Tihanyi belső tó

A mai napon a belső tó megkerülése volt a cél, melyet sikeresen teljesítettünk. Persze nem teljes lésztámmal... Akiknek túl jól sikerült a buli azok aludtak, a másnaposak lerövidítették a szakaszt, és kb. a csapat harmada tette meg a teljes kört, ami egyáltalán nem mondható megeröltetőnek. Az út persze sáros volt (hisz ma is esik, bár szerencsénkre a kör során pont szünetet tartott) és a fű is vizes, de ez nem volt zavaró.
A füvet nemrég vágták le, az egész település nagyon gondozott, rendezett. A környéken rengeteg kirándulási lehetőség van, és itt van az őslevendulás is. Június 23-24-ei hétvégén lesz az első szüret (augusztusban van a második), erre mindenképpen szeretnék lejönni. Tehát várhatóan lesznek még erre a környékre vonatkozó bejegyzések...

Festetics Kastély Keszthely

Ma és holnap csapatot épít a cégünk. Az eredeti tervek szerint vitorláznánk a Balatonon... hacsak nem szakadna az eső. Ennek köszönhetően ebéd után szétszakadt a csapat. Húsz fő bátor ember kiment vitorlázni (több mint négy órát áztak az esőben), a lusták élvezték a wellness részleg nyújtotta örömöket majd aludtak egyet (felkészültek az esti bulira), a csapatot építő fiúk lementek a kikötőbe a kocsmába, és mi négyen elautóztunk Keszthelyre megnézni a kastélyt. Egyrészt már régen a listámon volt, másrészt itt fedett helyen voltunk. Az épület nagyon szép állapotban van, de igazi magyar mentalitással őrzik a teremőrök - ott koslatnak a vendégek nyomában mint a bulldogok. Mintha legalábbis mindenki lopni akarna. Nagyon taszító tulajdonság, sajnos már több helyen is megtapasztaltam, szinte kinézik az embert.

A kastély egész szépen berendezett, szerencsére a könyvtárat is sikerült megőrizni eredeti állapotában, és a könyvek sem szenvedtek károsodást.

Az épület egy részén iszlám kiállítást rendeztek be, nekem igazából ez tetszett legjobban. Megjegyzem ezt találták a legkevésbé értékes résznek, mivel itt a teremőr végre hagyott szabadon nézelődni.

A szakadó eső miatt a parkba nem mentünk ki, és a rengeteg lehetőség közül (kocsimúzeum, üvegház, torony) csak a kastély megnézésére jutott idő, ezért nyáron szerintem még elnézünk erre.

Családi kavarás

Bár maximálisan igyekekszem a stresszt kizárni az életemből, azért a mai napra is jutott egy kevés a családi problémákból. Felhívott ugyanis a sógórnőm, hogy beszéltek az öcsémékkel, akik végül kinyögték, hogy a nyáron nem fognak felköltözni az emeletre. Merthogy valami hitelt akarnak felvenni. Nem tudom ezt maguktól mikor akarták közölni.
A lényeg azonban az, hogy a bátyám végül kierőszakolt egy időpontot, így elvileg június 16-tól visszaköltözhet apukám, ha ebbe az öcsém felesége is belemegy. Meglátjuk. Én mindenesetre nem hívom fel őt, nem akarok ebbe most belebonyolódni.
És persze a bátyám felesége kitalálta, hogy apukámnak nyitni kellene egy számlát (ami rám várna), ezért holnap ezt el is intézhetném. Hát nem egészen értem ezt hogy gondolta, de nekem ez a hét nem jó, ezért azt kértem beszéljük ezt meg a hétvégén. Bármennyit is gondolkodom az ügyön, és igazat adok neki sok szempontból, ez a számlanyitás most mégsem lenne igazából jó megoldás, mert csak tovább rombolná a bizalmi viszonyokat, ezért ezt valahogy nagyon finoman kell kezelni. Mindenesetre most várjuk a végleges döntést, hogy apkám költözhet-e vagy sem.

Lombik 4.15

Tekintettel arra, hogy a teremtő napokon/meditációkon stb. mindenhol azt mondják, hogy jelen időben beszéljünk arról amit szeretnénk, és a terhességet az utolsó menstruáció első napjától számolják, így a mai nappal elkezdődött a terjességem harmadik hete (furán hangzik tudom!). Próbálok minden kétséget kizárni az elmémből, és iszonyatosan pozitív lenni. Elképzelni magunkat mint gyerekes családot. Itt azért van bennem némi ellentmondás, hogy hány gyerekkel képzelem el magamat? Mert világéletemben egy gyereket mondtak nekem, de valahol legbelül a lelkem mélyén azért azt szeretném ha nem egyke lenne. Az ikerterhességre négy petesejttel még esélyem is lehet.. Ugyanakkor az ikerterhességnek rengeteg veszélye van, a vetélés is gyakoribb, ezért vannak aggályaim. Ráadásul azért rögtön két picivel egyedül maradni se tudom mit jelentene…, de ezeket a gondolatokat igyekszem hárítani, és a boldogság érzésére koncentrálni. Lefekvés után próbálok meditálni, és rákapcsolódni a bőség forrására amit a szombati meditációt követően javasoltak Vikiék. Hát egyelőre ez sem teljes siker, de legalább foglalkozom a gondolattal J. Ma beadtam az Ovitrelle másik felét is (vasárnap volt az első), így most már csak a 3x2 Utrogestan maradt, na meg az Aspirin Protect véralvadásgátlóként.
Reggelire benyomtam még egy avokádót is a mozarella mellé, aminek szintén magas a fehérjetartalma, ezért most úgy érzem kipukkanok. És mivel a rostszegén táplálkozásnak az emésztésre gyakorolt hatását is kezdem érezni, így a mai nappal újra elkezdtem enni az útifű maghéjat (Psyllium). Ezt még korábban ajánlotta egy természetgyógyász, mivel rengeteg pozitív hatása van (egyik kolléganőm pl. tavaly tavasszal elkezdte enni, és az allergia szezon végéig ette, és nem volt gondja, míg a párja szegény majd megfulladt). Az ára sem vészes (1200 Ft körül van egy doboz) és két-három hétig kitart, attól függ mennyit eszünk belőle. Bár tényleg hatásos, de én mindig ellustulok ezekkel a rendszeresen szedendő dolgokkal, ezért egy ideje ezzel is leálltam, de most előkotortam a szekrény mélyéről a maradékot.
Végezetül megrendeltem Gyuri bácsitól a málnalevél teát is, erősítendő a méh falát. És már „csak” tizenkettőt kell aludjunk a tesztelésig.

