Nyolc+egy

Hát tegnap este azért nem sikerült időben lelépnem, így megint csak este nyolc után értem haza, amit persze a párom nem fogadott kitörő örömmel. Össze is kaptunk miatta, hogy nem igaz, hogy egy napot nem tudok kivenni L. Na mindegy. Az biztos, hogy a hasam még ma is fájt, és eléggé be is vizesedtem, így valóban jobb lett volna pihenni, de ezen már nem tudok változtatni. Persze nem ismertem el, hogy igaza volt J. Ez sajnos rossz tulajdonságom. Mindig nekem kell igazam legyen L.
Reggel viszont pozitívan ébredtem, a nap is sütött, és a kórház is jó hírekkel szolgált délben. A tizenegyből nyolc szépen osztódik, a kilencedik is alakul, bár ő le van maradva a többitől. A maradék kettő viszont még nem termékenyült meg, de még ne adjuk fel a reményt…
Korábbi tapasztalatok alapján ezekről szerintem már lemondhatunk, de van nyolc reményteli jelölt J. Szombat reggel kilenckor kell őket újra hívni, hogy mikor lesz a beültetés. Az orvos persze a biológust is megzavarta kicsit, mert azt mondta szombaton, az ötödik napon, de már tegnap is mondtuk neki, hogy az csak a harmadik J. Ma a biológus is mondta, hogy úgy készüljünk lehet szombaton már beültetik őket, de nem egészen érti miért, mert az csak a harmadik nap, de ezt mondta a doktor úr… Na majd meglátjuk. Az biztos, hogy most semmi nem a megszokott mederben megy.
A program indítására egyedül mentem, és beszéltem meg a részleteket az orvossal.
Az injekciókat kutyafuttában adogattam be, ahogy sikerült észrevétlen megejtenem, miközben a kollégáim ki-be mászkáltak a szobánkban.
A reggelek helyett este adtam őket.
Az ultrahangra egyedül mentem.
A leszívás napján külön mentünk be.
Nem én hívtam ma a labort.
Közös döntés, hogy az embriókat a beültetés előtt nem fogjuk megnézni.
Megbeszéltük, hogy ezúttal a párom nem jön be a műtőbe amikor beteszik az embriókat.
Az ultrahangos képpel még nem tudom mi lesz (mert kapunk egyet az orvostól a beavatkozás után bizonyítandó, hogy benn vannak – nem maradtak benn a katéterben). Azt mondta ezt se szeretné látni, de nekem majd a kezembe nyomják, és megmutatják, hogy látom? Ott vannak a gyerekeim. Nem látom? Hát milyen anya vagyok én, hogy nem ismerem fel a gyerekeimet?? Persze ezt csak viccesen mondják, oldandó a feszültséget.
De ez még odébb van, most csak annyi a dolgunk, hogy izguljunk osztódjanak szépen, és sokan, ötödik nap legyen a beültetés, és ezúttal tudjunk fagyasztatni is . Most csupán ennyi J.

