Extra kiadások

A mai napunk az ördögé.
A repülőjegy átfoglalását csupán 50 Euróm bánta.
A becsekkolás során a Ryanair fejenként levont extra 10e Ft-os költséget reptéri illetékre - azt hittem a repülőjegy árában benne van minden költség!
Tegnap este a becsekkolás során megvettem a reptéri transzfer buszjegyet is, de nem kaptam rá visszaigazolást. Gyanítottam mi lehet az oka, mely ma be is igazolódott. A jegyeket ugyanis nem közvetlen a légitársaságoktól, hanem a Bravofly optimalizáló cégen keresztül vetem meg (soha többet!!!), akik generáltak egy fals e-mail címet (persze meg kellett adnom a sajátomat is). Na a becsekkolásnál ezt kellett beírni, a jegy is erre ment. Vagyis sehova. Így a Ryanair-től kapott elszámolási lapot nyomtattam ki, remélem tudunk majd kezdeni vele valamit, mert ha nem, akkor újra meg kell venni a jegyeket.
Szerettem volna biztosítást is kötni, de még a régi nevemen volt a regisztráció. Egész nap nem sikerült ezt elintéznem (többszöri levélfordulóval sem, mert persze az adataimnál ezt nem lehet módostani, csak telefonos egyeztetés, és külön írásbeli kérés alapján). A megoldás az lett, hogy újra regisztráltam magamat.
Megkértem a páromat, hogy váltson pénzt. Váltott is. Eurót. Már nem is mérgelődtem rajta, mert a mai napba ez is belefért. Elmentünk hát Fontot váltani. Három helyről sikerült is összevadászni annyit, amennyi talán elegendő lesz a napi kiadásokra. A szállást és a jegyeket úgyis kártyával fogjuk fizetni.
Rájöttem, hogy nem vettem meg azt az útikönyvet amelyiket szerettem volna. Marad a régi, amit minden út után ki akartam már dobni, mert használhatatlan. Remélem ezúttal nem lesz az, mert most már tényleg kidobom.
Hát itt tartunk most. Összepakoltam, ezáltal növelve a lakásban a káoszt. 4:15-re megrendeltem a taxit, hajnali 3-kor kelünk. Remélhetőleg nem alszunk el :).

Az angyalok válaszolnak

Ma reggel 6-kor kipattantak a szemeim, és 7-kor már úton is voltam Fehérvárra Vikihez a személyes beszélgetésre az angyalokkal. Leérve kicsit elkavarodtam, mert nem vettem észre hol is kellene lekanyarodnom a főútról, de utána mikor visszafordultam, akkor megláttam a Skoda szalont, így már képben voltam. A kis kavarodásnak köszönhetően 10 percet késtem, de alapvetően elég volt az idő a beszélgetésre. Első körben az angyalok üzentek Vikin keresztül, majd lehetett kérdezni.
Amit az elején elmondtak.

·         nehéz karmát választottam, de a nehezén már túl vagyok (reméljük így van J)

·         magányos lélek vagyok – szükségem van az egyedüllétre a feltöltődéshez (igaz)

·         nagyon vonz a víz (igaz)

·         nagyon okos vagyok (természetesen igaz J), korábbi életeimben is mindig az agyamból éltem (lehet)

·         inkább kitaláló mint megvalósító személyiség vagyok (igaz)

·         alapvetően jó helyen vagyok a munkámban, de 2-3 év múlva tovább fogok lépni, ami még nem tud mi lesz, de érezni fogom mikor kell váltani (meglátjuk, azt tudom, hogy gyerek mellett már nehéz ez a munkabeosztás, persze nem lehetetlen)

·         egyik életfeladatom a stabilitás megteremtése az életemben – korábbi életekben is rengeteget utaztam (utazni most is imádok, a stabilitás (saját otthon megteremtése) pedig már más is mondta, ez elvileg már meg volna)

·         a másik az emberi kapcsolatok (na igen, itt vannak még hiányosságok, és ez nehéz is egy magányos léleknek)

·         1 gyerekre van vállalásom

És akkor a kérdésekre kapott válaszok.

·         a jelenlegi párom az ikerlélek? – nem, ő duál társ (egy közös lélekcsaládba tartozunk), de ettől függetlenül erős a kapcsolat, ezzel nincs gond, de amúgy az ikerlélek is leszületett most

·         miért nincs még gyerek? – mert még nem jött el az ideje, hogy leszülessen (ez egyébként a meditációnál is lejött mint válasz, de akkor úgy értelmeztem, hogy csak számomra, de kiderült, hogy ezek az új és nagyon tiszta lelkek – akik elvileg már karma nélkül jönnek – még kivárnak, de már csak hónapok kérdése és itt lesz

·         most akkor próbálkozzunk a lombikkal, vagy mi legyen? – ha gondoljuk nyugodtan, de ez elvileg hamarosan be kell jöjjön, mert már tényleg itt van, de várja az optimális pillanatot, mert csak megtisztult szülőkhöz születnek le