Lombik 4.14

Mivel az édességekkel nem sikerült leállnom, így most egy hirtelen vágással nagyon keményen ellen kell álljak mindennek. Múlt héten megjelent egy cikk az élelmiszerek rejtett cukortartalmáról, és némelyik elég megdöbbentő mennyiséget tartalmaz. Pl. a Fanta. Igen ritkán megiszom egy kis üveggel, de ezt alaposan át kell gondoljam ezután. Mivel a cukor vetélést okozhat, ezért gátolja a beágyazadódást, vagyis teljes mértékben tiltólistán szerepel. Ma engedélyeztem magamnak két kocka étcsokit (brrr, 1 éve még azt gondoltam erőszakkal se tömik belém), ennyi úgy döntöttem még belefér. Persze ha nem kívánom nem fogom megenni, de nekem pontban háromkor bejön az édesség utáni vágy, így nincs mese ennem kell. A férjem persze támogat. Tegnap is hazafele megálltunk a cukrászdánál, és három szelet süteményt is vett magának J. Becsületére legyen mondva, nekem behozott egy felszeletelt almát sajttal. Már a fülemen is sajt jön ki J. Ebédnél ma újabb dilemmával szembesültem. Azt mondják együnk sok halat, mert egészséges. Mivel most extrémen a fehérje dominál az étrendemben, így reggelire és vacsorára három ételt variálok. Sajtos rántotta (anyósom hozott vidékről házitojást, bár ettől még nem lett a kedvencem, de sajttal elmegy), mozarella paradicsommal (a paradicsom ugye nem paleo…), és jó kis házikolbász egy kis kecskesajttal (nem kimondottan diétás). Délben ennek köszönhetően már egy kicsit könnyebb ételre vágyom, ezért tegnap is és ma is halat ettem párolt zöldségekkel. Csakhogy azt mondják a hal sem egészséges, merthogy az ólom eltárolódik a húsában. Na most akkor mi legyen? A döntésem az, hogy amelyik aznap szimpatikus az étteremben azt fogom enni. A hal ma nagyon finom volt, ezért azt ettem.
Hát ezek mennek most, meg a bárányfelhők, ahogy öcsékém mondogatta anno. Egy napot kihúzhatunk a listánról, maradt tizenhárom.

Lombik 4.13

Reggel nem nagyon tudtam már aludni, alig vártam a fél kilencet. A biológus azt mondta hatan vannak, és ma lesz a beültetés, ezért dél környékére menjünk fel. Felébresztettem a páromat, aki persze nem örült. Miért nem várunk most is az ötödik napig? Biztos valami baj van! Megkérdeztem-e a biológust, hogy miért? Mondtam nem faggattam ki, de majd megkérdezzük az orvost. És akkor elindult a netezés, hogy mikor optimális a beültetés, és hanyadik napon fagyasztanak? Merthogy biztos nem fogják mind a hatot visszatenni, tehát ha maradnak még potenciális jelöltek akkor őket fagyasztatjuk. A fehérjedús reggeli (sajtos rántotta) előtt még belémdiktált egy vodka-narancsot, majd fél tizekettőre felértünk. Vasárnaphoz képest a parkoló tele volt, a váróban reményteli apukák üldögéltek. Gyorsan bekerültünk az orvoshoz, aki feltette a szokásos kérdést: hányat helyezzenek vissza? Azt mondta 4 nagyon szép állapotban van, de ránk bízza a döntést. Én eredendően most kettőre gondoltam volna, hátha így nagyobb esélyt kapnak ha kevesebben vannak (ezt otthon még mondtam is), de a párom meg sem várva a válaszomat bedobta a négyet. Az orvos helyeselt, mondván Ő is erre gondolt. Mondtam neki, hogy én pont a felére szavaztam volna, mire azt mondta majd kettő születik meg. Hát jó, legyen így J.
Az öltözőben aztán összefutottam azzal a lánnyal akinek szintén csütörtökön volt a leszívása, és ő megismert. Én úgy hittem neki aznap a beültetése volt, de kiderült nem. És mivel csak egy petesejtje volt, ezért a leszívásra nem is altatták el. Hát az húzós lehetett L. De szerencsére megtermékenyült nekik is, így míg várakoztunk tapasztalatokat cseréltünk. Kiderült, hogy Ördög Nóri kislányát is a mi orvosunk hozta össze, és ugye nekik is harmadikra sikerült… mivel mindhárman akik ott ültünk a harmadikkal voltunk ott, ezért ez plusz reményt adott. Aztán elkezdték kiengedni akiknek a leszívása volt aznap, így mi is sorra kerültünk. Mivel én voltam az utolsó, ezért engem már nem tudtak visszatolni a többiekhez a pihenő terembe, ezért betoltak a nővérszoba felé vezető folyosóra és leparkoltak egy tabló mellé, mely tele volt babás képekkel. Volt időm számolgatni. 28 kép volt, és ebből kettőn hármas ikrek, nyolcon pedig kettős ikrek. Mit mondjak, elég húzós arány, ezért kicsit izgulok, hogy mi lesz ha mind megtapad.
Mivel nem főztem így egy gyors ebédet követően hazamentünk, és én újfent ágyban és alvással töltöttem a délutánt. Este megnéztük még a Gru-t, aztán egy újabb vodka-narancs várt rám, és most lassan újra jön az alvás. Bár nehezen fogadta el a párom, de holnaptól dolgozom. Most nem stresszes a munka, ezért elfogadta, hogy nem megyek szabadságra. Két kemény hét következik. Az elején annyira pörögnek az események (injekciók – ultrahang – műtét – megtermékenyülés, várakozás), hogy az a két hét szinte elrepül. A másodiknál viszont mintha ólomlábakon járna az idő. Nagyon nehéz kivárni a tesztelést, de hát nincs mit tenni, most már csak várnunk kell a pozitív tesztet.

Negyedik angyalos meditáció

Ma 10 milliós nap lévén az angyalos meditáció a teremtésről szólt. Ennek alapvető része volt a szegénységi fogadalmak elengedése (nekem nem jött be semmi kép), és a vágyaink megnevezése, megteremtése a bőség forrására való rákapcsolódás által. Meg kell mondjam én most annyira vágytalan vagyok, hogy magamtól semmi nem jutott eszembe, csak amikor a meditációt vezető Márta felsorolt dolgokat. Akkor persze kívántam én is. Bár el nem aludtam, de azért néha elkalandoztam, ezért elveszítettem a fonalat. Hát majd meglátjuk. Visszaérve Pestre a biztonság kedvéért vettem lottókat, de azokat is össze-vissza töltöttem ki (kevesebb számot írtam). Hazaérve aztán ledőltem kicsit, mert fáradt voltam. Hát ebből egy közel hat órás alvás lett. És most is úgy érzem húz az ágy. Egyszóval rendesen kiütöttem magamat. Na nem baj, remélem eredményes lesz a dolog J.

Lombik 4.11

Ma 11 után hívtam a Kaáli biológusát, hogy mi újság a kis drágákkal? Megterkékenyültek-e az éjszaka? Azt mondta tíz petesejtből hét igen. A kérdésemre, hogy a többivel mi lesz, várunk még? Vagy már lemondhatunk róluk? azt a választ kaptam, hogy ne legyünk telhetetlenek, már a 70%-os arány is nagyon szép eredmény. Tehát heten maradtak. Legközelebb vasárnap reggel fél 9-kor kell őket hívni, hogy mikor lesz a beültetés. Remélem csak kedden, és abban is erősen bízunk, hogy ezúttal is tudunk majd lefagyasztatni.
Este persze a párom nem tudott kibújni a bőréből, miközben egy brit hadihajóról szóló filmet néztünk. Rákeresett a neten, hogy mennyibe kerülnek a tengerészeti képzések, és végül Finnországra esett a válaztása, mivel ott EU tagoknak ingyenes a képzés. Kicsit sem szaladt előre az időben J. Szegény gyerek… J.

