Csirkés curry édesburgonyával

Ezt az ételt tavaly Angliában volt szerencsénk megkóstolni, és mivel mindkettőnknek ízlett, így ma megpróbáltam elkészíteni. Szerintem jól sikerült a mi verziónk is, így szívesen ajánlom kipróbálásra. Gyorsan össze lehet dobni, aztán már nem kell vele nagyon foglalkozni, így egy gyors vacsorának is tökéletes. Kinn rizst is főztek bele, de mivel az nem paleo, nálunk nem került bele. Viszont több benne az édesburgonya, így laktató ez a verzió is.

Hozzávalók:

2 fej lilahagyma felkockázva, zsiradék, 1 egész csirkemell felkockázva, 2 db édesburgonya (Aldi, Lidl) felkockázva, só, bors, 2-3 evőkanál Madras curry (Lidl), 1 evőkanál ázsiai fűszerkeverék (Lidl), 1 doboz kókusztejszín (Cocomas, szintén Lidl), 1 dl víz

Elkészítés:

A nagyobb kockára aprított lilahagymát megpirítjuk zsiradékon (nálam most kacsazsír, melyet az éppen sülő kacsáról szedtem le, így egy kis extra ízt is ad hozzá), majd rádobjuk a húst, és fehéredésig azt is átpirítjuk. Hozzáadjuk a fűszereket, azokkal is pirítjuk kicsit (a curry-nek jót tesz ha kicsit pirítjuk), majd felengedjük a kókusztejszínnel (lágyítja a curry ízét) és a vízzel. Lefedjük, majd ha felforrt takarékon főzzük 10 percig, majd hozzáadjuk a felkockázott édesburgonyát. Ha a rizst is belefőzzük, akkor legalább 2,5-3 dl vizet adjunk hozzá, mert az felszívja. Miután újra felforrt takarékra tesszük, és addig főzzük, míg minden megpuhul (kb. 30 perc). Tálalásnál apríthatunk bele petrezselymet is (nekem nem volt most itthon). Ha szeretjük a csípős ízeket, akkor chili paprikát is tehetünk bele.

Megjegyzés:

A Lidl vagy az Aldi nem szponzorál bennünket, de azért emelem ki hol veszem meg a(z extrémebb) alapanyagokat, mert egyrészt ott megfizethető áron hozzá lehet jutni, másrészt vidéken is elérhető minden hozzávaló. Szóval nem csak pesti kiváltság-úri huncutság ezen ételek elkészítése J.

Kacsasült karfiolpürével

Mivel a gastroyalnal jövő hétre se találtam olyan ételt ami fogamra való lenne, ezért kénytelen vagyok főzni. Persze ennél nagyobb bajom sose legyen J. Készült hát sült kacsacomb karfiolpürével, és mivel találtam itthon két édesburgonyát is, így arra gondoltam abból curry lesz csirkével. Még tavaly nyáron ettünk ilyet Angliában, és nagyon ízlett, így a párom is áldását adta rá. Elsőként tehát a kacsacomb receptje.

Hozzávalók:

4 db kacsacomb (én ezt a Lidl-ben szoktam venni, mert ott lehet kapni fiatal kacsa combját, ami nem annyira zsíros), só, bors. A karfiolpüréhez 1 fej karfiol, 1,5 teáskanál szerecsendió reszelve, só, bors.

Elkészítés:

A tál aljába teszünk egy kis sót és frissen darált borsot, melyre rátesszük a megmosott húst. A tetejét is sózzuk, borsozzuk, majd öntünk rá egy kis vizet. Mivel én ropogósabban szeretem a húst is, ezért én nem vagdosom be a bőrt, hogy ne száradjon ki amikor grillezem. A fiatalabb állatoknak vékonyabb a bőre, ezért majdnem olyan mintha csirkét sütnénk.

Ezután lefedve (fedővel vagy alufóliával, de sütőzacskóban is lehet, készítettem már úgy is) mennyiségtől függően 1-1,5 órát pároljuk 175 fokon. Ezalatt szépen megpuhul, és elegendő zsiradék sül ki belőle, hogy a fedőt levéve szépen megpirítsuk. Én azt szeretem amikor kicsit a hús is ropogósabb, de nagyon figyelni kell, hogy ne száradjon ki, ezért mikor már kezd pirulni a hús én meg szoktam kétszer is fordítani, hogy mindenhol át tudjon sülni, de azért ne legyen száraz!