·         az öcsémmel kapcsolatosan tudok-e bármit tenni, hogy javuljon a kapcsolat? – semmit, a felesége egy nagyon gonosz, erőszakos és manipulatív személy, aki egyre nagyobb befolyással bír felette, és ez csak fokozódni fog, most még egy jó darabig, de egyszer elege lesz, és akkor ez megváltozhat (így legyen)

·         hiába tudjuk, hogy tanulnunk kellene az angolt, mégse lépünk, miért nem? – nekünk kettőnknek a külföldi élet is nyitott kapu, tehát ha úgy döntenénk akkor mehetnénk, mert ott is boldogulnánk (hát ez nem arra volt válasz mint amit kérdeztem, de ok)

·         a párom mennyire van a helyén munka terén? – egyáltalán nincs, nem ezt kellene csinálnia, de ezt inkább vele kellene egyeztetni, jó lenne ha ő is eljönne az oldásokra (na igen, csak egy pasit erre rávenni…)

Összességében nem mondom, hogy megnyugodtam. Kicsit fura nekünk ez a nő (a kolléganőm is volt nála, és ezt érezte Ő is), mert nagyon érezni rajta az anyagi megközelítést (iszonyatos összegeket kereshet ezzel az egésszel), de alapvetően nem mondott negatív dolgokat. Lehet épp ez a baj. Nem tudom. Mindenesetre holnap utazunk, aztán jövő héten jobban nekifekszem a meditációs gyakorlatoknak. Egyrészt a tükrössel is el vagyok még maradva a kineziológusnál, másrészt Viki blogján is van két meditáció amit ajánlott, ezeket is megpróbálom. Aztán majd meglátjuk. Én mindenesetre rajta vagyok az ügyön, ennél többet már nem tudom mit tehetnék bevallom.

Harmadik angyalos meditáció

A mai nap kicsit más lett mint vártam. Mikor leértünk Fehérvárra a kolléganőmmel, akkor a szálloda előtti kis utcában már csak egyetlen parkolót láttam bal oldalt, de az pont jó lesz nekünk, gondoltam. Mire odaértem, jobb oldalról kiállt egy autó. Azt gondoltam ki akar tolatni (megfordulásra ugyanis nincs lehetőség), ezért beálltam oda orral, hogy majd utólag korrigálok. Erre elkezdett velem kiabálni a nő, hogy oda ő akart beállni, azonnal álljak ki, és álljak be a jobb oldalra. Mire mondtam, hogy neharagudjon, de nem fogok. Nem látom értelmét egy olyan manővernek, aminek az lenne az eredménye, hogy megcseréljük az autókat az út két oldalán. A végén megkaptam, hogy hülye picsa vagyok. Biztos voltam benne, hogy ő is a meditációra jön, ami be is igazolódott. Ugyanis dühömben az autóban maradt a mobilom amiért visszamentem, így találkoztam vele a szálloda folyosóján. Mondtam is neki, hogy ezt kicsit inteligensebben is kezelhette volna, de ő csak tovább osztott, hogy igazán megvárhattam volna ő mit akar. Mire mondtam, hogy számomra ez úgy jött le, hogy ő befejezte a parkolást, ki akar tolatni az utcából, ezért én elálltam az útból, hogy ne akadályozzam. Utána már valóban nem láttam, és továbbra sem látom értelmét, miért is kellett volna nekem átparkolnom a túloldalra. Ész érve nem volt, csak az, hogy oda ő át akart állni. Mire visszaértem a terembe, láttam, hogy természetesen mellettünk ült le, és teljes felháborodása csak úgy ordít róla. Na ez már eleve megadta az alaphangulatot, a meditációkra se nagyon tudtam koncentrálni. Így nem is tudok sok mindenről beszámolni.

Aztán a meditáció végén láttam, hogy apukám kétszer is hívott, legutóbb 10 perce. Visszahívtam, majd felháborodottan közölte, hogy keresett, de nem vettem fel. Mondtam, nem tudtam, de most itt vagyok. Majd nekem esett, hogy akkor most mi van a földbejelentőkkel, beszéltem-e az öcsémmel, és egyebek. Mondtam, hogy nem, majd holnap, mert hétvégén nem lehet vele beszélni, tudja jól. Ekkor végighallgattam, hogy ő már csak útban van, és hagyjuk ezt az egészet… szóval megfejelte kicsit a délelőttömet.

Az autópályán hazafele is csak idegbeteg vezetőkkel találkoztam. A kedvenc helyzetem az volt, amikor egy fával megrakott utánfutós autó próbálta a legbelső sávban előzni kamionokat. Mivel egyik sem bírt a másikkal, így egész szépen lefedték a három sávot, nem is törődve azzal, hogy autópályán volnánk… Szóval ez egy elég vacak napra sikeredett. Ráadásul most megállapítottam, hogy csak telefonon lehet módosítani a repülöjegyen a dátumot, ezért ez is holnapra marad. Bővül a listám L.

Azért, hogy pozitívum is legyen. A páromtól kaptam három szál rózsát, és a Jászai Mari térnél lévő Vanilin cukrászdában felfedezte, hogy lehet glutén mentes parfét kapni, amit ráadásul nyírfacukorral készítettek. Vett is belőle vaníliásat magának, csokisat nekem, és még egy málnásat is – igaz az cukorral készült. Ami még mindig jobb mint a mesterséges édesítőszerek. Legalább rá számíthatok – még ha ez ellentétes is a diétával J.