Tizenegy

Mivel tegnap nem sikerült mindent befejeznem, így reggel külön utakra indultunk. Én már ¾ 8-ra beértem, a párom pedig egyedül ment, hogy leadja a saját részét a programhoz. Bevitte a leleteket és a nyilatkozatokat is, majd közölte, akkor ő most rohan is. Az ápolók meg csak hüledeztek, hogy na jó, de hol vagyok én? És nehogy azt gondoljuk, hogy engem egyedül elengednek majd! Csakis kísérővel! Megnyugtatta őket, hogy majd visszajön értem, aztán elrohant MRI-re. Ha pozitívan szemléljük a dolgokat, akkor jobban nem is mehetett volna a dolog, hisz így nem kellett másik időpontot keresnie.
Nekem 10:30-ra kellett mennem, de 10:10-perckor még itt voltam benn az irodában, mert valahogy mindenkinek most akadt SOS kérdése. De legalább a taxi már várt lenn, így csak bemondtam a házszámot, és már tudta is hova kell menni. Gondolom nem ez volt az első fuvarja oda.
Benn aztán villám gyorsan sorra kerültem. Az orvos a folyosón elkapta a kezemet, és keresztkérdéseket tett fel, hogy mikor adtam be az injekciót, és mikor ettem, ittam utoljára? Mondtam neki, hogy most össze akar zavarni, vagy vizsgáztat? Erre azt mondta: látom nem ideges, csak el akartam terelni a figyelmét J.
Szerencsém volt, mert ma viszonylag laza napjuk volt, de így is folyamatosan cserélődtek az ágyak és a betegek, ahogy kitoltak bennünket a műtőből. Aztán a másfél órás pihenő alatt elindultak a beszélgetések. Kinek hányadik lombikja, volt-e már sikeres, hány petesejtje lett. Ki miért is van ott? Feküdjünk vagy ne a beültetés után? Rengeteg dilemma, amire nincs igazán válasz.
És most egyre több helyről hallom, hogy van egy újabb trend, az ivás. Alkoholt. A teremben végül a bort szavazta meg a csapat, merthogy az biztos segíti a vérképződést. Aztán mikor bementem az orvoshoz, akkor közölte, hogy hát pálinkát? Az arcomból láthatta, hogy nem rajondok az ötletért, ezért azt mondta, na jó akkor legyen jäger? vagy bor? Vele lehet alkudni, csak igyak vmit J. Most ha utólag átgondolom, lehet hogy a stresszt is oldani akaják, hogy ne görcsöljünk ezen az egészen. Fene tudja. De most akkor esténként innom kell.
És hát a lényegről még nem is esett szó. Végül tizenegy petesejtet sikerült leszedni, eddig ez a legmagasabb szám J. Az orvos hozta a szokásos formáját, és azt mondta a páromnak, hogy hát ezért a szép eredményért jár nekem a dicséret és egy finom ebéd, ezért vigyen el valahova.
Mire a párom megkérdezte, hogy na és a spermaképpel mi a helyzet? Az rendben volt? (Jó hogy nem tette fel a kérdést, hogy hát neki nem jár dícséret? J). Merthogy a sok gyógyszer és fekvés hátha lerontotta a minőségét. De őt is megdícsérte, és azt mondta szerinte minden rendben lesz, de ha nem menne magától a találkozó, akkor majd összehozzák ők a randit (vagyis megszúrják a petesejtet és úgy juttatják be a spermát). Szóval ne aggódjunk, holnap dél körül telefonáljunk, és megmondják a részeredményeket (hány termékenyült meg, és indult meg fejlődésnek), és hogy mikorra várható a beültetés (3. vagy 5. nap).
Én pedig holnaptól elkezdhetem az Utrogestan hülyvkúpot is, ami a beágyazódást segíti. Majd utunkra bocsájtott. Én rohantam vissza az irodába (méghogy finom ebéd, aztán fekvés), ahol már mindenki kétségbe volt esve, hogy hát hol voltam, és még a mobilomat se vettem fel… de mostanra megnyugodott mindenki. Nekem kicsit még fáj a hasam, de kibírható. Mondjuk az biztos, hogy ma időben hazamegyek és nem fogok túlórázni. Aztán várjuk a holnapot J.
És még egy kis napi pozitívum zárásként. A beszélgetésekből kiderült, hogy több lány is endometriózistól szenved(ett), és hihetetlen miken mentek át már addig is (volt akinek a bél szakaszából is ki kellett venni, vagy használhatatlanná vált a petevezetéke, ezért hiába termelődött benne tüsző az orvosok nem vállalták a leszívást), így kicsit úgy éreztem magamat mint akinek nem sok keresnivalója van közöttük. Mondtam is, hogy nekem a koromtól eltekintve semmi problémám. Mire megkérdezték, hány éves vagyok. Mondtam, hogy 2 hét múlva 42. Nem akarták elhinni, azt mondták 32, de max. 35 évesnek nézek ki. Azért ez jól esett, bár igaz nem sokat segít, mert biológiailag 42 leszek.