Közben a karfiolt nagyobb darabokra szedem, és felteszem sós vízben főni. Nagyon gyorsan megpuhul, ekkor szűrőbe teszem és alaposan lecsöpögtetem. A rózsák között ugyanis benne tud maradni a víz, és akkor összetörve eléggé víz ízű lesz a püré. Botmixerrel összetöröm, hozzáadom a szerecsendiót és a borsot, és ha szükséges, akkor még sózom is kicsit. Én nem teszek bele már semmit, de lehet még esetleg sajtot is reszelni bele. De mivel nem annyira száraz mint a burgonya, így nem igényel se vajat, se tejet. Ezek nélkül is pont jó az állaga.

Tanuljak, vagy inkább hagyjam a csudába az érettségit?

A párom elment vizsgázni, én bedobtam a húst a sütőbe sülni, és mivel nem vesz rá a lélek, hogy tanuljak az érettségire, ezért leültem netezni egy kicsit. Bevallom ma reggel már erősen kacérkodtam a gondolattal, hogy nem megyek el. Jó lenne persze az extra 28 pont, de ha nem lesz meg akkor sem dől össze a világ. És hát olvasgattam ugyan a pedagógiai könyveket, de nem magoltam definíciókat. Múlt héten megnéztem pár tesztet, és tele van idegen szavakkal, amiknek a jelentését nem is ismerem. Ezeket mindenképpen meg kell tanulnom! És mindjárt itt van május 20-a!!!! Ezen gondolatmenetem átlendített az erkölcsi gáton, és eljutottam oda, hogy hagyom a csudába az egészet. Igen, a befizetett összeget elbukom, de legalább nem égek be az érettségin, hogy nem tanultam semmit. Ennek köszönhetően aztán itt ülök a gép előtt, és az imént megnéztem a leveleimet is. És a legutolsó levél attól a lánytól jött, aki a felvi fórumon válaszolt a levelemre (milyen tankönyvekből érdemes felkészülni az emelt szintű oktatási alapismeretek érettségire).
Kedvesen érdeklődött: hogy állok a tanulással, és megyek-e vizsgázni. Hát mit lehet erre mondani? Megyek, persze! Basszus, most újra felébredt a lelkiismeretem, így nincs mese, délután tanulok. Legalább az idő sem napos, így nem csábít sétára. Hogy miért pont ma írt!? Újra csak egy intés, hogy nincsenek véletlenek! És szerintem tényleg nincsenek. Így hát zárom soraimat, és előveszem a teszteket.

Grillsajt spárgával

Az éjszakai forgolódásnak az lett az eredménye, hogy elaludtam a tv előtt, így az ebédet eléggé kapkodva dobtam össze. De szerencsére ez a menü kb. 15 perc alatt összedobható, így nem csúszott el nagyon a dolog. A grillsajtot az Aldiban vettük (paradicsomos-bazsalikomos), és nekem nagyon ízlett. Kicsit sajnos túlsütöttem, de szerencsére utolsó percben még sikerült kiszednem, mielőtt megégett volna. Tényleg elég egy oldalnak 2 perc J.

Hozzávalók:

1 csomag grillsajt, 1 csomag zöldspárga, 1 evőkanál xilit, 1 kávéskanál só

Elkészítés:

A nagyobb lábasban tegyünk fel vizet főni, amibe tegyük bele a xilitet és a sót. Addig a spárga alsó részeit tördeljük le (a fásabb részektől így lehet legkönnyebben megszabadulni, mert a növény ott törik el, ahol kell), mossuk meg, és tegyük bele a vízbe ha felforrt. Mivel csak 2 percig kell főzni, így a (grill)serpenyőt kezdjük el melegíteni, és ha már kellőképpen felforrósodott, akkor tegyük rá a sajtot. Nem kell alá semmi, mivel a sajt elég zsiradékot fog engedni.