Füvészkerti séta

Mivel a párom délelőttöt az autószerelőnél töltötte, így ebéd utánra már csak egy kis séta fért bele. Az április 20-ai hétvégén tartott Sakura ünnepet lekéstük, de úgy gondoltam talán még most sem hullottak le a japán cseresznyefa virágai, ezért érdemes elnézni a Füvészkertbe.

Bevallom kicsit több cseresznyefát vártam (összesen kettő volt), de legalább megismertem közelebbről is a a növényt. Így meg tudtam állapítani, hogy a házunk előtt álló templom mellett is van kettő. Ezért nem kellett volna odáig elmennünk, de persze magunktól sose tudtuk volna meg, hogy azok a fák is ilyenek. Azt nem mondom, hogy ez lesz a kedvenc helyünk, de egy sétát megér a hely, pláne egy forró nyári napon, ha a városlakó nem jut ki a szabadra, de szeretne egy csendesebb oázist találni a városban. A közparkok ilyenkor sajnos tömve vannak. Lehetne belőlük több is, de most a betonozás éli reneszánszát, főleg az V. kerületben. És akkor jöjjenek a képek...

 

És ha már megvettük, akkor a makró előtéteket is teszteltük. A legerősebb tényleg nagyon durván belenagyít, de szerintem erre nem nagyon van szükség, viszont a hármas lencsét szerintem gyakrabban is használni fogjuk, mert annak még élvezhető a képe.

 

Angol tanfolyam törölve

A két hetes angol tanfolyam átgondolásra, és ezzel együtt törlésre is került. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, és való igaz, hogy nem pörögtem rá nagyon az egészre, de ennek több oka is volt.
1.      Megnéztem jó pár iskola oldalát és ajánlatát, és az egyértelművé vált, hogy 1000 font alatt nem fogom megúszni a történetet (bevallom azt gondoltam olcsóbb lesz). Amire még rájött volna nem kevés járulékos költség is (közlekedés, étkezés), nem beszélve az én vásárlási szenvedélyemről, ha egyedül vagyok.
2.      Alapvetően nem találtam szimpatikus megoldást, de egy helyről kértem be ajánlatot. Viszont nem kaptam semmit. Elképzelhető, hogy el se ment a kérésem.
3.      Szerda este újfent kísérletet tettem a keresésre, mely közben sikerült egy olyan vírust letöltenem a gépünkre, hogy az én IT-s páromnak is összességében  8-10 munkaórába telt letakarítania azt a gépről. Persze ha újra installálta volna a gépet az gyorsabb lett volna, de azt nem akarta (lusta volt), és persze az szakmai kihívást se jelentett volna számára J.
4.      Közben folyamatosan gondolkodtam rajta, hogy miért is szeretnék kimenni? A megszólalással igazából már nincs gondom, alapvetően gyakorolni kellene, és ez napi rendszerességet igényelne. De én/mi szörnyen lusták vagyunk ezen a téren, hiába tudjuk, hogy ez lenne a megoldás.
5.      Valójában prezentálni kellene megtanulnom, amire ez a két hét nem lesz alkalmas. Neki kell állnom megírni a szöveget, lefordítani és megtanulni, majd gyakorolni az előadását. Ez sajnos önálló munka, nem pedig tanfolyami keretek közé való. Az itthoni angol tanárnőmet persze majd megkérem segítsen a fordítás ellenőrzésében, hogy helyesen tanuljam meg a szöveget.
6.      A quizlet.com elég nagy segítséget nyújt a tanuláshoz, ahol mostanra elég szép elmaradást sikerült felhalmoznom, a szerdai angolokról. Ezt be kellene hoznom.
7.      Ez egy elég nagy anyagi aránytalanság lenne a javamra  – annak ellenére, hogy megkerestem a rá valót – amit nem éreztem korrektnek a párommal szemben.
8.      Végül, de nem utolsó sorban a korábbra hozott lombik is extra kiadást jelent, hisz ezt most mi finanszírozzuk. Jelentős ugyan a kedvezmény, de azért csak ki kell fizessünk 100.000 forintot.
Száz szónak is egy a vége, úgy döntöttem nem maradok kinn, együtt jövünk vissza vasárnap. A május 5-ei héten otthon maradok, és megpróbálok rendet vágni a lakásban, ami eddig igazából még nem történt meg, hiába költözött már el apukám 3 hete. Jók ezek a hétvégi meditációk, de elviszik a vasárnapot, a szombatokra pedig mindig van valami. Viszont már zavar ez a fajta rendetlenség a lakásban, ezért ezt is meg kell csinálni.

