár megfogadtam, hogy nem fogok lemenni a jósnőhöz akihez időnként le szoktam ugrani Oroszlányba, de ma mégis lementem. Történt ugyanis, hogy a keresztlányunk anyukája februárban lement hozzá, és most úgy érezte újra mennie kell. Én az újabb sikertelenség miatt eléggé ki voltam akadva múlt héten, ezért a kérdésére, miszerint menjünk le ketten végül igent mondtam.
Alapvetően három kérdés foglalkoztatott, ezeket tettem hát fel neki.
1., Lesz-e vagy sem gyerek, ha igen mikor?
2., A párommal mit lehetne kezdeni, mert szegény elég rossz állapotban van, és szerintem a sok stressztől van egy kis pánikbetegsége is, de ezt persze ő tagadja.
3., Apukám sorsa hogyan alakul, hogyan jön majd ki a testvéremékkel?
A következő válaszokat kaptam.
A lélek már kiválasztatott (micsoda kinyilatkoztatás J ), de a test még nem felelt meg neki, de ez év decemberéig mindenképpen terhes kell legyek, mert jövőre fog megszületni a gyerek. Szeptember 22-ig, vagy novemberben van esély a sikerre. Jó lenne ha a bal oldalra tennék őket vissza, mert a jobb oldalam gyengébb (ezt-  vélhetően a veseműtét miatt - mindig megkapom, (el vannak vágva a meridiánok, ezért ez az oldal sosem lesz egészséges)). Van esély az ikerterhességre, de jobb lenne ha csak egy lenne. És az orvosom vélhetően majd a császármetszést fogja preferálni, de emiatt ne aggódjak.
Amit el kell kezdeni, az a folyamatos kommunikálás a fentiekkel, hogy kedve legyen leszületni. Na ebben gyenge vagyok. Persze naponta gondolok erre, de nem mondom ezeket ki hangosan. Várnunk kell tehát, kérni a fentieket, de már közel a siker… és persze fogyjak legalább öt kilót J.
A párom dereka már nehezebb ügy, arra nagyon oda kell figyelnünk, hogy később ne legyen komolyabb baj (konkrétan bénulást emlegetett idősebb korára, mondanom se kell ezt nem szeretnénk). Ezt persze csak finoman adagoltam a párom számára (bénulásról egy szót nem szóltam), mert ő elég szkeptikus ezen (jóslás) a téren, bár elismeri, hogy van beleérző képessége (anyukám halálát, vagy azt hogy mi az interneten jövünk össze, pl. konkrétan megmondta, szóval ezért én bízom benne). Persze sokszor az ember akkor sem tudja elhárítani a bajt, ha próbál rá figyelni, de megelőzés szempontjából szerintem jó időnként elmenni hozzá. Ha már kialakult a probléma (pl. anyukámnál), akkor nem tud segíteni, de ha még időben tudjuk mire figyeljünk, akkor talán elkerülhetők a komolyabb problémák. Most pl. van még időnk lépni, vagyis bármennyire is próbálja halogatni az orvosi kezelést, el kell kezdeni.
És végül apukám. Szombaton a bátyámék hazaköltöztették. Ami elég érdekesen alakult, mivel az öcsémék smsben közölték elmennek vásárolni (persze ők kérték, hogy délelőtt menjenek), és pakoljanak le mindent (apukámat is beleértve, mert kulcsa nincs) a teraszon. Hmm. No comment.
Na hát, ez a helyzet jobb nem lesz. 22 év van az öcséméknek megírva, utána tuti a válás. 11 évnél kiléphettek volna, de nem tették meg (ezt követően született a harmadik gyerek, aki a család meglátása szerint nem is az öcsémé – a jósnő szerint egy fitalabb pasitől van, aki végül nem vállalta fel a sógórnőmet, ő pedig anyagi megfontolásokat követően maradt). Persze boldogtalanok. 2018-tól van esély az újrakezdésre. Addigra az első két gyerek már nagy lesz. Az ingatlannal mi lesz az persze kérdés. És nem meglepő módon apukám nem szeretne ott maradni (ez a probléma már őszre is előjöhet), hozzánk szeretne költözni. De ebbe ne menjünk bele. Egyrészt az öcsémék végre vállalják fel a döntéseik súlyát (elvállalták apukámat a háztulajdon egy részéért), másrészt nekünk a gyerekre kell koncentrálnunk teljes erővel. És mivel engem ez az ügy mélyen érint, ezért nem szabad ebbe belebonyolódnom.
Hát it tartunk most. Sokkal optimistább nem lettem, de legalább nem mondott mást mint 3 éve. Akkor is 2013-2014-re mondta a gyereket, és most is. Remélem így lesz.
Ja és még egy dolog eszembe jutott közben! Az angyalos csaj is a szeptembert mondta, ezért ez a két dolog összecseng. Már csak három hónap...