Közben letelt a két perc, így a spárgáról öntsük le a vizet, és tegyük át gyorsan hideg vízbe, hogy kicsit roppanósabb maradjon. És már lehet is tálalni J.

Lekváros piskóta

Mivel a párom a vaníliás dolgokat preferálja, így kihasználva a brownie sütési idejét belekezdtem egy piskótába is. ¾ 6 lévén már ő is felébredt, így a habot ő verte fel hozzá. Legalább nem én ébresztettem fel J. Amikor elkészült, akkor teszteltük a két éve eltett eper-rebarbara lekvárunkat is. Egészen finom lett, és még az állaga is jó volt, így az került bele töltelékként.

Hozzávalók:

9 tojás, 8 evőkanál xilit, 5 evőkanál kókuszliszt, 4 evőkanál darált mandula, ½ csomag sütőpor, 1 mokkáskanálnyi vanília eszencia, 2 evőkanál szőlőmagolaj, ½ citrom leve, és persze lekvár a megkenéséhez

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom, a sárgákat alaposan kikeverem a xilittel, majd hozzáadom az olajat, a vaníliát, a sütőport és a citrom levét. Apránként hozzáadom a kókuszlisztet (emiatt kell bele az olaj is, hogy ne legyen annyira száraz-fullasztó), és a mandulalisztet, majd a tojások felvert habját. 175 fokra előmelegített sütőbe teszem, és 50-60 perc alatt megsütöm. Ha kihűlt, akkor hosszában félbe vágom, megkenem lekvárral, és már lehet is enni J.

Almás-diós brownie

Hogy mi a jó abban, ha az embert már hajnalban kidobja az ágy? Alapvetően semmi. De velem ma is ez történt, ezért úgy döntöttem nem forgolódok tovább az ágyban, inkább sütök valamit. Kiosontam hát a konyhába reggel 5-kor (atyaég! ez nem én vagyokJ ), és összedobtam gyorsan ezt a brownie-t. Tegnap bármennyire is frusztrált voltam nem ettem csokit. Pedig a párom hozott haza, de nem tudtam semmit enni. Érdekes, hogy én most meg tudom állni, hogy ne egyek édességet, de a párom két hete kezdett el paleózni, és azóta egyfolytában csak enne. Mármint édességet. J Így míg a brownie sült készítettem neki egy piskótát is, mert ő nincs oda az ennyire durván kakaós dolgokért.

Hozzávalók:

6 db tojás, 125 ml szőlőmagolaj, 125 ml kakaóport (kb. 4 nagy evőkanálnyi), 250 g darált mandula (Aldi/Lidl), ½ csomag sütőpor, 6 evőkanál xilit, egy maroknyi dió összetörve, 1 db alma apróra felkockázva, ½ mokkáskanálnyi só, 1 mokkáskanálnyi vanília eszencia

Elkészítés:

A tojásokat elkeverem az olajjal és a kakaóporral, majd hozzáadom a xilitet, a sütőport, a vaníliát és a sót. Miután jól elkevertem mehet bele a darált mandula, a kézzel összemorzsolt dió, és a felkockázott alma. A tetejére szórtam még egy kis aprított mandulát.

175 fokra előmelegítettem a sütőt, és kereken 30 percet sütöttem. Én egy nagyobb (sütőpapírral kibélelt) tepsibe tettem, így laposabb szeletek lesznek belőle. Elég tömény az íze, így nem lehet belőle sokat enni egyszerre.