Venni fogok egy kis laptopot, amivel el fogom kezdeni a skype órákat. Ezt a nyáron megpróbálom beiktatni, hisz ebédidőben mindig akad egy szabad tárgyaló. Bele kell férjen az időmbe. A régi otthoni laptomat is megpróbáljuk erre alkalmassá tenni, és akkor hazaérve a párom is el tudná ezt kezdeni. Ő ugyanis 5 körül már otthon van, mire hazaérek addigra pont lemenne neki is egy órája. A 2 hetes angoltanfolyam árából így két hónapot simán le tudnánk fedni. Ha pedig már kialakult a napirend, akkor remélhetőleg ősszel is lesz erőnk ezt folytatni. Ezzel elérhetővé válna mindkettőnk célkitűzése. Nekem a felsőfokú nyelvvizsga, a páromnak pedig a középfokú + a szakmai előrelépés.
Hát itt tartunk most. A repülőjegyet majd még át kell foglaljam, és utána kell nézzek a skype óráknak.

Dalí kiállítás nyílik Várpalotán

Ezt ma láttam, és nagyon megörültem neki! A várpalotai Thury-vár, már eleve a listámon van, és most ezt megfejelik egy Dalí kiállítással is! Nagyon szeretem a képeit, a szobrai pedig szerintem még zseniálisabbak. Legalábbis az a kiállítás amit Párizsban láttam nagyon nagy hatással volt rám. Nincs mese, ezen a nyáron mindenképpen lemegyünk! J

Futunk

Koradélután megbeszéltük a párommal, hogy este ki kellene menni újra futni a szigetre. Kicsit érzem még a bordáimat (nekem ott szokott izomlázam lenni) és a combomat, de nincs mese futni kell J. Hazafele kitettem a kolléganőmet a metrónál, aki kiszállva az autóból viccesen még megjegyezte ”akkor találkozunk a szigeten!”. Hazaérve gyorsan összekaptuk magunkat, majd kiérve szétváltunk, mert szerettem volna most a saját tempómban futni, a cél a séta nélküli teljes kör. Az Árpád hídi fordulónál vacakoltam kicsit az órámmal, mert meg akartam nézni a részidőt, de már erősen sötlétedett, ezért nem láttam az órámat (és természtesen rossz gombot nyomtam meg). Majd egyszer csak meglapogatják a hátamat – hát a kolléganőm volt az J. Épp akkor futott le a hídról mikor én is odaértem, így ezt a hosszt végül együtt futottuk le. Hiába mondtam, hogy menjen, nem tágított. Így fogalmam sincs mennyi idő alatt teljesítettem a kört, mert persze az órát rosszul állítottam be J.
A lényeg, hogy meg van egyben a sziget kör! Legközelebbre a szombat reggelt lőttem be, remélem akkor le tudom mérni az időt is rendesen, kíváncsi vagyok mennyit romlottam ősz óta. Hazaérve aztán már csak pihegtünk, mert az előző éjszakai vírus irtás miatti későn fekvés eléggé megviselt bennünket. Nem tudom, hogy bírjuk majd, ha a gyerekhez kell felkelni? Én tudom magamról, hogy borzasztó tudok lenni, ha nem vagyok kipihent, na de ezen majd akkor rágódunk ha aktuális lesz a probléma J.

Egy kis statisztika

Bár élt bennem némi remény, hogy lesznek akik majd ráakadnak a blogomra, azért azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elérem az 1000 fős látogatottságot.

Az egyértelműen látszik, hogy a „paleo” címke nagy vonzerő, és a legnépszerűbb a piskótatekercs J. De a kirándulásos bejegyzések is olvasottak. Hát majd megpróbálok több receptet feltenni, bár mostanában kicsit hanyagolom a konyhai tevékenységet. Kirándulni biztosan többet fogunk, hisz beköszöntött a jó idő, és végre nem csak a csupasz hegyoldalakat lehet látni.

Mindenesetre köszönöm, és örülök, hogy ennyien benéztetek ide. Remélem ezután is lesz olyan téma ami érdekelni fog benneteket.

Szokás szerint késésben

Ma reggel nem meglepő módon ismét későn indultam el, így a reggeli vérvétel ugrott. De nem gond, mert ebédidőben letudtam. Ráadásul még az orvossal is összefutottam, akit meg is kérdeztem, mert egy kicsit elbizonytalanodtam. A fiúk ugyanis annyira belemerültek az autók kitárgyalásába, hogy végül nem emlékeztem, hogy milyen protokollra kerül most sor? Rövid? Ultrarövid? Azért nem mindegy, mert a ciklus kezdete előtt a rövidnél már kellene injekciókat adni, és arról nem beszéltünk. De megnyugtatott, hogy az ultrarövidben maradtunk, így a ciklus első napján kezdem az injekciókat. És ezzel a párom kérdésére is megkaptuk a választ. Ő ugyanis azon aggódott, hogyha most összejönne a gyerek, én pedig elkezdem adni az injekciókat akkor mi lesz? Most legalább ő is megnyugodott, hogyha sikerülne, akkor annak látni fogjuk a jelét, mert vélhetően nem jön meg a menstruációm, de azért a biztonság kedvéért majd csinálok egy tesztet is.
A nővérke egyébként nagyon ügyesen levette a vért (tényleg alig éreztem), majd leperkáltam 20.700 Ft-ot és már kész is voltam. Kb. 2-3 hét mire minden lelet meg lesz. Remélem jók lesznek az eredmények, főlet az AMH.