Nyolcból öt

A ma reggel kicsit nehezen indult, így jól elkéstem az orvostól. Emiatt egy órát kellett még várjak, mire sorra kerültem. De ezt csak magamnak köszönhettem.
Ami a lényeg, hogy nyolc darab tüszőt látott most (négy-négy mindkét oldalon), amiből ötre azt mondta pont ideális a méretük, amik reményei szerint szerdára szépen be is fognak érni.
Így hát ma este 23:30-kor be kell adjam az utolsó adag injekciókat, ezúttal 2 db Ovitrallt (tüszőrepesztő), amit még ki is kell váltsak, mert most írta fel őket.
Ez viszont azt jelenti, hogy szerdán lesz a nagy nap, vagyis a leszívás. Sajnos egy nappal korábban mint terveztem, ezért utána kénytelen leszek bejönni dolgozni, de ez van. Nem reszkírozom meg, hogy maguktól kipattanjanak, hisz akkor elbuktuk az egész procedúrát. Szerdán tehát megtudjuk hány érik be, és vannak-e petesejtek is a tüszőkben. Bízom benne, hogy igen :). Az pedig már végképp szuper lenne ha esetleg ezúttal fagyasztásra is sor kerülhetne, mert eddig sajnos sosem maradt "felesleg", mindig épp annyi maradt életben ahányat azonnal be is ültettek.

Só

Nem tudom mennyire környezetbarát az osztrákoknál használt só (vagy amivel felszórják az utat), de az biztos, hogy hihetetlen mennyiségben használják. Az utak szárazak voltak mindenhol, viszont a szél felkavarta a port, így sokszor olyan volt az autópálya, mintha köd lett volna, és még az autóban is sós lett tőle a szám. Mikor hazaértem el is vittem a kocsit egy mosóba, mert borzasztóan nézett ki szegénykém. Annyira, hogy még a srác is megjegyezte mikor levette az antennát, hogy hol jártam én ezzel, hogy ennyire sós a kocsi?

Hallstatt

Ma reggel felkerekedett a csapat, és három autóval elindultunk Hallstadtba. Mire odaértünk a nap is kisütött, így a város is szebbik arcát mutatta. Igaz szombat reggel tízkor nagyjából üresek voltak az utcák. Az autókat a város bejáratánál letettük, majd besétáltunk. A házak és a temető a tó és a hegyoldal közötti keskeny szakaszra épültek, ezért viszonylag hosszan elnyúlik a tó mellett.
Nyáron azért biztosan szebb, és ahogy elnéztem csónakot is lehet bérelni, de így is nagyon szép volt a hely. Időközben a nap is kisütött, ez sokat lendített a közérzetünkön.
A kikötői részhez érve rengeteg kacsa volt a vizen, melyek mikor megláttak bennünket azonnal a parthoz úsztak a potya reggeli reményében. Mivel senki nem készült megfelelően, ezért a legtöbben hamar ott is hagytak bennünket. Az egyikük azonban annyira bátor vagy pofátlan (?) volt, hogy még a partra is feljött, majd leült a hóba várakozóan, hogy akkor őt most nyugodtan lehet etetni vagy esetleg fotózni is.

A fő utvcán tovább sétálva láttunk pár szép épületet, de be kellett lássam ezek is szebb arcukat mutatnák nyáron, amikor a muskátlik virítanak az ablakokban, vagy a falakra feltuttatott növények virágzanak. Több helyen még a karácsonyi díszítés is fenn volt.

Annak ellenére, hogy elég kicsi a város, több templomuk is van.

A temető a templomkertben van, ahol a méretek miatt korlátozott a sírhelyek száma. Amikor elfogytak a helyek, akkor kihantolják a sírokat, és a csontokat áthelyezik a csontkamrába. Kicsit bizarr a dolog, de más megoldásuk nem nagyon van, és idővel végülis nálunk is kihantolják a sírokat, vagy rátemetnek a korábbiakra, a csontokkal pedig nem is tudom mi lesz. Itt legalább megőrzik őket. A kisvárosmal nagyon ügyes és kreatív kovácsmestere lehet, mert ez az alvó cica is egy sírkereszten pihen.