Grillezett tengeri süllő

Ma este vendégségbe megyünk, ahol este grillezni fogunk a kertben. Mi visszük az italokat, de arra gondoltam mi is pácolunk be egy kis halat és garnélát, mert az nagyon gyorsan megsül, és persze finomak is. Reggel tehát felkerekedtünk, és elmentünk a Metróba, mert ott lehet elég sok féle halat frissen is kapni. Ezúttal tengeri süllőt vettünk, és végül a fagyasztott (de nyers!) garnéla mellett döntöttem, mert a hűtőttek nem voltak megpucolva. A halpultos kiszolgálót megkértük, hogy belezze ki a halakat, így itthon a páromnak már csak a fejeket és a farkakat kellett eltávolítani. Ezalatt én a neten keresgéltem, és a következő receptet ötlöttem ki.

Hozzávalók: valamilyen tengeri hal egészben, friss fűszernövények (bazsalikom, rozmaring, koriander vagy petrezselyem), 1 bio citrom, 1 csilipaprika, fokhagyma

Elkészítés: a halat kibelezzük, fejét farkát levághatjuk, megmossuk, és enyhén sózzuk, borsozzuk a  belsejét. A fűszernövényekből fogunk egy-egy szálat, a felkarikázott citromot még félbevágjuk, és a hal hasába tesszük. A hal bőrét olívaolajjal megkenjük, majd pár órára a hűtőbe tesszük.
Grillezésnél mindkét oldal 10-10 perc kb. (attól függően milyen a rács, és hogy sül a hal), a bőre nagyon szép ropogós lesz.
Ha sütöben sütjük, akkor 180 fokon alufólia alatt kb. 10-15 perc, majd grillezzük 5-10 percig, hogy szép ropogós legyen.

Milyenek vagyunk mi magyarok?

Úgy tűnik nem alaptalan a puffogásunk, racionális okokkal is alá lehet támasztani, hogy valami nagyon nem stimmel a társadalmunkkal, és nem a jó irányba haladunk. Érdekes cikk, a video pedig nagyon jól szemlélteti az ellentmondásokat. Vígaszul persze nem szolgál, de jól szemlélteti min is buknak el nálunk a dolgok. Tudjuk, látjuk mit kellene tenni, de mindenre meg van a válaszunk, hogy miért nem úgy járunk el. Ha ez a szemlélet (mentalitás) nem változik meg, nem is várható, hogy pozitív irányban induljunk el...

Koccanás

Miközben ágyaztam hangos koccanásra lettem figyelmes, és az ablakhoz lépve ez a látvány fogadott. Az autót vezető hölgy kétségbeesve szállt ki, és befele kotorászott az autóban. Nemsokkal később kimászott a vezetőülésen keresztül egy férfi is aki jobb oldalt ülhetett. Szerencsére senki nem sérült meg! Ezt a kereszteződést egyébként én sem szeretem. Nagyon ki kell jönni, hogy belássuk, ráadásul a házunk előtt van a troli megállója, azért az ember azt gondolná itt már lassít, de nem. Persze egyértelműen az autót vezető hölgy a hibás, de ettől függetlenül azért a trolivezetők se túl előzékenyek. Én épp ezért inkább más irányból szoktam hazajönni. Egy lámpával több ugyan, de legalább biztonságosabb. Sok embernek nem indult jól ez a reggel.