Lombik 4.10

Reggel fél kilencre mentünk a tüszők leszívására. Meglepődtem, mert összesen csak négyen voltunk, és még egy fő akinek a beültetése volt aznap. Az első kört sikeresen zártuk, tíz petesejtünk lett J. Ennek nagyon örülünk, és erősen bízunk benne, hogy szépen megtermékenyülnek, és ezúttal is tudunk majd lefagyasztani.
A műtétet követően két órát még az örzőben kell pihenni, így egy érdekes közjátékot is megfigyelhettem. Az utánam következő lányt elég nehezen tudták felébreszteni (ez kihallatszik a műtőből, mert csak pár lépésre van), majd kitolták őt is mellém. Akkor is nagyon kómás volt még (ezt hitte mindenki a kérdése kapcsán), mert megkérdezte, hogy a férjére majd mikor lesz szükség? Neki mikor kell jönnie? Mondta a nővér, hogy már most, de nem válaszolt értelmesen, ezért hagyták pihenni. Aztán csöngött a telefon és kiderült, hogy nem találják a férjét. A nővér próbálta megkérdezni a férje számát de nem tudta. Akkor ha a szekrényben van a táskája behozza, és hívja fel. Hát a táskáját is elvitte a férje a telefonjával. Szuper! Akkor adja meg a saját számát. Azt se tudta. Nagy nehezen összehozták a számot, amit persze nem vettek fel. Kicsit variált a lány a számokkal, és utána sikerült elérni a férjét, aki közben lazán hazament. Én ezt nem egészen értem, mégis mit gondoltak mikor lesz szükség a spermára? Az orvos mindig mindent világosan elmond, de a logika is ezt diktálja, nem? Na mindegy, kb. 1 óra múlva jelent meg a férj, és adta le a spermát. Nem tudom mennyi idő után kell összehozni a randit, de remélem nem csúszik el ezen a történet, mert az borzasztó lenne.
11-kor már végeztem is, és bementünk az orvoshoz megbeszélni a továbbiakat. Holnap 11-kor kell hívni a biológust, aki megmondja mi a helyzet (hányan termékenyültek meg, és indult el az osztódás).
Beültetésre vasárnap-kedd között kerülhet sor, attól függően hogy fejlődnek majd a megtermékenyült sejtek. Aztán abban maradtunk vasánap és kedden beadok még fél-fél ampulla Ovitrelle-t, aztán a többit meglátjuk majd vasárnap.
Végezetül pedig elővettük az újságot amit Londonból hoztunk neki, bízva benne, hogy még nincs meg neki. Nagyon örült, és azt mondta még nem látta. Viccesen közölte, hogy akkor hétvégén már be se jön, hogy legyen ideje átnézni. Mondtuk neki, hogy időt nem tudunk hozzá adni, de remélhetőleg sort tud rá keríteni.
Hazafele ebédeltünk egyet a randihelyünkön (Szeráj) majd hazajöttünk. A párom itthonról dolgozott én pedig aludtam egy nagyot. Kicsit még fáj a hasam (most én is kértem fájdalomcsillapítót az infúzióval), de remélem holnapra ez elmúlik. Holnap pedig telefonálunk, és reméljük csupa jó hírt kapunk J.

Lombik 4.8

Ma reggel próbáltam időben felérni a Kaáliba, de persze mire odaértem már ¼ 9 lett. Mondanom se kell tömve volt a váró. Ráadásul nem szerepeltem a napi listán, és még a mappámat se találták. Jó indítás! Végül 10 után jutottam be a vizsgálóba, de addigra már elég ideges voltam, mert bentről meg folyamatosan jöttek a levelek és a telefonok. Attól féltem lemaradok, mert pont akkor megyek ki telefonálni amikor engem hívnak, de megúsztam. Szegény orvos iszonyatosan nyúzott volt. Míg benn voltam nála, folyamatosan jöttek az sms-ek, akik majd visszahívást várnak. Mikor eljöttem akkor már 14 volt, és még csak délelőtt. Ráadásul új rendelkezés van, és mostantól a leszívásra a műtéti előjegyzést is nekik kell rögzíteniük a rendszerben, ami plusz 10 perc. Teljesen ki volt akadva, hogy ezzel megy az ideje ahelyett, hogy a betegekkel foglalkozna. És sajnos teljesen igaza van, mert a nővérek kinn a pultnál kényelmesen beszélgettek. Miközben rögzítette az adatokat megfenyegetett (ezúttal nem tréfásan sajnos), hogy gyorsan essek teherbe, mert a következő lombikra ő már egyáltalán nem biztos, hogy itt lesz. Kérdésemre, hogy hát akkor mégis hol? Akárhol! Neki már nagyon elege van. És el kell fogadjam sajnos. Én eddig tényleg bármelyik nap is mentem (ünnepnap, hétvége, hétköznap) mindig benn volt. Ezt így tényleg nem lehet bírni. Csak azt nem értem miért nem dolgozik ott több orvos? Szinte mintha csak Ő lenne egyedül, másnak nincs is betege. Nagyon remélem kicsit jobb kedve lesz ha elmegy nyáron pihenni, mert nagyon bánnám ha elmenne innen. Pedig ez egy félig magánintézmény, itt ugye normálisabbnak kellene lennie a viszonyoknak, de mégsem L. Hát ha megy, akkor szerintem megyünk mi is. Persze ha külföldre menne az más helyzet, de őszintén remélem ha pihen kicsit akkor ez változni fog. És akkor a lényeg. Jobb oldalon van három szép nagy és kettő kicsi, bal oldal le van maradva, mert ott csak egy nagyot és két kicsi tüszőt látott. Ma este tízkor be kell adjam a két ampulla Ovitrellet (hazafele még meg kell vegyem). Ez lehet kicsit necces lesz, merthogy ma este DM koncert, de valahogy majd becsempészem. Ezzel meg is van az anekdota alapja majd a gyereknek J. Csütörtökön reggel pedig fél 9-re megyünk a leszívásra. Bízom benne, hogy minden rendben lesz, és a kicsik is beérnek még. De legfőképpen abban bízom, hogy ezúttal siker koronázza mindannyiunk munkáját. Ránk is, és az orvosra is ráférne már egy kis pozitív eredmény J. Én pedig ma adok egy adagot a boldogság hormonoknak is…estig pont kitart!

Csirkemell baconbe tekerve

És legvégül a tuti befutó, bár úgy érzem a ma készített ételekből mást is enni fogok nem csak ezt. Ez viszont jó lesz vacsorára bekapni egy-egy falatot, illetve majd hétfőn is ezt viszem el magammal, mert útközben nem biztos, hogy tudok majd mást enni.
Hozzávalók: 2 db egész csirkemell, 1 nagy csomag szeletelt bacon
Elkészítés: a csirkemellet nagyobb darabokra vágjuk, megmossuk, megszárítjuk majd fűszerezzük (só, bors). A húst a szalonnával körbetekerjük, tepsibe tesszük, egy kis vizet öntünk rá, és már mehet is a sütőbe. 150 fokon kb. 40 perc alatt kész is van.

Tepsiben sült sajtos karaj

Ezt a keresztanyám sütötte rendszeresen, mivel náluk ez volt a vasárnapi menü rántotthús helyett. Azóta persze az unokatestvéreim is felnőttek, de azért ez változatlanul megmaradt mindenki kedvencének. Természetesen én is nagyon szeretem, és már nagyon régen készítettem, ezért most erre is sor került.

Hozzávalók: 6 szelet karaj, 20 dkg trappista sajt, 2 db tojás, mustár
Elkészítés: a húst megmossuk, megszárítjuk, kiklopfoljuk, majd enyhén sózzuk, borsozzuk. A sajtot lereszeljük, és a harmadát egy tepsi aljra tesszük, erre jönnek a hússzeletek. A tojásokat a mustárral felverjük majd a húsra öntjük, legvégül a maradék reszelt sajttal befedjük. Az eredeti recept szerint tejjel kellene felönteni, hogy épp ellepje a húst, de mivel a tej nem paleo, ezért egy kis vizet öntöttem rá. Mivel a sajt is sós, ezért óvatosan sózzuk! 150 fokon kb. 1 órát sütjük. Szerintem burgonyapürével a legfinomabb,  de a diéta miatt karfiolpüré készül hozzá.