Ha a temető feletti hegyoldalban tovább sétálunk, akkor egy panoráma körsétát lehet tenni. Mi most végül nem mentünk fel, mert nagyon jegesek voltak a lépcsők, és nem reszkíroztunk. Különben is is mennünk kellet, mert délután várt bennünket még egy sóbánya.

Fotós szemmel annyit még hozzátennék, hogy a fényviszonyokat tekintve ez inkább egy délutáni város. Ha felmegyünk a panoráma útra, akkor délelőtt pont szemből kapjuk a napfényt, ami nem annyira ideális.
És ha nyáron utazunk ide, akkor a város feletti jégbarlangot is érdemes megnézni, én már jártam ott korábban. Ez sajnos télen zárva van.

Hótalpas túra

Reggelinél egész jól összeállt a csapat, és viszonylag időben el is indultak a síelők. A mi programunk 10-től kezdődött. Az egyik srác lemorzsolódott, így végül öten indultunk neki a 4 órásra tervezett programnak.

Egy idősebb házaspár vezette a túrát, a feleségnek az anyukája magyar volt, így azért próbálkozott a beszélgetéssel, de mivel már 30 éve nem használta a nyelvet sokat felejtett. Nagyon viccesek voltak ezek a beszélgetések, mert valamennyire többen is értünk németül, de az angol nagyságrendekkel jobban megy. A végén már voltak olyan mondatok, amit németül kezdtünk el, angolul folytattuk, majd magyarul zártuk. Még a férj is próbálkozott egy-egy magyar szóval.

10-re jottek értünk, és elvittek az erdősebb rész közelébe, ahol elindultunk felfele. Egyszer már volt alkalmam kipróbálni ezt az eszközt, de most egy rendes túrára mentünk, nem csak össze-vissza fel a hegyoldalba, így ezt most mindenki élvezte. Igazából nem is bonyolult szerkezet, két bot kell még hozzá és lehet is menni. Ezt szerintem még otthon is lehetne csinálni, ha lenne hozzá megfelelő mennyiségű hó. A legjobb persze a szűz hó volt. Szerencsére a bakancsom is átment a teszten. Nem ázott be, és a lábamat se törte fel :)

A túra felénél megkínáltak bennünket egy kis 'frissítővel', a néni saját készítésű dió likőrjével. Viszonylag tűrhető volt, pedig én nem szeretem ilyen italokat.  De az is lehet, hogy csak jól esett :).

Egyetlen bánatunk volt csupán, hogy nem sütött ki a nap. Végig próbálkozott, egyszer még a körvonalait is megmutatta, de csak ennyire futotta. Remélem holnap szebb idő lesz.

Háromra vissza kellett érjünk a szállásra, mert következett a következő program, a lovasszánozás. Bevallom nem sok kedvem volt hozzá, mert a túrán leizzadtunk kicsit, ráadásul itt még lehet dohányozni az éttermekben, így elég büdösek lettünk a kávézóban ahova beültünk egy gyors ebédre. De azért természetesen elmentünk, igaz majd meg fagytunk. Aztán itt is kaptunk inni a szánon, majd megálltunk egy hütténél forralt borozni, amitől természetesen jobb kedvünk lett, és fel is melegedtünk kicsit.

A vacsora nagy örömünkre pedig teljesen paleo volt, így ma rendesen tudtunk enni. Mivel én ma túlléptem a tervezett ital szintet (2 rövid, 2 forralt bor), így én ma szolídra veszem a formát, és időben lefekszem. Holnap úgy is autózni fogunk újra, mert megyünk Hallstatt-ba. Nagyon remélem, hogy ki fog sütni a nap, mert ebben a felhős időben nagyon hiányolom. Persze azért nem panaszkodom, jobb mint benn az irodában. Reggel pedig majd csak megtudom az új pletykákat, mert egy ilyen kirándulás mindig "kincsesbány".

Irány Ausztria!