Sajnos nem mindig értem az embereket

Örömmel jelentem, hogy lement az 1 kg, így újra -3 kg-nál tartok. Végre! J
A reggeli dugó során aztán megállapítottam, hogy ma agresszív nap lesz. Mindenki tisztára bolond volt, és olyan erőszakosan nyomult, hogy végül feladtam. Jöjjön be mindenki elém, én nem fogok emiatt idegeskedni. Tudtam, hogy benn is ez a hangulat vár majd, mert a csoportban a rosszindulat mostanra a tetőfokára hágott. A 7 emberből 3+1 olyan magatartást enged meg magának, ami nem munkahelyre való. Nagy lelkitusák árán az elmúlt pár hétben be kellett látnom, hogy kénytelen leszek megválni tőlük, mert ez így már tarthatatlan. Több éve húzom-halogatom ezt a döntést, de most már nincs tovább. Így hát megbeszéltem a főnökömmel, hogy a háromból kettőt küldjünk el, a harmadikat pedig próbáljuk meg áttenni egy másik csoportba. Ez az áttétel két hét kemény munkája árán végre beérett, így a mai napon ez is lezárult J. A neheze azonban még csak most jön, hisz három új embert kell találnom, és hát majd a felmondásuk utáni hangulatot is kezelni kell majd.
Ma épp aktuális volt a csoporttal egy megbeszélés, ahol bejelentettem a változásokat, és hát párszor kénytelen voltam beszólni az egyik renitensnek, hogy kicsit fogja vissza magát. Legszívesebben kiküldtem volna, de persze ez nem tehettem meg. Na mindegy. Így legalább fel tudjuk adni hivatalosan is az álláshirdetést a most már publikusan távozó kolléga miatt, a többiekkel pedig jövő héten fogunk beszélni. Kemény időszak lesz, már most látom. De sajnos nem maradt más lehetőségem. Hiába írok leveleket nem is reagálnak, ha beszél hozzájuk egy másik kollégám, mintha meg sem hallanák a szavát. Tisztára mint a dedóban L. Sokszor nem is értem az embereket, hogy hogy lehet bennük ennyi gyűlölet. Ha az energia felét arra fordítanák, hogy saját magukon segítsenek, már boldogabbak lehetnének. De nem. Sokkal jobb másokat okolni mindenért, és magukat felmenteni minden alól. Na mindegy. Nem akarok ennyire negatív lenni újra, örülök, hogy kicsit kezd visszatérni az életkedvem, de sajnos az elmúlt hónapokat még ez a benti probléma is tetézte. Bízom benne, hogy ha ez megoldódik, akkor a hangulat is újra jobb lesz, és ez minden szempontból ösztönző lesz. Ma pedig elmegyek újra spinningre. Holnap nem tudom hogy fogok tudni járni, de most le kell vezessem a feszültséget.

A nagy "találkozás"

Hát tegnap este találkoztam az edzésen kedvenc orvosunkkal. Épp ő volt soron, szenvedett kegyetlenül a gépen mikor megérkeztem (hát igen, a két hét nyaralás..). Gyorsan elsuhantam a háta mögött az öltözőbe, aztán mikor kijöttem persze megismert. Úgy ültem le, hogy ne direkt őt nézzem, de persze azért láttam miket csinál. Az utolsó perceknél már fújtatva kérdezte, hogy hány perc van még? J Na jó, akkor nem csak én vagyok ennyire piskóta J.
Az edzés egyébként jó volt, mert most Vikinél voltam (szerintem ő a legjobb, csak hát a zsírbontást is ő csinálja, így vele ritkábban tudok edzeni). Bele is vágott ezúttal az erősítésbe is, így 10 perc normál (zsírégető) programot 5 perc intenzív (erősítő) program követett. Hát elég bizarr érzés, ahogy az áram egyre erősebben rázza, bizsergeti az ember testét. A karokat meg annyira behúzza, hogy alig tudja az ember kinyújtani – ne igen, ez ellenállás J. Remélem holnap reggel látszani fog a hatása, mert most a múlt hétvégi, és esti evészetek miatt azért 1 kg pluszban vagyok sajnos.

Feri hazajött...

Mára szerencsésen elmúlt a térdfájásom, így az edzés is teljes erővel mehetett. Meg is dolgoztattak rendesen J. Aztán mikor a zsírbontáson feküdtem megérkezett „Feri”, vagyis a kedvenc doktor bácsink. Mondtam Vikinek (aki a masszázst csinálta), hogy nekünk ő nem Feri (hisz nem tegeződünk, és hát a kapcsolat is más jellegű...), de persze szeretjük J. Találkozásra ezúttal mégsem került sor, mert csak beköszönt. Az ő edzése csak 8-tól kezdődik, mi pedig már ¾ 8-kor leléptünk. De a hangját már hallottam, és végre utcai ruhában is láttam a függöny mögötti kis résen át. Én mindig csak köpenyben láttam eddig J. Majd legközelebb talán találkozunk, és akkor meg tudom kérdezni pontosan mikor is megy szabira, mert ugye most csúszásban vagyunk, és ha marad a 28 napos ciklus, akkor három hónap alatt az már 9 nap, ami simán azt eredményezheti, hogy júliusban nem fog összejönni a dolog. De ezt majd meglátjuk még. Mindenesetre kellemesen elfáradva indultunk haza J

Pánik indul...