Margitsziget

Nem célom politizálni, amennyire lehet kerülöm ezt a területet, de ha a FIDESZ van hatalmon előbb-utóbb sajnos erőteljesen beletolják az ember képébe a dolgokat. Amikor felvetették a témát számomra egy percig nem volt kérdéses, hogy el fogják venni a XIII. kerülettől a Margitszigetet, amit tegnappal meg is szavaztak. Persze fennen hangoztatják, hogy állandó lakhelyként majd nem lehet bejelentkezni, de a trafik mutyi után nem gondolom, hogy ne tudnának igény szerint villámgyorsan új változatokat megszavazni. És nem kell lakóparkot építeni, másképpen is át lehet játszani az ingatlanokat, aztán majd a befektető eldönti mi is épüljön oda.
Az indoklás is nagyon tetszik, kiemelt turisztikai terület. Nem mondják? És miért az egyetlen MSZP-s kerületnek megmaradt területére fájt a foguk? A Budai vár, a Városliget, a Hajógyári sziget, Gellérthegy, és még sorolhatnám - ezek nem azok? Ja hogy azok a FIDESZ területei?
Nem volt elég a választási kerületek szétszabdalása, hogy a XIII. kerület egységét megbontsák, most még erre is szükség volt - csökkentsék a kerület bevételeit. Persze alamizsnaként itthagyták a parkolási bevételt, de a nagyobb összegek nem ezek voltak. És a legjobban az tetszik, hogy a tavasszal megkezdett felújítási munkálatokat (szökőkút, rózsakert, stb.) már most úgy könyvelik el, hogy ők csinálják (igen, ők fogják majd átadni), holott ez nem így van. A kommentek pedig persze a szokásosak. Minden ide nem tartozó témát felhoznak, nyomják a szokásos elvakult süket dumákat oda-vissza. Közben a lényeg elvész. Én tényleg nem értem miért van hályog az emberek szemén? Tényleg azt akarjuk, hogy visszajöjjön az egypártrendszeres diktatúra? Mert most tényleg ez az irány látszik. Az ellenzék képtelen összeszedni magát, és egységet alkotni, a FIDESZ gépezet pedig szép lassan mindenkit bedarál, ahogy tette ezt az MDF vagy a KDNP esetében is. Komolyan mondom elkeserítő ez az egész. Lassan be kell lássam nem való nekünk a demokrácia, nem tudunk vele mit kezdeni. És számomra ebben az egészben az fáj a legjobban, hogy én egy jobb oldali, enyhén centralista irányzatú emberke lennék. De ezzel én nem tudok azonosulni!

Kossuth téri felújítás

Még a múlt héten tett sétánk alkalmával készítettem pár fotót a lezárt Kossuth térről. Nem egészen értem miért kell ekkora káosz közepette építeni a mélygarázst. A kiplakátolt tervek alapján nagy változások nem lesznek, de azzal, hogy dolgokat átpakolnak egyik oldalról a másikra jó apropót találtak a terület lezárására, és persze hatalmas összegek kifizetésére valakiknek. A páromnak persze egyértelmű a véleménye - így lehet hónapokra legkönnyebben elzárni a Parlamentet a nyílvánosság elől, hogy még véletlenül se lehessen ellenzéki megmozdulásokat rendezni. Hát lehet benne valami. Mindenesetre az látszik, hogy hónapokra berendezkedtek a területre, gondolom majd ezt is a választások előtt adják át, mint ahogy  a 4-es metrót tervezik.