A nagy hajtásban évente egyszer el szoktunk menni céges szinten síelni Ausztriába. Ezúttal egy ismert terepre jöttünk. Mivel a tegnap este munka szempontjából áthúzódott ma hajnalra, így kicsit fáradtan vezettem le az 500 km-t, de szerencsére nem volt gond. A hasam mondjuk rendesen feszült és fájt, ezért mikor megérkeztünk a szállásra én elmentem kicsit sétálni a központ felé, hátha ez segít kicsit, és jól is esett. Imádom Ausztriát, és most szép havas még minden. Máskor amikor februárban jöttünk, sokszor már nem volt hó, de most szinte mindenhol fehérek voltak a helgyek amerre jöttünk.

Bár a térképen nem néztem meg pontosan hol is vagyunk, mégis mikor megláttam a csipkés hegyet azonnal az volt az érzésem, hogy ez a Dachstein, és tényleg az :). Már többször terveztem, hogy eljövünk ide nyáron túrázni, de mindig elmaradt.  Most legalább élőben is láttam :).

A vacsora igazi magyaros étel volt, húsleves rántott csirkével. A tulajdonos holland, viszont a teljes személyzet magyar, így hát egy kis hazaival várták a csapatot. Az étkezés aztán nagyon vicces volt, mert többen is ott tébláboltunk, hogy hát mit is együnk, mert mint kiderült most már hatan is tartjuk a paleo diétát. Végül meghoztuk a kompromisszumos döntést, és sült krumplit ettünk salátával.
Vacsora után még négyen elugrottunk Bad Ischl-be is, mert azt reméltük szépen ki lesz világítva a város, de sajnos a karácsonyi fények már nem égtek, így csak egy szimpla séta lett belőle. Az állványokat bőszen cipelte mindenki a hátán, de aztán végül nem használtuk őket, mivel mindenki fázott, így szépen hazavezettem.

A szálláson persze már ment a buli, így becsatlakoztunk a többiekhez. Mivel holnap hótalpas túra lesz, a többség pedig síelni fog, ezért viszonylag szolidabb lesz a buli.  Na de majd holnsp este...

A három az három

Ma már háromféle injekciót kell adni, és ezért cserébe mit kaptam az én drágámtól? Hát három szál rózsát :)

Kezdődik...

Mai nappal végre eljutottunk a lombik program következő szakaszába, elkezdődhetnek az injekciók. Szombaton megvettem a még hiányszó gyógyszereket (Prednisolon, Suprefact injekció), és a magzatvédő vitamint, így sikerült újabb 10e Ft-ot a gyógyszertárban hagyni. Aspirin Protect volt még otthon (véralvadásgátlóként funkcionál) ezért arra most nem kellett költenem.
Mivel a reggeli időpontok most nehezebben kontrollálhatók, ezért úgy döntöttem ezúttal este fogom az injekciókat beadni. A tablettákat beveszem reggel, aztán este 9-kor jöhetnek a szúrások. Ma este még csak egy kell a Suprefact, de holnaptól már három féle, ami három szúrást jelent. De ez teljesen jól kontrollálható, hasba kell adni, így alig érezhető. Majd két-három nap múlva lesz rosszabb, mikor már elkezdődik a has feszülése, de az még odébb van J.

Rácz-fürdő

Világéletemben pesten éltem, így sok hely mellett szinte vakon megyek el. De az utóbbi években elkezdett kinyílni a szemem, és rájöttem itthon is rengeteg olyan érdekes hely van, melyre ha külföldön lennék elmennék. Így már többször is szemezgettem azokkal a programokkal melyeket helyi lakosoknak szerveznek, és most hétvégén meg is volt az első kirándulás a Rácz-fürdőbe. Habár az épület felújítási munkálataival szinte teljesen elkészültek, 2007 óta az épület mégis üresen áll, nem kapta meg a nyitási engedélyt. Most a kivitelező cég építésze tartott egy tárlatvezetést az Imagine Budapest szervezésében, így sok érdekességet is megtudhattunk a felújítási munkálatokról (történelmi kitekintést, a feltárás során tapasztaltakat, illetve a felújítási  koncepciót).

Az épület homlokzatán lévő arcokkal is stilizálták melyik a női és melyik a férfi oldal.

Az épületbe belépve egy olyan helyiségbe érünk, melynek a felújítás kezdetekor se alja se teteje nem volt (ez egyébként az épület többi részére is jellemző volt). Megmaradt fal darabokból, korabeli képekből sikerült helyreállítaniuk a csarnokot, mely szerintem nagyon szépre sikerült.