Hát ma se történt túl sok minden, hacsak az nem, hogy a szokásos hétvégi teendők végén eljutottam oda, hogy elővettem az érettségi feladatsorokat. Na igen, ezzel rendesen elmaradtam. Olvasgattam ugyan a könyveket, de azt azért tanulásnak nem lehet nevezni. Most, hogy átolvastam pár tesztet rájöttem, hogy tele van idegen szavakkal, ezért az első lépés egy kis szótár készítése volt, hogy egyáltalán értsem mire vonatkozik a kérdés! Kicsit elbizonytalanodtam, hogy menni fog-e a dolog, de majd meglátjuk. Az írásbeli szerintem még csak-csak, de a szóbelitől azért tartok. Mindenesetre eldöntöttem, hogy ha az írásbeli nem sikerül, akkor nem megyek el szóbelizni, mert minek? Persze jók lennének a többletpontok, de szerintem nélkülök is meg leszek.
A páromnál is elindult a pánik, mert ő is összesítette a vizsgaidőpontokat és feladatokat. Májusban tele lesz vizsgákkal. És hát eddig ő se vitte túlzásba az olvasást... szóval májusban kénytelenek leszünk tanulni is J.

Végre pihenünk!

Ma nem voltunk túl aktívak. A délelőtt nagyjából alvás-reggeli-tv-alvás-ebéd-alvással telt, aztán három körül meglátogattuk a párom unokatestvérét. Ott persze paleo palacsintát sütöttünk banánból (mert ők is rajta vannak ezen a vonalon a diéta miatt), mert édesség nélkül a párom nehezen bírja. Hazafele persze megint elkapott a vihar bennünket, így a ház előtt még ültünk kicsit, mire ki tudtunk szállni a kocsiból. Értem én, hogy májusi eső aranyat ér, de jó lenne ha kicsit csendesebben esne, mert ez szerintem a növényeknek se jó.

Hatvani Vadászati Múzeum

Ma reggel kicsit nyűgösen indultunk tornázni. Nekem nagyon fájt a térdem és a derekam is (a másfél órás tegnapi meditáció kicsit rátett a napra), így mondtam az edzőnknek, hogy ne legyenek kitörések, és kicsit kíméljen J. Torna után rohantunk a szülökért, majd irány csepelen a Nagy Levin étterem, egy anyák napi ebédre. Az étel ismételten ízlett, és a párom is egy hős volt, mert nem evett desszertet! Egész jól tartja magát ő is a paleo elvekhez J. A szülők persze lenyomtak egy-egy hatalmas adag almáspitét... na igen, ők nem diétáznak J.

Ebéd után pedig Hatvan felé vettük az irányt, hogy megnézzük a vadászati múzeumot. Be kell valljam csalódás volt számunkra. Az épületet tényleg szépen felújították, de azért a mosdóban nagyon sok buta megoldás van.

A termekben szinte nincs semmi csak agancsok, és pár nagyon morbid bútor amit állati testrészekkel díszítettek. A falak is simák, nem tudom a felújítás előtt látszott-e valami festmény, vagy tapéta – ezeknek nyoma sincs már.