Gombás karaj

Mivel a karaj egyben volt, a párom pedig dolgozik, így rám maradt a dicső feladat, hogy hősiesen felszeleteljem. Próbáltam vékony szeleteket vágni, ennek koszönhetően négy szelet nem fért bele a tepsibe. Mi legyen vele? Lefagyasszam? Végül úgy döntöttem gombás húst fogok belőle készíteni. A gombát eredetileg a marhahúshoz gondoltam, de végül azt csak vörösboron pároltam meg, ennek köszönhetően megmaradt. Innentől adott is volt a maradékok házasítása.

Hozzávalók: 4 szelet karaj, 50 dkg gomba (fagyasztott erdei gombakeverék)
Elkészítés: a hússzeleteket megmossuk, papírtörlővel megszárítjuk, enyhén kiklopfoljuk, majd forró zsiradékon (nálam most vaj) mindkét oldalát átpirítjuk. Fűszerezzük (só, bors, 1 kk mustár), majd rátesszük a gombát. Mivel a fagyasztott gomba elegendő vizet eresztett én már nem tettem rá, de friss gomba esetén egy kis vizet is ráönthetünk még, majd fedő alatt puhára pároljuk. Ha valaki nem diétázik akkor köretként ehet hozzá rizst, én holnap karfiolpürét készítek majd, hogy a köret is paleo legyen. De ezt már csak holnap, mára ugyanis már befejeztem a konyhai ténykedésemet.

Paleo sajtos keksz

Az anyósom családjában van egy sajtos keksz, melyet készíteni szoktak. A hozzávalókból azonos mennyiség kell: reszelt sajt, zsír/vaj (a zsíros verziónál omlósabb lesz a tészta), liszt. Összegyúrjuk, kinyújtjuk, a tetejére pedig szórhatunk köménymagot, reszelt sajtot, amit szeretünk, majd figyelve, hogy ne égjen meg kisütjük. Dobozban hetekig eláll, feltéve hogy nem esszük meg :).
Mivel a sajtos karajból megmaradt egy kis reszelt sajt arra gondoltam megpróbálom ezt paleosítani, melynek egy nagyon ropogós keksz lett az eredménye. Frissen szerintem nem rossz, de jó fogak kellenek hozzá az biztos :). Legközelebb megpróbálom libazsírral, lehet nem lesz ennyire ropogós a tésztája.
Hozzávalók és elkészítés: kb. 20 dkg reszelt sajthoz adtam két tojást, kettő ek kókuszzsírt, és kb. 20 dkg szezámlisztet (amennyit felvett), sót és pici borsot.
Sütőpapírral bélelt tepsire kis halmokat raktam, lelapítottam, majd a tetejére reszelt parmezán került.
Kb. 20 percet sütöttem 170 fokon.

Tárkonyos-citromos nyúl

Meg kell állapítsam a neten leginkább pörkölt-vadas elkészítési módokat találtam csak nyúlhús kapcsán, kivéve ezt az egyszerű receptet. Mivel zöldköretben, vagy salátában gondolkodhatom, ezért én is egy pirított verzióra gondoltam. Extraként egy kicsi tárkonyt is szórtam még rá. Istmételten megállapítottam, hogy a nyúlhús ízre eléggé semleges, ezért nyugodtan lehet fűszerezni. Mivel nagyon gyorsan elkészül, így a hétköznapokba is belefér. Mondjuk a hús nem olcsó :(.
És akkor a recept, ahogy én készítettem.
Hozzávalók: 50 dkg hús felkockázva, fél citrom leve, 1 kk szárított tárkony, pici mustár, só, bors, zsiradék
Elkészítése: a zsiradékon megpirítjuk a felkockázott húst, ha már kezd pirulni akkor fűszerezzük (szerintem mehet bőven mindenből), majd rácsavarjuk a fél citrom levét, hozzáadjuk a mustárt, és kicsi vizet. Én nem fedtem le, hanem csak simán lepirítottam a serpenyőben.

Receptvadászat

Mivel sertéshúst már több évtizede nem eszem (kivétel mostanában nagyritkán a mangalica), marhahúst pedig igazából sose ettem (anyukám nem főzött, én pedig undorodom a véres habjától), ezért az étrendemben szinte kizárólag a csirke szerepel. Persze télen a kacsa és a liba is becsúszik néha, de a csirke az alapvető hús számomra, ezért 90%-ban ezt főzök. Pulykát akkor eszem ha darálthúsra van szükségem. Elismerem, hogy ez nem kimondottan változatos, ezért a párom néha fellázad, és ilyenkor beadom a derekamat, mint például most is. Vettem tehát két szép szelet borjúhúst, egy fél kiló nyuszit, mangalica karajt és persze azért egy kis csirkét is becsempésztem magamnak, ha esetleg nem ízlene valamelyik. Most megy a receptvadászat, hogy mit is készítsek belőlük? Úgy tervezem, hogy ma letudom a mosást, főzést, takarítást. Holnap kicsit dolgoznom kell, de utána szabad vagyok! A párom sajnos dolgozik hétvégén, ezért csak hétfőn leszünk együtt. Terveink szerint leugrunk Vencsellőre az unokatestvéreimhez apukámmal. Kicsit mozgatjuk szegényt, hátha jobb kedve lesz. Jövő hétégén már más dolgunk lesz, ezért kihasználjuk a szabad hétfőt. Hát itt tartok most. Ha sikerül valami finomat összehoznom, akkor természetesen felkerül a recept is.

Lombik 4.4

Bár erősen bíztam benne, hogy megússzuk, nemrég ide is megérkezett a vihar. Akkorákat villámlott, hogy még a Margitszigetet is láttuk a felvillanó fényeknél. Remélem ma éjjel kitombolja magát, aztán odébb áll. Mivel az erkélyünkön lévő résen nem tudott ilyen tempóban átfolyni a víz, így nagyon szép medence keletkezett. Csakhogy a szigetelések már nem az igaziak, így egy résen befolyt a víz, amit a parketta nem annyira szeret. Nyáron azt hiszem újra kell sziloplaszttal szigetelni a nyílászárókat, mert több ponton is áteresztett. Jó dolog a Duna mellett lakni, de itt a kilencediken olyan erővel fúj a szél, hogy néha attól tartok benyomja az ablakot. Most is félelmetes volt, ahogy a jeget hozzácsapta az üveghez. Mikor enyhült az idő, gyorsan kimentünk az erkélyre kitapátolni a vizet. 8 vödörnyi lett. A párom persze beparancsolt, nehogy felfázzak mert agyoncsap! Persze ez most nem lenne jó, ezért én csak a szobából kifele lapátoltam, így nem álltam a vízben mint Ő.
Ma sikeresen elintéztem minden szükséges orvosi papírt, így ha kedden megyek az ultrahangra akkor már le is tudom adni az aneszteziológusnak a leleteket. Mostanra már kezdem érezni a hasam feszülését, ezért elkezdtem az izomlazítás is - természetesen az orvos által ajánlott vodka formájában. Ezúttal Finlandiát vettünk, egész finom. Igaz nem töményen iszom, hanem narancslével. Remélem meg lesz az eredménye. Aludni mindenesetre biztosan jobban tudok majd J.

