Lombik 5.0 - konzultáljunk

Ma 11:30-ra volt időpontom az orvoshoz, de már negyedkor ott voltam. 3/4 1-kor pedig már a szobájába is bejutottam. A parkoló tömve volt, a váróban is alig volt hely, a betegek 95%-a rá várt. Eközben az újonnan felvett orvos kinn viccelődött a növérekkel...
Benn aztán szegénykém nézegette a mappámat, majd tanácstalanul belekezdett a mondókájába, hogy hát nem érti legutóbb miért nem sikerült... de leállítottam, hogy hát ezen már túl vagyunk. Totál szét van esve szerencsétlen orvos. Aztán a végére rámhangolódott, és az ultrahangot követően megbeszéltük, hogy október 1-jén kezdem az injekciókat, 7-én megyek ultrahangra, és így várhatóan 9-10-e környékén lesz a leszívás. Felírta a recepteket, aztán én rohantam is el. A váró persze változatlanul tömve volt.
Én nem értem, hogy miért nem tesznek itt lépéseket. Egy normális orvos van, szinte kizárólag hozzá megy mindenki. Ezt csak a hülye nem látja. Pedig ez nem is állami intézmény. Lehet ott nagyobb becsülete lenne mint itt. Szomorú nagyon! Nagyon remélem, hogy ezúttal sikeres lesz a lombik, és baba is lesz belőle, mert tartok tőle hamarosan Ő is lelép innen. Már egy éve mondja, de előbb-utóbb szerintem betelik a pohár. Egyetlen szabad napja nincs! Reggel 7-től este 6-ig benn van hétvégén is! Így nem lehet dolgozni, még egy gyári munkás is kifáradna, de ő nem egy manuális, monoton munkát végez! Csodálom, hogy a felesége és a gyerekei még tolerálják ezt. És ami a legdühítőbb az egészben, hogy sokszor a kollégái betegeit is ő műti hétvégén, mert azok nem mennek be. És ezt a helyezetet a vezető orvos nem kezeli. Számomra ez tényleg elképesztő, de lehet rossz környezetben szocializálódtam, és tényleg búra alatt élek. De ez van. Kilépve az udvarra ki is mondtam a gyerkőcöknek, hogy kapják össze magukat és szülessenek le végre, mert ha ő elmegy akkor bajban leszünk!

Mi van???

Ebben az országban az ember tényleg csak kapkodja a fejét! A mai napon bedobta valamelyik észlény, hogy már most emeljék fel 300 pontra a felvételi ponthatárt, és ezzel a hallgatói önkormányzatok is egyetértenek. Aha, biztosan. Vagyis ne három éves legyen az átmenet, hanem azonnali hatállyal. Úgy látszik még mindig túl sokan mernek jelentkezni, gyorsatani kell a felsőfokú képzés leépítésén.
Nekiálltam hát számolni. Ha csak 45%-os lesz az emelt szintű érettségim, akkor a 260 pontos határt elérem, ami az eredeti cél lett volna. Ha azonban a 300 pont elfogadásra kerül, akkor már minimum 67%-ra van szükségem, ami azért egy kicsit már necces - de nem reménytelen. Remélem nem szavazzák ezt meg, de ebben az országban bármi megtörténhet! Ilyen eszement kormányunk még nem volt. Persze sokan mondják, hogy tiszta ötvenes évek, de én akkor még nem éltem, ezért nincs viszonyítási alapom, de azért filmek, könyvek alapján valóban érzek hasonlóságot. Tovább megyek, a harmincas évek németországi hangulata is jelentősen tetten érhető, ami nagyon szomorú!

Ez most komoly, vagy csak vicc?

Mindenhol arról lehet hallani, hogy mennyire siralmas a magyarok nyelvtudása, és ezt fejleszteni kell. Épp ezért a felsőoktatásba már csak nyelvvizsgával lehessen bejutni, mert sokak diplomája ezen múlik, mert nem tudnak egy nyelvvizsgát letenni. Erre mi a megoldás? Adjuk ki azokat a diplomákat is, akik nem tudják teljesíteni a követelményeket? Ez most komoly? Ez iszonyítosan inkorrekt a már diplomásokkal szemben! Az más, ha a jövőbeli képzéseket így hirdetik meg, de visszamenőleg ez egy inkorrekt lépés lenne. Arról már nem is beszélek, hogy magukat köpik ezzel szembe, mert mindenhol azt hangoztatják a nyelvtudás elengedhetetlen (és ez így is van!), itt meg átsiklanak ezen? Enyhén szólva is kettős mérce. A most jelentkezőket meg ott szívatják ahol tudják! Komolyan mondom felháborító!

Értesítő

Csütörtök este egy ajánlott szelvényt találtam a postaládában, ezért ma reggel első utunk a postára vezetett. A páromat beállítottam a csekkes sorba (pápá pénz!), én pedig felmentem az emeletre a levélért. Lényegi információval sajnos nem gazdagodtam. Visszaküldték az aláírt jelentkezési lapot, hogy iktatták, és majd október 9-ig meg kell kapjam az értesítést hova is kell mennem. Hát ezt a kört megtakaríthatták volna, és elküldhették volna egyben is az egészet. Tehát infó semmi, várok tovább. Mo, én így szeretlek!?