Én nem sok értelmét láttam annak, hogy ezeket a tárgyakat ide rendezték el. Egy sima épületbe is tehették volna őket és akkor az épületet másképpen is fel lehetett volna használni. De hát a koncepció adott volt, így ez lett belőle. De bevallom én jobb hasznosítását is el tudtam volna képzelni.
Az eső persze elkezdett szemerkélni mire a kertbe kiértünk, így gyorsan beültünk a kocsiba az utolsó percekben, mert utána leszakadt az ég. Egész hazáig szakadt az eső. Kispesten aztán megérkezve a kerítés mellett több embert is találtunk. Mint kiderült a kutyát próbálták menteni, mert (vélhetően megijedt a vihartól) fennakadt a kerítésen, és félig az utcán-félig a kertben volt szegényke. A páromat beküldtem, hogy emelje meg, aztán nagy nehezen kiszedtük szegényt. Mondtam neki, hogy zárja be a garázsba, mert a vihar még tartott, és félő volt újra csak baj lenne belőle. Anyósomat is hazavittük, majd felhívtam az öcsémet, hogy ne mástól tudja meg, hogy a tilalmat megszegve belépett a párom a kertjükbe. Éreztem a hangján, hogy nem tetszett neki, de nem tudom mi lett volna a megoldás? Hagyjuk ott félig a kerítésen lógva a kutyát? Vagy a szomszédot küldjük be, mert mi nem mehetünk be? Nem tudom melyik lett volna cikibb megoldás, de mi végül a kutya szemszögéből néztük a dolgokat.
Holnap szerencsére már nem kell reggel sehova rohanni, így pihenhetünk kicsit. A derekam már egész jó, a térdemmel kellene még valamit kezdeni. Remélem ha pihen két napot, akkor hétfőre már sokkal jobb lesz J
.

Az eső persze elkezdett szemerkélni mire a kertbe kiértünk, így gyorsan beültünk a kocsiba az utolsó percekben, mert utána leszakadt az ég. Egész hazáig szakadt az eső. Kispesten aztán megérkezve a kerítés mellett több embert is találtunk. Mint kiderült a kutyát próbálták menteni, mert (vélhetően megijedt a vihartól) fennakadt a kerítésen, és félig az utcán-félig a kertben volt szegényke. A páromat beküldtem, hogy emelje meg, aztán nagy nehezen kiszedtük szegényt. Mondtam neki, hogy zárja be a garázsba, mert a vihar még tartott, és félő volt újra csak baj lenne belőle. Anyósomat is hazavittük, majd felhívtam az öcsémet, hogy ne mástól tudja meg, hogy a tilalmat megszegve belépett a párom a kertjükbe. Éreztem a hangján, hogy nem tetszett neki, de nem tudom mi lett volna a megoldás? Hagyjuk ott félig a kerítésen lógva a kutyát? Vagy a szomszédot küldjük be, mert mi nem mehetünk be? Nem tudom melyik lett volna cikibb megoldás, de mi végül a kutya szemszögéből néztük a dolgokat.

Holnap szerencsére már nem kell reggel sehova rohanni, így pihenhetünk kicsit. A derekam már egész jó, a térdemmel kellene még valamit kezdeni. Remélem ha pihen két napot, akkor hétfőre már sokkal jobb lesz J.

Parádfürdő, Ilona-völgyi vízesés

Mai napra ugye túrát terveztünk a barátnőmmel hármasban, de mivel az idő nem volt túl barátságos, így abban maradtunk reggel még egyeztetünk. Ennek az lett az eredménye, hogy végül lefújtuk. Azt éreztem rajta, hogy nagyon nincs kedve elázni. Azt mondjuk mi se szeretünk, de végül úgy döntöttünk mégis keresek valami lazább opciót, ahol van kiépített út is, így nem dagonyázunk a sárban, hisz az elmúlt napok esőzései miatt biztos nagy lesz a sár az erdőben. Így esett a választásom a Mátrára, mivel arra a részre kevesebb felhőt mutatott az időjárásos weblap. A cél tehát az Ilona-völgyivízesés lett. Parádfürdőről indul az út, szinte végig aszfaltozott, a végén persze már erdei, és hát emelkedik is kicsit – de ne szaladjunk ennyire előre J.
Parádfürdőre beérve vásári hangulat fogadott bennünket, így gyorsan leparkoltunk az első helyre ami felszabadult. Az útvonal nem nagyon volt kitáblázva, így az egyik árust kérdeztük meg, hogy merre induljunk. Ami a lényeg: a két település tényleg szinte összeér, így ahogy beérünk Parádfürdőre az út bal oldalán felbukkan a cifra kocsiszín. Na itt kellett volna jobbra kanyarodni, át a hídon, és végig a főúton, mely elvezet a székely kapuhoz (ami fémből van, és nem túl szép). 