Ma azonban váratlan (?) fordulat állt be, megtalálták az épület eredeti hűtőberendezését, mely egy földalatti szökőkút volt. Nem egészen értem miért nem tudták, hogy ez ott van, hiszen a Parlament építését elég jól dokumentálták. Én még láttam azt a nagyon érdekes kiállítást (vagy tíz éve), ahol bemutatták az összes pályamunkát. Nemcsak rajzok, hanem makettek is készültek! Ha azok átvészelték a háborús időket, kizártnak tartom, hogy a megépült épület tervrajzai ne állnának rendelkezésre, amit a kivitelezési munkálatoknál figyelembe lehetett volna venni. Miért nem akkor "kapírgálták" meg kicsit a felszínt?
Na de aggodalomra semmi ok, hisz már kiadták egy irodának újratervezésre a feladatot, hogy hát mi is legyen ezzel a feltárással? Persze ez extra költség, és még egy kis idő, na de ki bánja? Azzal mindenki egyet kell értsen, hogy ezt érdemes megtartani, és bemutatni ha már lehetőség nyílik rá. Nekem megint azzal van a gondom, ahogy ezt csinálják. Kicsit olyan mint az öcsémék építkezése. Mindig jön egy váratlan fordulat, és végül addig tart míg ők úgy nem gondolják most már ideje elkészülni. Remélhetőleg tavaszra ez a pillanat is elérkezik. Addig meg féllábon is kibírják akik nem tudják használni a kettes villamost, mert a síneket is felszedték a nagy lelkesedésben.

És végre itt is tetőzik a Duna

Hazaérve két kört is menten a ház körül mire le tudtam parkolni. Hihetetlen mennyiségű ember nézelődik a rakparton. A budai oldal ugye sok helyen le van zárva, ezért a pesti oldal maradt csak a nézelődő tömegnek. Ezért mi most nem is mentünk ki a rakpartra, hanem felsétáltunk a Pozsonyi úton a Jászai Mari térig, és ott mentünk fel a hídra. Mostanra már a hajóállomás teteje sem látszik ki a vízből. A vagány emberkék persze most is kiálltak a peremkőre. A párom teljesen ki van akadva ezen, és morogva megjegyezte, vajon ha nem lenne víz akkor is kimennének oda, vagy kiküldenék egyensúlyozni a gyerekeiket? Akkor persze nem, hisz látszódna a mélység az alsó rakpart felé, de így a víz látszatbiztonságot ad. A pesti oldalt egyébként semennyire nem felügyelik, a budai részre öszpontosul minden figyelem.

Igazából most már nem nagyon akartam fotózni, de a budai rakparton leparkolt járművekre kíváncsiak voltunk. Látványosnak nem mondhatnám, de szépen felsorakoztatták nehezékként a régi buszokat, teherautókat. Az alsó rakpart lehajtóját itt már teljesen ellepte a víz.

Ha minden igaz akkor ma éjjel tetőzik a Duna, innentől már csak az apadás és a takarítás vár ránk. Ez szerintem még egy hét lesz. Remélhetőleg szerdára már budán is helyreáll valamennyire a közlekedési rend, és legalább a felső részt megnyitják a Bem tér felé. Egy biztos. A környékünkön sokszorosára nőtt az autós forgalom, ez remélem mielőbb visszaáll a megszokott szintre. A buszokat is itt parkolják le, és a motorokat (nem értem miért) folyamatosan járatják. Jó lesz már egy kis nyugalom. Mi persze örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk az egészet. A Duna alsóbb szakaszain még csak most jön a neheze, északabbra pedig kezdődhetnek a kárfelmérések. Nem irígylem azokat akiket kitelepítettek, mert elöntötte az otthonaikat a víz. És lehet nem szép a mobilgát látványa, de Szentendrét egészen jól megvédte. Szerintem a Rómain is úgy kellene kiépíteni, hogy a házak mentén legyen, mint egy kerítés. Így az épületek védve lennének, viszont a partszakasz "vadsága" is megmaradhatna. Azoknak kellene ezt részben finanszírozniuk akik az árterületre építették a lakóparkjaikat. Lehet elvenne valamit a kilátásukból, de legalább védve lennének, ha már nem törődve a veszéllyel oda építkeztek.