Paleo spenótos lepény

A héten újra bekeményítettem paleo terén, és így a reggeliknél is visszaálltam a sajt-sonka-kolbász verziókra. Csakhogy a páromat kértem meg, hogy vegyen nekem szeletelt sajtot, amit ő hatalmas buzgalommal meg is tett. Ennek köszönhetően hazaállított vagy nyolc féle trappista sajttal, amiből három minősége (Reál saját márkás termékek) enyhén szólva sem közelítette meg a trappista fogalmát, tömbösített krémsajszerűség volt. Persze keményebb, hisz szeletelték, de számomra nem ez a trappista sajt. Kidobni persze nem volt szívem, ezért félretettem őket, hogy majd hétvégén készítek egy lepényt aminek a tetejére pont jó lesz. A héten aztán bevillant a spenót is - milyen régen ettem már, és régen nagyon sokszor készítettem spenótos rizst, amihez szintén sok-ok sajt párosult, ezért kiötlöttem ezt a spenótos-tojáslepényt. Ma reggel pedig míg készülődtem gyorsan el is készült. Egy ilyen hűvös-esős reggelen jól esik egy kis meleg reggeli, no és a sütő melege sem elhanyagolható szempont :). Fotó sajnos most nem lesz még, mert valamiért nyár óta nem tudok feltölteni. :(

Hozzávalók
25 dkg spenót (én a mirelitből a durvára vágottat szoktam használni), 2 tojás, fokhagyma, sajt, 6-8 ek liszt (én most gluténmentes zablisztet használtam, de szezám liszt is jó).

Elkészítés
A két tojást jó habosra felverjük (ez fontos, mert ettől kicsit lazább lesz a tészta), fűszerezzük (só, bors, szerecsendió, fokhagyma), majd belekeverjük a kiolvadt spenótot. Ezután hozzáadunk 6-8 ek lisztet (amennyit felvesz, hogy sűrűbb tésztát kapjunk), és belereszelünk egy kis sajtot is.
Ha valaki kevésbé zölden szereti, akkor természetesen növelheti a tojás-liszt mennyiségét (ez esetben én tennék még bele sütőpor félét, hogy kicsit lazítsa a tésztát). Én szeretem ha érezni benne a spenótot ízben és állagban is, ezért nekem ez az arány megfelelő.
Sütőpapírral kibélelünk egy kissebb tepsit, belesimítjuk a tésztát, majd a tetejére is reszelünk még sajtot. Kb. 50 perc alatt sül készre.

Kiegészítés
Mivel ez a tészta igencsak a hagyományos galuskára hajaz, ezért forró vízbe is ki lehet szaggatni, melyre sajtot lehet reszelni. És máris kész egy gyors ebéd :).

1 hét eltelt

Ma határozottan elégedett voltam a mérlegelés eredményével, mivel 1 kg lement. Tudom, hogy ez még csak a gyomor ürülése, de legalább már ez megtörtént. Jó lenne ha heti 1 kg le tudna menni, mert akkor a lombik idejére újra 83-85 kg környékén lehetnék. Gőzerővel keresek vmi sportolási lehetőséget is, mert tudom, hogy csak az étkezés kevés lesz. A sziget most kiesik, mivel egy szatír rendszeresen zaklatja a futókat. Sajnos reggel-este sötét van már, amikor én ki tudnék menni, ezért ezt nem reszkírozom meg. Öreg vagyok én már ehhez.
A héten legalább sétálni lejutottunk esténként, de ez azért nem nevezhető sportolásnak.

Kész a sírkő

Ma hívtak a sírkövesek, hogy elkészültek, és holnap délután felállítják. Mondtam nekik, hogy mi csak szombaton tudjuk megnézni, és akkor majd rendezzük a hátralékot is. Azt mondták rendben. Remélem szép lesz :).