Lombik 4.3

Reggel kicsit aggódva mentem vérvételre, mert este még azt találtam a neten, hogy előjegyzés nélkül csak 10:30 után vesznek át a laborban dolgokat, de mivel ezt tegnap nem mondták telefonon, így gondoltam megpróbálom. A beutalón rajta volt, hogy sürgősséggel kéri az orvos, külöm pecsét is volt mellette, így biztam benne, hogy nem lesz gond. 8-ra értem oda, egész kevesen voltak, így gyorsan sorra is kerültem. Az előttem levő idősebb úrnak persze nem volt előjegyzése, amit a nővér sem értett, mivel ott írták fel a beutalót, így simán lesétálhatott volna érte. De végül azt mondta, na jó, ma maga lesz a kivétel akit beenged. Na itt egy kicsit újra izgultam, és már eleve ezzel indítottam, hogy hát akkor én lennék a második akivel kivételt tehet mert nincs nekem se időpontom, de rá van írva a beutalómra, hogy sürgősséggel kéri az orvos. Kicsit húzta a száját, és hatszor átnézte a papírt, nem talál-e benne hibát, majd kegyesen adott egy sorszámot, és holnap 2 után lehet is érte menni. Úgyis megyek vissza délután EKG-ra, így egyszerre el tudom majd hozni. Na ezt legalább sikerült elintéznem J. Mondjuk ha nem sikerült volna, akkor beültem volna a kocsiba és irány Kispest, mert a háziorvosom felajánlotta, ha így se vennék le akkor menjek ki, mert ők is délelőtt vannak csütörtökön. De azért jobb ez így.
Azért tegnap kaptam még egy adalékot is az orvosunktól. Apukámnak is kértem recepteket, mert most nem tud bejönni érte. Kérdezte hogy van, mert mikor a télen bement hozzájuk, akkor annyira látszott rajta, hogy jól érzi magát. Egész megfiatalodott, és nagyon csinos volt (tényleg kellettek azok az új ruhák). Mondtam, hogy most kicsit lefogyott és múlt héten szúrt a szíve is. Azt mondta ez lehet a frontoktól is, de ha nem javulna akkor megnézi. Persze ez is az én gondom lesz, mert más nem lesz annyira balek, hogy beautóztassa őt emiatt a városba, aztán meg vissza. Mondtam is a páromnak, hogy most minden napra kapunk egy kis adagot apukámból. De mondjuk ez legalább abból a szempontból jó hír, hogy nálunk annak ellenére jól érezte magát, hogy azért hétközben keveset voltunk otthon. Vagy lehet épp ezért? J
És akkor lombikozzunk is kicsit, mert ugye elkezdődtek az injekciók is. Hát ez most rendesen megcsúszott. Az előző körben nem reggel, hanem este adtam be őket, és ez minden szempontból jobban működött. Ezért nem is volt kérdéses, hogy most is este fogok erre sort keríteni. Csakhogy kedden este 10 után értem haza, így mire beadtam már fél 11 lett. Tegnap este is addig szüttyögtem, hogy megint fél 11-kor végeztem. Ma megpróbálom előbbre hozni, és ha naponta be tudok hozni egy kicsit, akkor talán be tudom állítani 9-re. Sokat ugye nem lehet, mert maximum 2 órás eltérés lehet a beadásoknál. Most egyébként a szúrásokat is rosszabbul viselem, és nyűgösebb is vagyok. Szinte egész nap fáj a fejem (mondjuk ez a forntoktól is lehet), és iszonyatosan melegem is van. Szeretnék már túl lenni ezen az egészen. Bízom benne, hogy ez lesz az utolsó kör. Én már tényleg nagyon szeretném.
Ja és kedden elfogadták a párom életbiztosítását is, így már azon se kell aggódjak, hogy mi lesz velünk ha esetleg történne vele valami. Mondam neki, hogy részben jó, hogy ennyire előrelátó, de én vele szeretném az összeget majd felhasználni, nem baj, hogy alacsonyabb lesz. Nekem ő a fontos, nem a pénz. De persze jogos, a férfiak sajnos rosszabb halandósági statisztikákkal rendelkeznek.
Hát itt tartunk most. Szúrok, és bízunk benne, hogy a keddi ultrahangon sok-sok szép tüszöt lát majd az orvos J.

Napi bosszúságok

Bár a kineziológus szerint (is) most nem apukámra kellene koncentráljak, szegénykém továbbra is belém próbál kapaszkodni. Naponta hív, hogy beszéltem-e az öcsémékkel. Mikor mondom neki, hogy nem (nincs miről), akkor persze megszeppenve mondja, hogy azért ne legyek ideges. De mit tudok tenni? Baszogassam naponta, amikor pontosan tudom, hogy nem fog semmi történni? Nem látom értelmét. De persze őt is megértem, hogy szeretné már tudni mi lesz vele. Nagyon nem érzi most jól magát a bátyáméknál. Tegnap kitalálta, hogy bejön Pestre vonattal, majd kimetrózik Kispestre a fodrászhoz. Mondtam neki, hogy ezt felejtse el. Ha már nem hajlandó Verőcén elintézni ezt, akkor inkább szombaton kimegyek érte, és akkor ha tud menjen el a pedikűröshöz is. Tényleg nagy már a haja, és nem értem ezt a sógórnőm miért nem veszi észre. Értem persze miért nem, de akkor sem korrekt dolog szegény apukámat büntetni az öcsémék magatartásáért. A végén tényleg mindig ránk maradnak ezek a dolgok, bármennyire is nem akarjuk L.
Ma még ki kell ugorjak Kispestre is a háziorvoshoz, hogy beutalót írjon EKG-ra és vérvételre. Ma megpróbáltam interneten időpontot foglalni vérvételre, de csak május 30-ra van szabad hely. Gondoltam felhívom őket telefonon, hátha van „talonban” még szabad hely, de persze nincs. Tényleg hihetetlen, hogy most már mindenkinek el kell zarándokolnia a Szegedi úti rendelőbe, és 2 héttel előre be vannak telve az időpontok! A kérdésemre, hogy mit lehetne tenni, mert nekem hamarabbra kell a lelet, azt mondta kérjek sürgősségi beutalót, amire vmi iktatószám, pecsét és még mit tudom én mi is kell. Vicc ez az egész. Ha nem fogom tudni levetetni a vért, akkor megint mehetek fel a Kaáliba és fizethetek érte. Élmény ebben az országban élni L.

A tűzsárkány tojása

Tegnap este a kineziológus úgy gondolta normál kineziológiai oldással dolgozzunk, hogy ne kavarjon fel lelkileg, ha már ennyire jól vagyok, de mindig a regressziós utazás jött ki, így végül erre került sor. Meg kell mondjam már eleve pozitív volt az indítás mert nem sötét képek jöttek, hanem végig nappal volt, és emberek is voltak körülöttem, amit én nagyon pozitívnak értékelek mert eddig ennek mindig az ellenkezője volt (sötétség, egyedüllét).
Aztán egy arab karavánban találtam magamat, amit megtámadnak, és elviszik a terhes feleségemet. De nem rágódtam ezen, úgy voltam vele majd lesz új családom (és lett is), így alapvetően boldog életet zártam. Már itt is felbukkant az égen egy nagy fekete madár, mely újra előkerült, és azt mondta mutatni akar valamit. El is vitt egy nagy, aranyló búzamezőre, ahol vártam. Rájöttem, hogy én ott egy tűzsárkány vagyok, aki a tüzével új életet teremt. Majd ez a sárkány elrepült, és hozott egy tojást, melyet nekem adott (a jelen énemnek). Jelképesen ugyan, de megkaptam azt amire régóta várunk.
A kineziológusom nagyon boldog volt, és maga az egész regresszió nagyon pozitív és vicces volt, mindketten nevettünk közben. Végül utamra bocsájtott, és azt mondta majd dobjak egy sms-t, ha megszületett a baba, mert mostantól úgy érzi felkészültem rá.
Egyébként én is érzem a változást. Múlt héten mondtam is a páromnak, úgy érzem beértem magamat. Nincs hiányérzetem, nincsenek meg nem valósított vágyaim, végre itt vagyok a jelenben. Jöhet a baba :).