Mire hazaértem, már fél 8 volt, de sikerült rávenni a páromat, hogy kimenjünk végre futni a szigetre. Bár már elmúlt 8 mire kiértünk, így is tömve volt a sziget, folyamatosan kerülgetni kellett egymást. A Margit-Árpád híd közötti távot végigfutottuk, majd egy kicsit belesétáltunk a strandig, utána újra futottunk. Összesen 38"25' perc alatt értünk körbe. Nem mondom, hogy csúcs teljesítmény, de 5 hónap kihagyás után nem annyira rossz eredmény. Az idei futószezon ezennel számunkra is elkezdődött!

A második angyalos meditáció

Ma reggel is sikerült addig készülődnöm, míg kilenc után léptem ki a lakásból. ¼ 10-kor még a Margit-hídon araszoltam, mert épp akkor rakták le a Vivicita futáshoz a bólyákat, 10-kor viszont már kezdődött a meditáció Fehérváron. Mondhatni késésben voltam. Ráadásul előttem ott bénáztak sorozatosan az emberek. Én meg ahelyett, hogy elkezdtem volna morogni, szépen megkértem őket, ugyan menjenek már ki a külső sávba mert én sietek… és kimentek! Majd Fehérvárhoz érve üzentem az angyaloknak, hogy mutassanak egy rövidebb utat, mert nem fogok odaérni (már csak 5 percem volt). Annyira erre figyeltem, hogy mentem egy kört a körforgalomban J, majd az első kijáraton mentem ki a második helyett. Veszteni valóm nem lévén (ki volt írva a Centrum ), tovább mentem az úton, majd követve az intuíciót (angyali vezetést?) egyszer csak a szálloda előtt találtam magamat. Annak ellenére, hogy fel volt túrva a parkolója, találtam egy helyet az előtte levő kis utcában, így pontban 10-kor be is léptem a terembe. Ugyan koncentráltam arra is, hogy milyen helyet szeretnék, de nem gondoltam komolyan, hogy találok is, de ahogy beléptem megláttam az üresen hagyott egy szem helyet a szemközti sarokban, mely rám várt! Szóval azt kell mondjam lehet, hogy a véletlenek ilyen szintű összejátszása volt mindez csupán, de én nem ennek tudtam be.
A mai napon is három meditációra került sor. Még az elején elhangzott a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha elalszunk közben? Azt a választ kaptuk, hogy nem gond, mert így is hat, igaz nem annyira hatásos mintha ébren vagyunk. De van amikor az egó annyira erős, hogy inkább altatnak, mert különben nem tudnának oldani. Ez egyébként meglepő módon most igazolódott is. Egyrészt a lábamnál ült egy lány, aki már eleve elég negatív és kelletlen volt (missz picsa röviden és tömören), majd a meditáció során is csak a fészkelődését lehetett hallani. Alig ért véget az első, azonnal elkezdett összepakolni, hogy ez mekkora butaság, és neki erre nincs ideje, stb. végül el is ment. Nagyon nem hiányolta senki, és végre a lábunkat is ki tudtuk nyújtani J.
A másik pedig saját tapasztalat. A harmadik meditáció közepénél (teremtés) én is bealudtam, így nem emlékeztem semmire. Viszont amikor valaki elkezdte mondani miket tapasztalt / látott, akkor azért beugrottak a képek, hogy tényleg, volt ilyen feladat. Vagyis annak ellenére követtem azért a meditációt, hogy aludtam. Magamtól nem tudtam volna semmit elmondani, de a képek végül nekem is bevillantak.
Összességében ezt a második alkalmat jónak értékelem.  Egyrészt életem első pozitív meditációja volt (nem harcoltam, haltam meg, nem voltak sötét képek, stb.), melyben már érzelmek is voltak! Ez nagyon nagy változás! És arra is rájöttem időközben, hogy a legutóbbi kineziológiai oldás is azért volt ennyire sikeres, mert itt annak ellenére oldódtak blokkok, hogy ez bennem nem tudatosult. Maga a kineziológus is meglepődött, hogy milyen könnyen és gyorsan felszínre törtek a problémáim, és nem volt bennem ellenállás, hogy ezzel szembesüljek. A bal (érzelmi oldal) gyengesége egyébként most is kijött, főleg az első meditácónál iszonyatosan fájt a bal vállam. A fejem is megfájdult közben, de azok elmúltak, a vállamat azonban még délután is éreztem. Úgyhogy oldódnak a blokkok, szerintem gyorsabban mintha csak a kineziológia lenne, így a 28-ai Plejádi oldást most már várom is. Az elmaradt pénteki találkozót pedig átraktuk 30-ra. Kíváncsi vagyok ott kapok-e valamilyen érdemi útmutatást.