Tar, Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark

Idefele jövet csak az épületet vettem észre (mint kiderült az az imaház), de a páromnak több ideje lévén (mivel én vezettem), észrevette a sztúpát is. Somoskőről hazajövet tehát figyeltük az utat, és amikor megláttuk a helyet gyorsan lekanyarodtunk a főútról.
Mint kiderült, ez a Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark. Bevallom én még nem hallottam erről a helyről, ezért nem volt kérdés megnézzük-e. A hely tulajdonképpen ingyenes, de mindenhol ki vannak téve a ládikák, melyekbe adományokat lehet elhelyezni. Az épület felé menet pedig egy téglarakást találtunk, ahol 500 Ft-ért bárki vehet egyet, és rá is írhat valamit. Ebből fogják majd bővíteni az épületeggyüttest.
Az imaházban lehet meditálni is, de a fotózás is megengedett. A főoltáron Tara istennő szobrát láthatjuk, akit a magyar hagyományban Nagyboldogasszonyként tisztelnek.

Az imaházból jövet aztán mi is választottunk két téglát, és felírtuk a kis gondolatainkat, majd lesétáltunk a sztúpához. Meglepetésemre az imamalom papírból készült, melyen imák szerepelnek (400 millió mantra! nem semmi...). Minden fordulást kis csengő jelez.

Az egész helyből árad a nyugalom. Bár tömeg nincs, azért folyamatosan jönnek az emberek. Szerintem mindenkit a véletlen vet ide, de ha már észrevették a helyet, hát megálltak ők is. Más vallás, de nem terjesztik erőszakosan a hitet (mint mondjuk a Krisnások, főleg a kilencvenes években amikor felbukkantak itthon is). Nekünk alapvetően szimpatikusak a nézeteik (a párom már régóta kacérkodik a Buddhista Főiskola gondolatával). Az biztos, hogy a mai rohanó világban jól esik az embernek egy ilyen hely, ahol kicsit befelé is figyelhet.

Somoskői vár és a bazaltzuhatag

Mivel a városban most minden a Dunáról szól, és a környékünket ellepték a nézelődők, így mi a városból kifele vettük az irányt. A párom viszonylag jobban van már, de azért inkább én vezettem. Már a télen kinéztem a Somoskői várat, de inkább megvártuk míg kizöldül a természet, mert ilyenkor azért sokkal szebb minden.
A vár pont a határon található, de már szlovák terület (pedig a magyar Somoskőújfalu felett van, de hát ez van), a belépőt azonban forintban is fizethettük (350 Ft/fő).
Az autópályáról Hatvannál kellett lejönni, majd Salgótarján felé egyenesen. A 21-es út sajnos nagyon rossz minőségű, ezért végig figyelni kell a kátyúkra. Rendszeresen vannak azonban gyorsító szakaszok, ahol azért már nagyságrendekkel jobb a minőség, és itt 110 a megengedett sebesség, így másfél óra alatt kényelmesen le lehet érni.
Már a faluba beérve rögtön szembeötlik a hegycsúcsra épült vár. Ha felmásztunk akkor rájövünk miért is ide építették, és nem a mellette lévőre. Az építőanyag (bazalt) ugyanis helyben van. Viszonylag kényelmesen, és gondolom gyorsan fel lehetett építeni a várat, hogy nem kellett messziről idehozni az alapanyagot. A kilátás is gyönyörű, bár elég párás volt az idő.
Ha a magyar oldal felől jövünk fel (ez bevallom kényelmesebb, mert a parkoló a vár alatt van és ingyenes is), akkor a pénztár mellett el kell menni balra, majd lefele az ösvényen, hogy láthassuk a bazaltömlést. Picit kaptatós, de egyáltalán nem vészes távolság. Ha pedig a szlovák oldalról közelítünk akkor már eleve erre jövünk fel.
A várban sétálva szépen kivehetők a hatszögletű bazalt kövek, melyekből a falakat, lépcsőket kirakták.

Bár láthatóan igyekeznek megóvni az épületeket, tulajdonképpen nem sok minden található itt. Talán annyiban más mint a többi hasonló rom, hogy a torony be van fedve, és egy emeletnyit fel lehet menni, de a legtetejére már annak sem lehet. A kilátás azonban gyönyörű!