Mivel nem az eredeti gipsz stukkók / lámpák lettek felújítva, így a sárgaréz kiegészítőket is fehérre fújták, ezzel is jelezve, hogy csak a kor hangulatát tudják visszaadni, de ezek nem az eredeti darabok.

A hallban aztán egy viszonylag hosszabb történeti áttekintés következett a Tabánról, mely elég regényes,  most azonban nem részletezném hosszan. Ami lényeges, hogy az elmúlt 2-300 évben több kormány is célúl tűzte ki a terület rendezését, mely a mai napig nem hozta meg a várt eredményt.

A rekonstrukció során végzett feltárás eredménye, hogy a fürdő török mivoltát sikerült igazolni. Ezt követően több gazdája is volt az épületnek, de viszonylag hányattatott sors jutott részéül (és ez ma sincs másképpen).

A történelmi háttér áttekintése után elindultunk felfedezni az épületet. Sajnos világítás nem volt mindenhol (de most már legalább valamennyi van, mert korábban még azt is lekapcsolták), ezért hasznát vettük a magunkkal hozott zseblámpáknak..

Az emeleti részre felvezető lépcső később kerül majd sorra, most elindultunk az épület újabb része felé, ahol a felújított medencék találhatók. A rekonstrukció során visszabontott fal szakaszokból, régi újság cikkekből és fényképek alapján történt meg a helyreállítás.

Ahol tudták az eredeti zuhanyokat is feltették. Mivel azokban az időkben a víz nyomása csak 1 bar volt (most 8-10), így egy víznyomás csökkentő beépítésére is szükség volt, hogy ezeket rendeltetésszerűen használhassák a majdani vendégek.

A medence fehér márványát a víz magas vastartalma színezte meg. Ezek a változások különösen szembeötlőek, mivel nincs bennük víz.

Itt szeretném felhívni a figyelmet a termek alakjára, mely nem négyszögletes, vagy kerek, jelen esetben nyolcszög alakú. Ennek majd később lesz még jelentősége. A magasabbb kupolák a tetőn végződnek, beengedve a természetes fényt is.  

 Körben a termben a falakon tükröket helyeztek el, mely alatt szobrokat láthatunk.

 A csillag motívumokat eredeti csempe maradványok alapján sikerült rekonstruálni.

 A faragott csipkés kövek, boltívek több helyen is felbukkannak az épületben.

 A fürdő török eredetére a falon elhelyezett csillag és félhold is utal.

Az épületben máshol találták meg ezeket a márvány pihenő padokat, de a kutatási adatok alapján visszakerültek az eredeti helyükre. A korabeli újságok úgy emlegetik ezeket, mintha bársony márványból készültek volna, annyira kényelmesek. Lehet, hogy az anatómiai fejrész kialakításának köszönhetően, mert amúgy normál márvány keménységű :).

A második terem részen már jóval több minden szolgálta a felfrissülni vágyók kényelmét. Itt több zuhanyt is láthatunk, és a tér is tágasabb. Itt már inkább a gipsz stukkók dominálnak, de csipkés oszlopokból is van bőven.

Itt is sikerült az eredeti réz eszközöket helyreállítani. A zuhany falnál fém lapokra kell állni, és a vendég súlya hozza működésbe a szerkezetet.

 Az egyik merülő medence felett egy horgász vízköpőt láthatunk.

A nagyobb medecnéhez átmenve több apró részlet is arról árulkodik, hogy a korabeli iparművesek nem csak a funkciót tartották szem előtt (ide kellene egy szellőző), hanem azt is próbálták a lehető legszebbre megalkotni.

A lenti két terem után felmentünk egy emeletet, és itt láthatóvá vált amiről az építész lenn beszélt.

A legelső medencéknél megmaradtak a lenti vastag falak. Habár a belső tér nyolcszögletű, kívűlről mi csak egy sima falfelületet és egy kocka épületrészt látunk. Ennek az az oka, hogy abban az időben a falvastagság változtatásával oldották meg a térbeli elrendezéseket is. Vagyis ahol a teremben ívet látunk, ott a falvastagság akár többszöröse is lehet a terem többi részéhez képest.