Családi ünnepség

Reggel elugrottunk fodrászhoz, majd a párom elrohant kifizetni az ágyat/matracot, melyet hétfőn hoznak majd ki. Ennek köszönhetően kicsit késve vettük fel a nagynénémet, de épp időben – sőt elsőként! – érkeztünk meg Vácra a Remete étteremhez. Ráadásul pont a bejáratnál volt hely, így tökéletesre sikerült az időzítés J.
A hangulat már nem volt ennyire jó, mert az egész család ki volt akadva az öcsémékre, nagyon rosszul esett nekik, hogy nem jöttek el. Nem is akartak erről beszélni. Apukám is csak sírdogált, hogy miért nem jöttek el? Nem igaz, hogy pont ez az egy nap ne lett volna kihagyható, hisz már lassan egy éve építkeznek. Hát erre nem igazán lehetett semmit mondani. Próbáltam védeni őt, hogy a családi béke érdekében ezt beáldozta, és biztos ő is érzi ezt valamennyire, csak nem akart konfrontálódni, de elég gyenge érvelés volt belátom. Pláne annak tükrében, hogy a sógórnőm nagynénje Kistelekről vonatozott fel erre az alkalomra még reggel, és este már megy is vissza.
Az ebéd ettől függetlenül jól sikerült, az étteremben maximálisan kedvesek voltak, egy rossz szavunk nem lehet. A köszöntések során aztán eléggé elbillent a családok közötti egyensúly. A sógórnőmék is hárman vannak testvérek, mindenkinek két-két gyereke van, sőt az egyiknél már két unoka is. Ezzel szemben mi hárman voltunk a párommal és apukámmal. Egyikünk se nagy szónok, és az öcsém miatt lelkiismeretfurdalásunk is volt. Köszöntőt mi nem mondtunk, és a legvégén, csendesen adtuk át az ajándékainkat. A sógórnőm szinte végig sírt (eltakarta az arcát). Hát igen. 50 év már szép idő, csak az a baj, hogy innentől már rövidül az élet. De okuk nem nagyon lehet panaszra, hisz szép életük volt, és két szép, okos gyereket felneveltek. A szülők hiánya kézzeltapintható volt, de ez sajnos az élet velejárója. Pár év múlva ők is nagyszülők lesznek – ami több szempontból is hihetetlen. Egyrészt, hogy ilyen gyorsan elmentek az évek, másrészt mi még csak most tartunk ott, hogy gyereket szeretnénk. Hát igen, ha családon belül nézem a dolgokat eléggé le vagyunk maradva, de hát ez van.
Az ebédet egy ártéri séta követte volna, melyet azonban most elöntött a Duna, így visszasétáltunk az étteremnél hagyott kocsikhoz. Nagy szerencsénk volt, mert épphogy beültünk elkezdett esni az eső, majd mikor kiértünk az M2-esre akkor már ömlött. Utálok esőben vezetni, de mivel a párom ivott nem tudtam átadni a kormányt. azért gond nélkül hazaértünk J.
Holnap meditáció, utána még kiugrunk Dabasra a párom unokatestvéréhez, és már el is telt a hétvége L. Szörnyen gyorsan telik az idő!

Testvérek...

Ma 50 éves lett a bátyám. Öcsikém ennek alkalmából is hozta az utóbbi egy évben tapasztalt formáját. Tegnap ugyanis hívott apukám, hogy tudom-e jönnek-e holnap Vácra, az ünnepi ebédre. Mondtam, hogy nem tudom, de ma felhívom őt (tegnap nem volt hozzá kedvem), és különben is csak reggel lehet vele beszélni ha dolgozik, ha már otthon van akkor nem.
Délelőtt sikerült is beszélnünk, mely elég felszínesre sikeredett. Először is elmondta, hogy mennyire igyekeznek, de mindig van valami... én szándékosan nem kérdeztem meg mikorra lesznek készen az építkezéssel. Azt mondta haladnak, és már nagyon várják haza papát, a gyerekeknek is mennyire hiányzik.... Mikor utaltam rá, hogy néha igazán felhívhatná őt, akkor meg csak hárított - nem ér rá. ??? Most akkor várják haza, vagy nem?
Rákérdeztem, hogy jönnek-e holnap? Hááát nem tudja, mert még nem beszéltek erről otthon (kb. 1 hónapja írta a sógórnőm a meghívót). Csak tegnap látta a levelet, igaz mindketten rajta voltak, de nem került szóba. De majd felhívja őket, hogy felköszöntse őt, és akkor megmondja mi lesz.
Délben hív Éva, a bátyám felesége, hogy most beszélt az öcsémmel, és nem jönnek. Elég dühös volt - jogosan - mert ők már kifizették előre az étkezés költségét (nekik is 4 főre), és nem érti miért csak most mondják. Ráadásul a testvéréről van szó, nem egy távoli rokonról. Hát erre nem igazán lehet semmit mondani, mert nekem természetes volt, hogy nem fogok elmenni a március 15-ei havazás miatt felajánlott kompenzációs útra, hogy ott lehessek a születésnapján. De úgy látszik, most már ők sem tartoznak bele a "szűk családba", ahogy én ezt tavaly megkaptam az öcsémtől.
Majd felháborodásában Éva még azt is hozzátette, hogy szerinte nem is fogják visszaköltöztetni aput a házba, ezért keresnünk kellene neki egy helyet. Na ez szuper lenne! Mondtam neki, hogy most ezzel ne foglalkozzon, holnap megtartjuk az ünnepséget, aztán térjünk vissza erre a kérdésre. Nem szeretném ha ez lenne a vége, de tény, hogy nem rakosgathatjuk egyik helyről a másikra őt, mint egy könyvet a polcon. Szegény érzi nagyon, hogy most már nem látják őt annyira szívesen mint tavaly nyáron, nálunk jól érezte magát, de ez meg nekünk nem megy most, mert tényleg a gyerekre szeretnénk koncentrálni. Szóval ez szép menet lesz, de most már nem lehet tovább kerülgetni a témát, mert 1 éve tart a tetőtérbeépítés, és ez mindenki életét átrendezte. A végkimenetel pedig kérdéses. És ha itt is bejön a jóslat, akkor apukám rám fog maradni. Hogy mindig-minden bejön, csak a gyerek dolog van elcsúszva! Miért nem inkább az valósul meg?