Ha lemegyünk az oldalsó torony aljába, akkor a megmaradt lőállásokhoz jutunk, majd a végén a toronyhoz érünk. Itt azonban már nem juthatunk tovább, mivel a fák belül már elkorhadtak, ezért az itt lévő szintek beszakadtak.

Visszasétáltunk hát a bejárathoz, és a bazaltömlés felé vettük az irányt. A vár innenső oldalán is tisztán kivehetők a bazaltkövek formái.

 A bazaltömlés kicsit kissebb mint azt vártam, de nagyon látványos.

Végezetül megkérdeztük a pénztáros hölgyet tudna-e a közelben valamilyen étkezési lehetőséget ajánlani, mert útközbn nem nagyon láttunk semmit. Azt mondta, ha átmegyünk a határon, akkor lesz ott is egy Malom nevezetű hely, de a következő faluban jobb oldalt lesz egy családias hangulatú Terasz névre keresztelt étterem. Mi végül ezt választottuk, és meg kell mondjam nem bántuk meg. Magyarul itt is beszélnek, forintban is lehet fizetni, és egyáltalán nem volt drága. Két főétel, ásványvíz, egy alkoholmentes sör és egy kávé 3800 Ft-ba került. Itthon ezt nem úsztuk volna meg ötezer alatt. Kényelmesen megebédeltünk hát, és hazafele vettük az irányt. Útközben láttunk egy helyet, ami sztúpára emlékeztetett, ezért ezt majd még figyeljük, és ha úgy jön ki a lépés akkor ott még megállunk.

Citromos-málnás gluténmentes piskóta

A reggeli bánatomra való tekintettel úgy döntöttem megérdemlek egy kis vígasztalást, ezért indulás előtt készítek egy gyors piskótát. Tegnap bevásároltunk a gluténmentes boltban, és többek között újra vettünk gluténmentes zablisztet is, ezért most ezzel készült. Vágyom már a "hagyományos" állagú süteményre, reméltem jó lesz ezzel is. A kelttészta és a sajtos keksz nem volt annyira nyerő, de talán erre jó lesz. És bevált! Szépen feljött a tészta, nincs mellékíze, egyszóval tökéletes lett! J

Hozzávalók:
11 tojás (mert most ennyi volt a hűtőben), 10 ek xilit, 11 ek gluténmentes zabliszt, 1 bio citrom (fontos, hogy kezeletlen legyen a felülete, hisz belereszeljük a piskótába), egy gluténmentes sütőpor, 1 kk vanília eszencia (mivel kerüljük a cukrot és a mesterséges aromákat), fagyasztott gyümölcs (csak málna volt itthon), 1 ek natúr kakaópor (ha szeretjük).

Elkészítése:
A recept a hagyományos. A tojásokat különválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk. Ezalatt a sárgáját kikeverjük a xilittel, és beletesszük a lereszelt citromhéjat és a citrom levét is. Hozzáadjuk a vaníliaeszenciát, a gluténmentes sütőport és a lisztet. Legvégül apránként hozzáadjuk a felvert tojáshabot is. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük a tészta felét, a maradékhoz hozzáadjuk a natúr kakaóport, elkeverjük, majd belecsorgatjuk a tepsiben lévő vaníliás piskótához. Így szép márványos lesz ha majd szeleteljük. Legvégül belepotyogtatjuk a fagyasztott gyümölcsszemeket. 180 fokon kb. 70 percig sütjük (mélyebb tepsibe tettem). Ha kibírjuk akkor várjuk meg míg kihül, én sajnos roppant türelmetlen voltam, ezért már forrón eszegettem belőle J.

Lombik 4.28

Sajnos nem tudok pozitív fordulatról beszámolni, a teszt ezúttal is negatív lett. Kezdhetem szervezni a nyaralást, nem kell aggódni a hosszú autóút miatt. Mivel már többen is ajánlották ezért úgy döntöttem megrendelem a Babaváró teacsomagot, több ötletem most már nincs. Ha lement a szigetről az ár, akkor pedig elkezdjük a futást. Kérek augusztusra egy új időpontot az orvostól (remélem még ott lesz), aztán majd meglátjuk hogyan tovább.