Meglepetééés!

Bár az agyamban folyamatosan benne van az apukám jövőjéért való aggodalom, azt mégsem gondoltam volna, hogy annyira megviseljen a történet, hogy egy héttel hamarabb megjöjjön a menstruációm. Ma ugyanis ezzel a meglepetéssel kellett szembesüljek. Reggel mintegy hatodik érzékkel előkerestem a recepteket és a beutalót EKG-ra és vérvételre. De nyugodt lélekkel otthon is hagytam, mivel úgy gondoltam a héten bőven lesz időm elintézni ezeket. Délben azonban szembesültem a váratlan eseménnyel, ezért riadóztattam  a páromat, hogy rá vár a nemes feladat, hogy beszerezze az injekciókat munka után. Nekem ugyanis randim van a kineziológussal még este.
Közben felhívtam a Kaálit is, hogy megkérdezzem mi legyen? Kezdjem ma az injekciókat, hisz csak délben jött meg. Vagy csak holnap? Vagy esetleg halasszuk az egészet egy hónappal?
Az orvos nemrég visszahívott, és abban maradtunk, hogy holnap kezdem csak az injekciót, így az első ultrahangra 21-én kedden megyek. Neves nap lesz, hisz este DM koncertre is megyünk J.
Megkérdeztem még az AMH eredményét is, azt mondta ne aggódjak rendben van. 1 fölött már jónak tekinthető az érték, nekem pedig 1,4. Ránézve a neten a referencia tartományokra (12-14-ig megy a maximum) eléggé az alsó sávnál vagyunk, de hát mit vártam? Végülis már betöltöttem a 42-t. Annyira valóban nem rossz érték. Persze lehetne jobb is. De bízom benne, hogy ez lesz az utolsó kísérlet, és ezúttal tényleg sikerrel járunk. Holnap tehát már kezdünk is! Villámgyorsan be kell fejezzem a csokievést, és át kell térjek a fehérjedúsabb étrendre. És persze semmi stressz! Haha. Kacag a májam. A reggelt már a sógórnőm levelével kezdtem, hogy ők milyen opciókat tartanának reálisnak. Lehet ez is közrejátszott a mai megjövetelben. De hát ez van. Na megyek a kineziológushoz. Múlt héten azt hittem nem lesz neki mit mondanom, mert már rendben vagyok. Na most lesz mit meséljek.

Mi legyen apukámmal?

Rágódunk. Rágódunk, mert újra magunkra húztuk apukám sorsának a kérdését. Tegnap ugyanis a Medveparból hazafele jövet egy hirtelen ötlettől vezérelve apukámat is felhoztuk Pestre. Anyósomat hazavittük, mi pedig kiugrottunk anyukámhoz a temetőbe. Lefotóztunk pár sírt amely tetszett minhármunknak, én pedig majd felhívom őket. S ha már ott jártunk akkor felhívtam az öcsémet is, hogy beugorhatunk-e hozzájuk. A nem túl lelkes válasz igen volt. Mikor megérkeztünk, akkor apukám már rohant is fel a tetőtérbe megnézni mennyit is haladtak. Szerintünk nem sokat. Ki van fenn festve, de itt vége is a haladásnak. Mikor megkérdeztem, hogy milyen padlóburkolat lesz fenn (felmerült már parketta, de padlószőnyeg is), akkor azt a választ kaptam, még nem tudják (???). Az egyik szobának hiányzik még a fala (galéria lesz fenn), a fenti wc és fürdőszoba pedig még sehogy nem áll - vagyis azért még vannak rendesen koszolással járó munkálatok. Ajtók még nincsenek, a vezetékek sincsenek még behúzva a falakba, de legalább a kapcsolók már meg vannak. Na igen, minden nézőpont kérdése.
Egyszóval iszonyatosan kényelmesen és ráérősen haladnak a munkálatok. Egyáltalán nem érzik, hogy minek teszik ki ezzel a családot, de legfőképpen apukámat. A héten mikor beszéltem vele, akkor többször is panaszkodott, hogy szúr a szíve. Mikor tegnap megláttam, megdöbbentem mennyit fogyott az alatt a 6 hét alatt amióta átköltözött a bátyámékhoz tőlünk. És náluk még viszonylag jó dolga van. Azt mondjuk már nem tudom a javukra írni, hogy éreztetik vele, hogy útban van. És a sógórnőmtől ezt szóban is megkapja – hisz náluk is a konyhában alszik (amerikai konyhás a nappali), ezt megtehetné az öcséméknél is. Ott is lenne hely, nincs különbség. Ha lecsupaszítjuk a dolgokat, akkor valóban nincs.
A folyamatot tovább lassítja, hogy időközben a legkisebb gyerek is betöltötte a 3. életévét, így az új rendelkezések alapján már most ovis lett, a sógórnőm pedig csütörtökön kezdett újra a munkahelyén. Szóval a munkálatok mostantól csak a hétvégékre korlátozódnak. Immár indokuk is van rá.
Míg ott voltunk egész viselkedésük azt sugallta, hogy nem kívánt vendégek vagyunk, ezért viszonylag gyorsan szedtük a sátorfánkat, és indultunk vissza Verőcére. Ott már rétessel vártak bennünket (én persze nem ettem). Elmondtuk mit láttunk, és mik a benyomásaink. Lehet nem kellett volna, mert ezzel kinyitottuk Pandora szelencéjét. Közölték, hogy náluk május végéig maradhat apukám, utána költöznie kell, mert ők elutaznak. Közben kiderült, hogy csak egy hétvégére, ezért azt gondolom ez még áthidalható. De kérdés meddig. Ugyanis az 50. születésnapjuk ignorálásával annyira megbántották őket az öcsémék, hogy ennek messzemenő következményei lesznek úgy érzem. Itt most végérvényesen elromlott valami, amit már nem lehet helyrehozni. És ezt ők (az öcsémék) nem érzik.
Felmerült hát a kérdés mi legyen apukámmal? Merthogy szerintük nem fog visszaköltözni, nem fogadják őt vissza. Bevallom őszintén én is látok erre esélyt, mert azt gondolom az öcsém ilyen szintű távolságtartása (az eltelt egy év során kétszer hívta fel apukámat telefonon, mindkét esetben az én kérésemre) erre enged következtetni. Ez viszont több kérdést és problémát is felvet. Egyrészt nem korrekt az eljárás (naív vagyok tudom), másrészt anyagi szempontból nagyon sok kérdést felvetne, hisz mi lemondtunk az anyai örökségünkről cserébe apukám lakhatásáért. Persze papíron nem vagyunk védve, mert a megállapodás szóban született, apukám haszonélvezeti joga pedig teljesen lekerült az ingatlanról, mivel az ő részét a sógórnőm vette meg, és a bankhitel miatt ez nem maradhatott rajta (az öcsém részére érdekes módon valahogy elfelejtették ráírni – de persze utólag már én is látom az ívet amire ez fel lett építve). Ami kis megtakarítása a szüleimnek volt, az is a sógórnőm számláján van, mivel mint banki dolgozó magasabb kamatot kap. Így most ahhoz sem tudunk hozzáférni, ráadásul azt se tudjuk pontosan mekkora összegről is van szó. És egyáltalán ez az összeg meg van-e még, mert korábban volt pár elszólása az öcsémnek, amiből arra következtetek bele lett ez is forgatva az építkezésbe.
Egyszóval apukám szépen ki lett semmizve az általa épített házból. Mi pedig kaptunk ugyan valamekkora részt, de én pl. abból végtörlesztettem, vagyis nekem egy fillérem sincs. És akkor itt el is érkeztünk a következő kérdéshez, hogy mi is legyen apukámmal? Hol lakjon ha nem mehet vissza Kispestre? Felmerült, hogy vegyünk neki egy lakást, vagy költözzön idősek otthonába? Vagy osszuk fel az évet 3x4 hónapra? Ez lenne a legrosszabb opció számára azt gondolom. De igazából egyik megoldás sem ideális. Ha pedig lakást kell neki venni, és abba a saját pénzével nem fog tudni beszállni, akkor hitelt kell felvegyek, ami ugye nem volt betervezve. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy az öcséméktől pénzt nem fogunk visszakapni. Egyszóval szép kilátások. Mindenesetre most lehet ezen agyalni, és utána járni az opcióknak, hogy mi-mennyibe kerülne. És hát persze még az is egy igen nagy kérdés, hogy apukámnak minderről mi a véleménye, ő mit is szeretne?
Eljövetelkor abban maradtunk, hogy mindenki gondolkodik ezen a kérdésen, a bátyámék május végén felhívják majd az öcsémet, hogy akkor mikor vihetik apukámat haza, és ha robban a bomba akkor elindul élesben ez az ügy. Mondanom se kell, hogy ez a lombik kellős közepére fog esni. Hurrá! Úgy érzem megint hatalmas esélyekkel indulunk. Csak semmi stressz, igaz? Ha nincs a munkámban, akkor majd összehozza azt a családom. Szuper! L