A Normafától le Hűvösvölgybe

A hétvégére tervezett túra (Rám-szakadék) sajnos elmaradt. Pedig ezt még az esős idő beállta előtt szerettem volna megcsinálni, de a párom végigdolgozta a délelőttöt, így csak a Budai-hegységre jutott időnk. Ebéd után felkerekedtünk hát, és a Normafánál azzal szembesültünk, hogy a város fele ott van. Na igen, mások is kihasználták a jó időt J. A János-hegyig átsétálva hatalmas volt a tömeg, ami a gyerekvasút János-hegy megállójáig tartott. Onnantól mintha elvágták volna. Néha persze találkoztunk egy-egy párral, családdal, de ez elenyésző volt. Bár az út lefele vezetett, azért volt egy-két kaptatós szakasz, míg elértünk a Szép Juhászné megállóhoz. Itt egy rövid szünetet tartottunk, mert grillezett gomolyát árultak… J. Isteni finom volt!  A kitérőt követően folytattuk utunkat Hűvösvölgy felé, ahonnan 17 órakor indult vissza az utolsó kisvonat. Viszonylag kevesen voltak rajta – de azért nem voltak üresek a kocsik. Viszont így jutott idő az utasok szemlélésére. És ennek köszönhetően egy 30-40-es női párt sikerült megfigyelnünk. Az idősebbik láthatóan fülig szerelmes volt a másikba, aki össze-vissza ugrált miközben fotózgatott a vonat két oldalán át. Kicsit vicces volt, de hát betudtuk az első randik egyikének. Én ezzel a kérdéssel (azonos neműek kapcsolata) úgy vagyok, hogy engem nem zavar. Látni persze nem szeretem amikor összebújnak, vagy csókolóznak, de normál keretek között nincs vele problémám.
A másik felfedezésem az apás kirándulók voltak. Egyrészt a pasik sokszor mennek egyedül. Nem tudom, hogy ők magányosak-e és azért mennek így, de nekem rengeteg facér kolléganőm van, akik hiába keresnek párt. Miért nem találnak egymásra? L.
Ennél nagyobb arányt képviseltek azonban az apa-fiú kombinációk. Nem egészen értettem miért nincs ott az anyuka is? A párom erre azt mondta, hogy az előző kapcsolatában is ő kirándult a párja kisfiával, mert az anyuka nem volt erre hajlandó. Hát ezt se nagyon értem bevallom. Miért nem vesznek részt a közös családi programon? Úgy gondolják kell az apa-fia program? Vagy elváltak a szülők, és ez az apás hétvége? Mindenesetre nekem ez nagyon fura volt. De el kellett fogadjam a párom meglátását, miszerint nem mindenki szeret kirándulni. Így van. Bár én ezt akkor sem értem meg J. Mi mindenesetre sétáltunk vagy 10 km-t, én pedig megfogadtam, hogy szandálban nem megyek többet. A Normafához visszaérve a párom megérezte a lángos illatát – de mondtam neki, hogy ne merjen venni mert baj lesz! Viccesen megjegyezte, hogy lerajzolom és széttépem a papírt? Mondtam, hogy akár ez is, de még az is meglehet, hogy kérek az övéből! Na ezt nem merte bevállalni, ezért végül rétest evett. De abból hármat is! Egyszer csak hatalmas porfelhő közeledett, melyből egyenruhások bukkantak elő. A párom szerint vagy a rendészeti főiskolások, vagy középiskolások voltak. Mindketten meglepődtünk, hogy a csapat legalább fele lány volt! És nem csúnyák, hanem csinosak! Mi viszi őket erre a pányára? A párom szerint a kilátástalanság. Lehet, de én akkor se fognék fegyvert a kezembe.
A masírozásuknak köszönhetően hatalmas port kavartak, így hazaérve első utam a zuhany alá vezetett. Most már csak Mamma mia! nézés van a párom kedvéért, aztán alvás. Ez a hétvége is elrepült! Borzasztó mennyire megy az idő L.

Szorgoskodom...

Tegnap nagyon szép húst találtam az Aldiban, ráadásul újra kapható a darált mandula is! Reggel még elugrottunk a piacra, a párom pedig anyukáját látogatja meg, így a délutánt a sütés-főzés örömeinek szentelhetem. Hurrá! L. Nem vágyom rá, de a költséghatékonyságon túl így lehet legjobban kontrollálni a diétát. Süteményt is készítek, mert az átállás (édességről leszokás) nem fog egyik napról a másikra menni. Én nem tudom miért, de egyrészt brutális mennyiséget tudok most enni, főleg édességből. Nehéz lesz, de ha most nem kapom össze magamat akkor még nehezebb dolgom lenne.

Stop!

A reggeli mérlegelés eredménye (89,2) eldöntötte a hétvégi programot. Be kell újra keményíteni diéta terén, és el kell kezdeni végre a mozgást is. Nincs mese! Ha így folytatom, akkor visszahízok minden leadott kilót, amit nagyon nem szeretnék. Hazafele bevásárlás, szombaton főzés, vasárnap kirándulás.

Ezt is letudtuk...

Húzós napok állnak mögöttünk, de ma végre leadtuk az egyik nagy tenderanyagot. Jövő héten lesz a prezentáció, de addig is most egy kis lélegzetvételnyi szünethez jutottunk.
Holnap reggel ráállok a mérlegre, mert tartok tőle a sok éjszakázás, éjszakai (marcipán) evéseknek meg lesz az eredménye.

Jelentkezés célegyenesben

Mivel nekem nincs időm most az érettségi jelentkezéssel foglalkozni, így a párom átvette az irányítást. Kitöltötte a jelentkezési lapot, lemásolta a szükséges bizonyítványokat, elutalta a jelentkezési díjat (25e Ft!!!), kért az OTP-től egy hivatalos igazolást (800 Ft!!!), én már csak aláírtam, Ő pedig holnap postázza. Ugye milyen drága? :)