Készüljünk a káoszra

Hazaérve szembesültem azzal, miért is volt lezárva a budai felsőrakpart, és a környező utcák.
A hatalmas esőmennyiséget nem tudta elnyelni a csatorna, ezért a környék vízben úszott. Még a Mammut bevásárlóközpontot is elöntötte a víz, ami azért kicsit odébb van a Dunától.
Mivel már most túlléptük a 2006-os vízszintet, ezért a főpolgármester elrendelte, hogy a Margit híd budai hídfőjénél az utat felülről meg kell terhelni, hogy a víz ne nyomhassa fel (?). Nem egészen értem miért nyomná fel, hisz nincs is alatta víz. Úgy tudom a HÉV alagútját nem öntötte még el. Mindenesetre ezzel előállt az a szuper helyzet, hogy észak-dél buda között nincs átjárás. Sőt, még a Margit körutat is lezárják. Szóval ha valakinek dolga van (mondjuk dolgozni megy...), akkor vagy BKV-ra száll, vagy megkerüli fél Budapestet, hogy eljuthasson a város másik felére. Nem vagyok benne biztos, hogy erre valóban szükség is van, és nem csak a kormánypropaganda része ez az egész, hogy ilyen helyzet még soha nem volt (csak pl. 2002-ben). Mindenesetre szerencse, hogy én csak szerdától dolgozom. Ha akkor is ez lesz, akkor én villamossal fogok menni, nem ülök autóba az biztos. Jelen helyzetben a korrekt magatartás az lenne, ha emiatt a korlátozás miatt parkolási díjat se kellene fizetni, de ezt biztos nem fogják eltörölni. Ez esetben viszont mit csinálnak azok, akik emiatt nem tudják otthon hagyni az autóikat? Vélhetően autóba ülnek...

A Duna egyre csak jön

A délelőtt nekem rohangálással, a páromnak pedig munkával telt. Aztán elugrottunk anyukájához, de rohantunk is vissza, mert váratlanul dörögni kezdett az ég, én pedig az erkélyen hagytam a száradó ruhákat. A párom szerint több szerencsénk mint eszünk volt, mert ahogy beléptünk a lakásba leszakadt az ég. Iszonyatos felhőszakadás lett belőle, az ablakon ömlött le a víz. Nagyon sajnáltam a gátakon lévő embereket, hogy teljesen eláznak. Két óra múlva kisütött a nap, ezért míg a párom pihent én lementem sétálni, és fotózni. Szerettem volna a Parlamentről egy budai oldalról készült képet is, de ez nem jött össze, mert le volt zárva a budai felrőrakpart, sőt még a belső utcák is. Ezen bevallom meglepődtem.
Az újlipótvári részen az alsó rakpart már teljesen víz alatt van. A Jászai Mari téri hajóállomás tetejét pont ellepi a víz, már csak a teteje látszik ki.

A sziget déli csücske már nem látszik ki a vízből, a híd lábánál pedig a hatalmas sodrásnak köszönhetően erősen örvénylik a víz.

A budai hídfőnél szivattyúzni próbálnak, remélhetőleg sikerrel járnak.

A Margitsziget budai oldala is eltűnik a vízben. Itt nem látszanak a homokzsákok, igaz itt sokkal dúsabb a növényzet is. Az esőt követően egyébként még egy kis szivárvány is felbukkant az égen, mely nagyon sokáig látszódott.

És persze a parton nagyon sokan fotózták magukat a víz mellett is. Ezek a gyerekek például egy nagypapára voltak bízva. Aki rájuk se bagózott, mert a fényképezőjét állítgatta. A gyerekek persze vígan ugrálgattak a vizes kövön, mellettük pedig vagy 2 méteres víz, és az erős sodrás. Nem szokásom rászólni mások gyerekeire, de itt most majdnem megtettem. Szerencsére nagypapa sikeresen beálította a gépét, lefotózta őket aztán mentek tovább. Nagyon felelőtlenek tudnak lenni az emberek.