A műút egész hosszan bevisz (3-4 km), így ha valakinek piknikezni támad kedve, akkor érdemes autóval tovább menni. Mi itt már gyalogoltunk, és erősen bíztunk benne, hogy nem szakad le az ég J. Az utat végig faros övezi, így ősszel ez nagyon szép látvány lehet. Már be is jelentettem az igényemet, hogy október végén szeretnék újra eljönni erre fotózni J.

A műút szinte észrevétlen vezet át az erdőbe, így egyszerre arra eszméltünk, hogy már el is fogyott alólunk az út, és köves-földes részen megyünk, amiből végül már csak a föld maradt.

Itt már emelkedik is, és hát vannak kidőlt fák is, a patak is megáradt, sár is van, így hirtelen egy kis kalandtúra közepén találtuk magunkat. Nem volt persze vészes, de azért figyelni kellett, hogy ne csússzunk meg, és a megáradt patakon át is keresni kellett a potenciális átjárókat. 

Elég sokan voltak az erdőben, így mindenki mondta a maga tippjét, hogy szerinte hol ideális átkelni J. Itt azért már éreztem némi izomlázat a torna miatt, és sajnos a bal térdem egyre jobban fájt, de be kell valljam annyira gyorsan felértünk, hogy magam is megdöbbentem mennyivel könnyebben fel tudtam menni – szinte nem is lihegtem. Azért 4 alkalom torna után én ezt nagyon pozitívnak éreztem, és elégedett voltam magammal J. Fekérve persze elkezdett esni az eső, így csak egy gyors képre futotta, és már rohantunk is visszafele, tartva attól, hogy még jobban csúszni fog a sár – de persze mire felöltöztünk elállt, így azért kényelmesebbre vettük a tempót. kb. 2-2,5 óra alatt vissza is értünk, és így még volt időnk arra, hogy Tar fele vegyük az irányt. Megérte a másik oldalon lejönni a hegyről, mert útközben nagyon szép panoráma tárult elénk a völgy másik oldaláról.

Sajnos pont zárásra értünk le, így az imaházba már nem tudtunk bemenni. Viszont azt mondták ha várunk kicsit, akkor 7-től l esz az esti ima, amire be lehet ülni. Úgy döntöttünk megvárjuk, és jutalmul a büfében vettünk még egy-két bűnös dolgot - én pl. egy dupla csokis magnumot J. Kénytelen voltam megvenni, mert más vacsora opció nem volt, és ez enyhítette kicsit a térd és derék fájásomat (mert addigra már az is megfájdult). Azt hiszem elfáradtam kicsit. És ekkor elkövettem egy taktikai hibát – megnéztem a telefonomat. A barátnőm írt egy sms-t még délelőtt, hogy felment a Normafára futni, és jól döntöttünk, hogy nem mentünk kirándulni, mert esik. Én balga módon visszaírtam, hogy mi viszont eljöttünk a Mátrába, és itt meg nem esik. Na hát ezen jól megsértődött, hogy mi leráztuk őt. Próbáltam hívni, de nem vette fel. Elég gyerekes viselkedés, de nem igazán tudtam vele mit kezdeni, a hangulatunkat persze azért sikerült elrontania vele. Az biztos, ha itt lett volna nem ülünk be az imára, de így ezt is megnéztük. 

Az első része még tetszett is, de be kell valljam a helyi láma nekem nem szimpatikus. Ráadásul van egy kutyája is, aki bejött vele. Ezt nem értettük, hisz a buddhizmusnak (pláne szerzetesi szinten) az a lényege, hogy ne legyen földi kötődése, hogy ki tudjon lépni a lét körforgásából. A családját elhagyta emiatt, de egy kutyához mégis kötődik. Szóval ez is fura volt benne. Összességében jól éreztük magunkat, és még a párom is látott egy zen (aktív) meditációt, így az iskolai tanulmányait is segítettük kicsit J.