És még egy "apróság" mára. Reggel be akartam jelentkezni jövő hétre vérvételre (a 13. kerületben nem lehet csak úgy odamenni, még beutalóval sem!), de azzal szembesültem, hogy csak május 5-e utánra van időpont. Tessék??? De nekem hétfő kellene a hormonvizsgálatok miatt. Az őket nem érdekli. Kifutott a havi keret, erre a hónapra már nem vesznek fel beteget. Így mehetek majd fel a Kaáliba, ahol 18 ezerért fognak mindent megcsinálni. Hát ennyit a mai napról. Remélem más már nem jön közbe.

Lombik 4.0

A mai nap tele van váratlan fordulatokkal. Valamiért tegnap este bevillant, hogy mi van akkor, ha az orvos egy májusi kezdést javasolna? Felvetettem a páromnak, és este számolgattunk hogy jönne ez ki, aztán végül abban maradtunk nem variálunk - megyünk az eredeti tervek szerint júliusban.
Aztán reggel az orvos azzal kezdett, mikor volt utoljára labor, mert a pajzsmirigy működését meg kellene nézni, és AMH vizsgálatot is kért (mennyire vagyok még termékeny). Ettől teszi függővé a továbbiakat, mert az eddigi rövid protokollt felváltaná a hosszú (kicsit vicces, hogy időben ez a rövidebb, a hormonterhelés azonban nagyobb).
Mivel a felírt laborok közül a legtöbbet a menstruációs ciklus 2-5 napja között kell elvégezni (ami jövő héten lesz aktuális), kicsit felpörögtek az események. Jövő héten el kellene menni vérvételre, majd felhívni az orvost mi legyen. Ha jók az eredmények, akkor ki kell váltsam a felírt recepteket, és már ennek a ciklusnak a végén el kellene kezdenem az injeciókat, így június közepére már túl is lennénk a nehezén. Ráadásul, most van egy akciója az intézetnek, melynek keretében csupán 100.00 Ft-ért megcsinálják a teljes kezelést (ami amúgy 500.000 lenne), így nyerhetnénk egy TB támogatott kört. Nem tudom, hogy részesedik-e belőle az orvos is és ezért ajánlotta fel, de végül úgy döntöttünk legyen így. Az idő sajnos nem nekünk dolgozik, és ha ez se sikerülne most, akkor már csak 2 TB támogatott maradna, ami tényleg nem sok. Közben persze folyton poénkodott, pláne amikor megtudta, hogy Londonba megyünk, és én még 2 hétig kinn leszek. Azt mondta utál, de azért érezzem jól magamat ha tudom. És finoman utalt rá, melyek a kedvenc újságjai, amiket itthon csak többszörös áron lehetne megvenni. Mivel tényleg nem nagy tételek, és eddig még egy árva petákot sem adtunk neki, szerintem venni fogunk kinn ajándékként, mert megérdemli.
Megkaptuk az recepteket és az ütemtervet, kifizettük az 1500 Ft-os konzultációs díjat, felmarkoltuk a rengeteg tűt és fecskendőt, majd rohant mindenki be a munkahelyére. Kb. fél óra múlva kapom a pletykát skype-on, hogy tudom-e, hogy nyomozik utánam a vezetés? Tényleg lombikozunk? Mit mondjak, ez eléggé letaglózott. Én azt hittem már kiestek a pletykások a cégből, és akinek elmondtam az tudja tartani a száját, de úgy tűnik tévedtem. Tényleg nem lehet senkiben megbízni! Kíváncsi vagyok, hogy szemtől-szembe felteszik-e a kérdést, s ha igen, akkor mikor és hogyan?
És mindezeken felül még a holnapi angyalos-oldásos találkozó is törölve lett, mivel Vikinek elment a hangja. Úgyhogy felmerült bennem az ötlet, hogy lemegyek Oroszlányba a jósnőhöz, akinél már többször is voltam. Eddig minden bejött amit mondott, most már az is, hogy egy szőke nő miatt pletykába keveredek cégen belül. Ez is beteljesült. Úgyhogy ma egész nap szar kedvem volt. Hogy lehetnek ennyire szarkavarók az emberek? Én sose okoztam másoknak gondot, ha tehettem a beosztottjaimnak is igyekeztem falazni, és mindig kínosan ügyeltem rá, hogy ne tegyek keresztbe senkinek. Hát most visszakaptam a fene nagy toleranciámat. Tudtam persze, hogy mindenkiről listát vezetnek, és a második házasságommal újra felkerülhetek oda (bár a korom miatt szerintem engem már rég leírtak onnan), de alapvetően nem gondolkodtam ezen. Örülök végre, hogy a személyes problémáimmal kezdek előrébb jutni, és akkor most ezzel újra rám tesznek egy lapáttal. És itt megint bejön az örök problémám, hogy a nőket sose tekintik egyenértékűnek a férfiakkal, akikről biztos nem vezetnek „veszélyezettségi” listákat. Egyenjogúság! Nagy frászt! L