Ma azonban a falvastagság állandó, így a kupolaszerkezet láthatóvá vált. Ezt végül nem takarták be, meghagyták mint egy makettet.

A boltívek méretét érezteti talán, hogy túllógnak a tetősíkon is, vagyis 3 emelet magasak. Az első szinten lévő medencéknél a hatvanas években leverték a vakolatot, ezt végül meghagyták ebben a formában, így látható maradt a téglaszerkezet.

A tető irányában az épületeket összekötő szakaszokra üveg felületeket tettek, ezek és a tetőn lévő lámpáknak olyan a hatásuk mint a megfagyott víznek. A víz halmazállapotával egyébként több kreatív ötlete is volt a csapatnak, de sajnos a megbízó sokat elvetett, pedig jó dolgok születhettek volna, és szerintem sok még nem is lett volna drága.

A földszintre visszatérve a mélyebben fekvő medencéket vettük irányba. A szinteltolódás az elmúlt 500 év viszonyainak köszönhető. Attól függően, hogy az utakat mennyire töltötték fel, változott meg az épület szintje is. Ahol most a bejárat van, az annak idején emeleti rész volt. Épp ezért az eredeti török fürdő ma már a pince részre esik. Így hát elindultunk ebbe az irányba. Útközben még megtekintettük a Flóra fürdőt, mely anno közfürdőként funkcionált (hisz sok lakásban akkor nem volt fürdőszoba és víz). A medence körül kétszemélyes pihenő szobákat alakítottak ki.

Az emeleti részre is felmentünk a csigalépcsőn, de ott igazából nem sok mindent találtunk. Ott is pihenő szobák voltak illetve zuhanyzók, és ráláttunk a medencére.
Majd ezt követően tovább indultunk a török fürdő irányába. A folyosón itt sem volt mennyezet, ezért a felújítás során úgy rakták vissza a téglákat, hogy azok láthatóak maradtak.

Az alagsorba leérve már elég rosszak voltak a látási viszonyok (4 óra körül jártunk, amikor már kinn is elkezdett sötétedni), ezért itt előkerültek a magunkkal hozott lámpák.

Nemsokára ennek okára is fény derült. A koncepció ugyanis az volt, hogy itt meghagyják a kor hangulatát, és nem lesz világítás. A fürdőbe belépő vendégek egy-egy vízcsepp formájú lámpát vehetnek majd magukhoz, és ezzel tudnak világítani amerre mennek. A medencéknél sincs tehát semmilyen világítás. Ráadásul itt a kupola sem fedett, így a gőz fenn távozhat, de a hó, eső is szabadon juthat be. Ennek köszönhetően itt volt némi víz a medencében.

A tetőn készült képen jól látható, hogy a medence feletti kupola nyitott.

A medencéhez egy keskeny átjárón át vezet az út. Innen két irányban mehetünk tovább, de természetesen a szemben lévő nagy medence adja magát, hogy elsőként azt nézzük meg. A bejárattal szemközti falon láthatunk egy márvány vízköpőt, mely csak az építészek leleményességének köszönhetően maradhatott meg. Ugyanis felszíni vízforrást a jelenlegi törvények nem tesznek lehetővé, ezért több fürdőben is elbontásra kerültek. Itt szerencsére megmaradhatott.

 A teremben egyébként nem sok díszítés van, a falak festése szerintem jól visszaadja a fürdő valós "korát". 

  A hőforrás is ezen a szinten van egyébként.

És egy igazi török fürdőből természetesen nem hiányozhatnak a mosdató asztalok sem, ezek már modernebb formában kaptak helyet, és itt már a falakat is újra csempe borítja. 

A két órásra tervezett bejárás végül majdnem 3 órás lett, de nem volt unalmas. Én nem vagyok a számok embere, ezért a legtöbb évszámot már el is felejtettem, de ettől függetlenül nagyon sok információval gazdagodtam, így egészen biztosan lesznek még ilyen kirándulásaink a fővárosban.