Veresegyházi Medvepark

Amikor apukámat átköltöztettük a bátyámékhoz, akkor a búcsúkérdése az volt, hogy "ugye elvisszük majd még őt a medveparkba?". Ez kicsit meglepett, hisz nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszett neki mikor tavaly elvittük őt is oda, de megígértük Neki, hogy ha beköszönt a tavasz, akkor természetesen kinézünk, és ez meg is történt most.

4 kg almát és 3 kg répát vettünk magunkhoz, de persze mézet is lehet adni a maciknak, de mi ezt meghagyjuk a gyerekeknek. A bejárat közelében fakanalakat tartalmazó dobozok vannak elhelyezve, melyekkel a rácson át be lehet nyújtani a mézet. A gyerekek ezt nagyon imádják, mert a macik feje pont az ő magasságukban van. Mi pedig át tudjuk dobni a kerítés tetején az almákat, vagy a répákat. Úgy gondoljuk jól esik néha nekik is egy kis változatosság a rengeteg méz után.
Eleinte a szarvasoknak adtuk, de aztán rájöttünk, hogy a macik is szeretik, így teljesen áttértünk erre. Ezúttal a répa volt a nyerő, az almát nem ette meg mind.

Sokan egyébként csak tébláboltak a barlangok között. A sok fehér nyusziláb arról tanúskodott, hogy nemrég lehetett etetés, ezért nem voltak nagyon éhesek. Most kevesebb macit számoltunk meg mint tavaly ősszel. Nem tudom azért-e mert esetleg időközben elpusztult pár, vagy azért mert tényleg a barlangjaikban pihentek még.
A három kölyök közül is csak az egyiket láttuk, ő épp fürdőzött, azt viszont teljes beleéléssel :).

És hát a farkasok is csak jóllakottan szundiztak. Tényleg nemrég ehettek. Szerencsére a nap is kisütött, így nagyon szép lett a délután.

Találka

Ma délután beugrottam a munkahelyemre az autómért, mert a héten nem volt rá szükségem. Az időpontot úgy ütemeztem, hogy találkozhassam egy nagyon kedves volt kolléganőnkkel, akik ma érkeztek haza New York-ból. Kicsit vicces, hogy a másik - akik szintén kinn élnek - pedig a múlt héten jött haza. Így most mindenki itthon van! Nagyon jó volt vele találkozni, csak sajnos kevés volt az idő a beszélgetésre. De azért napjainkban nem lehet okunk panaszra, hisz a skype nagy segítség, ettől függetlenül a személyes találkozó sokkal többet ér. Jó volt látni, hogy jól érzik kinn magukat.
Decemberben lesz  2 éve, hogy kimentek, mivel a párja kapott kinn egy lehetőséget. Ez a alatt a 1,5 év alatt kétszer voltak itthon, a szülőket is kiutaztatták, félretettek annyi pénzt amennyit itthon 3 év alatt takarítottak meg, és most, hogy hazajöttek kifizetik a diákhitelüket is. És még csodálkozunk, hogy elmennek a fiatal diplomások itthonról? Szomorú, de csak támogatni tudom a döntésüket. Itthon alig boldogulnának, kinn pedig pár év alatt sínre tudják tenni az életüket. Nem tudom lesz-e ez valaha jobb, mostanában egészen biztosan nem. Na mindegy, ez van.
Este 7-re színházba megyünk még, holnap pedig a szülőket pátyolgatjuk kicsit, mert apukámmal is ahogy beszéltem a héten azt éreztem nagyon el van anyátlanodva. Kicsit fel kell rázni őket. Remélem az eső kibírja estig, és szép napunk lesz.

Hús, hús, hús

Egy ismerősömék a Dévai Intézetbe járnak (egyelőre még csak kivizsgálásokra), ahol azt mesélték Neki a többiek a váróban, hogy a beültetéses időszakban húst-hússal kell egyenek, és semmi szénhidrát. Pörkölt reggelire, hogy jobban csússzon a falat... Ezen meglepődtem, mert igaz ugyan, hogy a paleo étrendet az én orvosom is támogatja, de ennyire szélsőségesen azért nem ajánlotta a fehérjebevitelt. Ma azonban ráakadtam erre a cikkre, és úgy tűnik tényleg van alapja a dolognak.
Egyszóval újra be kell keményítsek, mert az utóbi időben kicsit fellazult a diétám. A csokoládét sajnos továbbra is nyakalom, ráadásul pár hete itthon is, és Londonban is többször is elcsábultam a krumpli és a rizs irányában. Igaz, hogy ezek gluténmentesek, tehát a diéta ezen része nem került megszegésre, de ezek nemcsak a paleo hanem egyéb diétába se férnek bele a magas szénhidráttartalmuk miatt, ezért mindenképpen változtatnom kell. 1-2 hét és indul a negyedik lombik, addigra össze kell szedjem magamat, mert csokoládét akkor biztosan nem ehetek. A cukor sajnos nagy ellensége a beágyazódásnak, hisz a szülést felgyorsítandó cukros oldatot adnak a terhes nőknek. Szóval rá kell újra hangolódjak erre a témára.

Bemelegítő beszélgetés

Egyszer olvastam egy cikket a futás előtti bemelegítésről. Ebben egy 15 perces sétát javasolnak, mely során átmozgatásra kerülnek az izmok. Az iskolai tornáknál tanult nyújtó gyakorlatok inkább a végére valók (bár akkorra is inkább a 15 perces levezető sétát ajánlották), mert a merev izom könnyebben meg tud sérülni. Nekünk ezzel nincs proglémánk, mivel pontosan 15 percet sétálunk míg kijutunk a szigetre. És ezek a séták remek alkalmat nyújtanak a beszélgetésekre. A párom egy ilyen alkalom során a következő kéréssel fordult hozzám. Ígérjem meg, hogy nem fogom tőle sose eltiltani a gyerekünket, és ha el is válunk, akkor is egyetértésben, és közös döntésekkel neveljük, bárkinél is lenne a gyerek. Mert annyi rossz példát lát a környezetében, és nem szeretné ha ez velünk is megtörténne. Tudja, hogy mindketten normálisan zártuk le a korábbi kapcsolatainkat, de persze sose lehet tudni... valóban nem.
Bár ezen még nem törtem a fejemet, de azt gondolom az idősebb kori párválasztásnak, és gyerekvállalásnak is meg vannak a maga előnyei. A saját tapasztalatok legalábbis erre engednek következtetni.

1.       Fiatal korában az ember ugyanis nem mérlegel annyi mindent mint érettebb fejjel. Nincs is elegendő élettapasztalata, az idősebbek (szülök) intelmeit pedig sorra leinti. Majd azt én jobban tudom…

2.      Huszonévesen még ideálokat kergetünk, és hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokkal felruházni a partnerünket, mellyel sose rendelkezett.

3.       30-35 éves korunkra alakul ki igazán a személyiségünk, és ez alatt az idő alatt nagyon el tudunk távolodni a másiktól.

4.      Lakva ismerszik meg a másik. Ezt nulla anyagi háttérrel elég nehéz meglépni.

5.       De ami a legfontosabb, hogy egy válás során mindkét fél korrekt hozzáállására szükség van, és sokszor a megbántott fél nem tud higgadtan mérlegelni, ezért a gyerek / anyagi javak esnek ennek áldozatul.

Mi mindketten gáláns felek voltunk, és nagyvonalúan álltunk a kérdéshez. Ezért ugyan szebben váltunk el, de anyagilag mindketten rosszul jártunk. Kettőnk közül leginkább én, aki szinte csak a ruháimat és a könyveimet hoztam el. Így valóban könnyű válni. Még egyszer ha sor kerülne erre biztosan másképp lenne, de ezt a jelen tapasztalataival mondom, akkor sem erőm sem támogatottságom nem volt hozzá. Ezért csak annyit mondtam, hogy ezt ígérni nem tudom, de megpróbálok majd korrekt lenni. Egy biztos, annak ellenére, hogy normális családban nőttem fel, sikerült rengeteg nyomort összeszednem, amin még most is dolgozom. Szándékosan biztosan nem fogom ennek kitenni a gyerekemet, ezért megpróbálok majd észnél lenni. Persze ha Ő hagy el, mondjuk egy másik nőért, akkor ez lehet nehéz lesz, de megpróbálom. De azért inkább ne kerüljön erre sor J.

Díva

Ezeket a képeket is Kew Gardensben készítettem, de úgy gondoltam megér egy külön bejegyzést. Mint azt már írtam, a parkban több páva is bóklászott, és komolyan mondom keresték az embereket, hogy megmutathassák magukat. Megvárták míg odaérünk, szépen körbeforogtak, megmutatták magukat, majd felemelték a farktollaikat. Ezzel is körbeforogtak, és szinte lesték, hogy nézük-e őket. Egyáltalán nem voltak támadóak, vagy idegesek. Vélhetően teljesen hozzászoktak az emberekhez. Számomra mindenesetre teljesen olyan volt, mintha egy kifutón lévő manöken mutatná be a gyönyörű ruháját. Tényleg lenyűgöző volt.

Esik, pontosabban ömlik az eső

Mivel a héten még szabin vagyok, így ma csak rendezgetem a képeket, és írogatom a beszámolókat. Közben szépen besötétedett. Ennyire elment volna az idő??? Csudát, elkezdett szakadni az eső. 3/4 2 van, és fel kellett kapcsoljam a lámpát, annyira besötétedett. Hát én megyek vissza Londonba a napsütésbe! :)

Kew Gardens

Az öt napos programunk zárásaként ezt a botanikus kertet látogattuk meg. Már meg sem lepődtem azon, hogy leszállva a metróról egy piacba csöppentünk. Helyi árusok kínálták saját készítésű süteményeiket, kenyereiket. A párom természetesen elcsábult egy húsos pitére J.
Tovább sétálva az úton, kb. tíz perc alatt értünk el a botanikus kert bejáratához. A kert hatalmas, és természtesen gyönyörű. Úgy terveztem, hogy 15 óráig maradunk itt, utána elindulunk vissza a Viktória Pályaudvarra, ahol a csomagjainkat leadtuk (8,5Ł az első 24 óra). Ha a szállásra visszamentünk volna érte, az plusz egy órát jelentett volna, ezért döntöttünk emellett a megoldás mellett. Öt óra állt tehát rendelkezésünkre, mely alapvetően elég volt. Igaz, hogy a melegházakat kihagytuk, de ha oda is bementünk volna, szerintem egy nap alatt sem végzünk J. A parkot egyébként körbejárja egy kis vonat (4Ł rá a jegy), mely fél óránként közlekedik fel-leszállási lehetőségekkel. Ezt igénybe vettük mi is, hogy a számunkra érdekes helyeken kicsit többet időzhessünk.
Mivel ez III.György Király és 15 csemetéjének menedéke volt, így több épület is a kényelmüket szolgálta. Ezeket mind meg lehet nézni. Az első megállónk például ez a kis falusi házacska volt, mely Charlotte Királynő tulajdona volt. Gondolom időnként ide menekült a gyerekzsivaj elől..

Ezen felül keleti területek is találhatók (kínai pagoda, japán kert), sőt, még egy ösvényt is építettek a fák lombkoronája között. Egyértelműen láthatók a nyomai, hogy itt felnőttek, idősek, gyerekek egyaránt tartalmasan el tudják tölteni a napot. A füvön egyébként szabad piknikezni (ezt itthon a botanikus kertekben kevésbé engedik), de több kávézó és étterem is található a parkban.

A parkban egyébként nagyon sok állatot láttunk, melyek szabadon bóklásztak. Egy részük vélhetően  a szomszédos Temzéről repülhetett be, de a pávákat szerintem a kor hangulatát megidézendő tarthatják. Rikoltásukat a séta során végig hallani lehetett.

A Temze partján helyezkedik el a királyi palota, melyet jórészt felújítottak, de a legfelső szintet meghagyták kicsit romosabb állapotban, ezzel bepillantást engedve az épület szerkezetébe is.
Már korábban is szembesültem azzal a szokással, hogy az épületeket kicsit másképpen építették mint nálunk. Ugyanis csak egy váz falat húztak fel, a belső szinteket pedig fa szerkezetből építették meg. Így már nem meglepő, hogy a szobákat elválasztó a belső falakat sem téglából rakták mint nálunk, hanem egyfajta fonott technikát alkalmaztak, melyet bevakoltak, aztán fa burkolattal láttak el. Hmm. Érdekes megoldás. Az biztos, hogy ez egy könnyebb szerkezetet eredményezett, melyet átalakítani is egyszerűbb volt. Ezek lehettek a korabeli könnyűszerkezetes épületek.

És persze a fő épületnek a szokásos kert is dukál, ezért erről se feledkezzünk meg. Igaz a teljes park és épület kevésbé pompás mint például Hampton Court, ugyanakkor minden arról árulkodik, hogy itt "normális" családi élet zajlott, és nem a pompa dominált.

És ha már a parkban járunk, akkor a virágokról se feledkezzünk meg. A koratavaszi virágok sajnos már elkezdtek leszáradni, így a nárciszmezőket nem láthattuk teljes pompájukban, ugyanakkor a fák most kezdtek virágozni, ezért ez némileg vígaszként szolgált.

Összességében ez a nap is szép volt, nem bántuk meg, hogy kijöttünk ide. Alapvetően minden programunkkal elégedettek voltunk, így jó érzésekkel és szép emlékekkel feltöltődve indulunk haza.