Azok a fránya gyerekkori emlékek...

Tegnap este újra a kineziológus volt soron. Nem igazán éreztem, hogy lenne mivel dolgozni, vártam milyen javaslattal áll elő. Alapvetően kiegyensúlyozottnak érzem magamat, leszámítva a rengeteg csokoládét és a viszketést, ami egyre fokozódik. Már felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg a csokoládé hatására? Azt mondta lehet, szedjek esetleg Schlüsser sót, a 7-est (magnézium). Az édesség utáni vágyra nagyon jó. Ha kívánnám a szénhidrátot, akkor szedhetnék 9-est is. Mondtam neki, hogy alapvetően kívánnám, de a diéta miatt ezt nem eszem (ezt a részt nagyon szigorúan betartom). Majd meglátom veszek-e, ma amikor leugrottam a gyógyszertárba elfelejtettem a 7-est is megvenni J.
Mivel a viszketés elég dominánsan jelen van (konkrétan úgy vakaródzom folyamatosan mintha bolhás lennék), ezért azt mondta most ezzel foglalkozunk. Képzeljek el egy tábortüzet, ahova hívjam meg azokat a szerveimet, amelyekkel úgy érzem problémám van. Elsőként a vesém villant be, majd a bőröm és végül a jobb mellem. A kérésére meghívtam még a petefészkeket és a méhemet is (tudom, viccesen hangzik). A petefészkek közölték, hogy ők köszönik szépen jól vannak. A méhem kicsit sértődöttebben jelezte, hogy tudja mi a dolga, ne basztassuk már őt folyamatosan, nincs semmi baja. A kérdésre, hogy eddig miért nem jött össze a baba, azt mondta mert még nem jött el az ideje. Na hát őket visszeküldtük a helyükre, és jött a vese kérdés. Aki szegényke magányosan (mivel a párját gyerekkoromban kivették) és fáradtan álldogállt a tűznél. Megszeretgettük, megköszöntük, hogy jól végzi a dolgát, és őt is hazaküldtük. A bőrömnek sem volt igazából konkrét problémája, ezért őt is elengedtük. Szuper jól vagyok, mi? Csak akkor mi nem stimmel? Hát akkor nézzük meg különválasztva a testem két oldalát.
A jobb oldal a férfi oldal, a bal a nőies. Az összes sérültségem a jobb oldalamon található (műtéti heg, bőrhibák, gerincferdülés, vesehiány, stb.), kivéve a szemem (szemüveges vagyok), mert ott a bal a gyengébb. Rögtön meg is vígasztalt Gabi, hogy a szem pont fordítva van, mert az idegrenszer fordítva van „bekötve”, ezért a bal szem a jobb oldalhoz tarzozik. Hurrá!
Szóval van egy sérült és leterhelt jobb oldal, és hozzá képest egy viszonylag tökéletesnek mondható bal. Aztán ahogy belementünk a dolgokba a racionális jobb oldal szembe került az érzelmi bal oldallal és ők vitatták meg a problémákat. Pl. anyukám halálát, és annak a feldolgozását. Aztán egyszer csak újra ott voltam egyedül a kórházban, amikor szembesültem anyukám árulásával (otthagyott egyedül a műtétre várva, de még akkor is tagadta, hogy meg fognak műteni). Bár azt gondoltam ezen már túl vagyok, de sajnos kiderült mégsem. A feladat az volt, hogy próbáljam meg megérteni és elfogadni anyukám reakcióit, és a két oldal is próbálja meg megtalálni egymással az egyensúlyt. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de a bal felemben fizikailag is éreztem a fájdalmat és dühöt, amit ez az árulás, és kiszolgáltatottság okozott, míg a jobb felem mereven elzárkózott minden érzelemtől, mert csak a túlélésre koncentrált. A végére azt éreztem, hogy a bal felem már sajnálta a jobb oldalt, hogy ennyire nem tud érezni, és végül vitába is szállt vele, hogy nem szabad ennyire bezárkóznunk (itt már iskolai emlékek is bejöttek). De a külső bántások mindig is a racionális és érzelemmentes jobb oldal dominanciájával végződtek, ezért egy idő után a bal oldal feladta a harcot. Ez egy elég érdekes szembesülés volt számomra, és már majdnem (de csak majdnem!) eljutottam a sírásig is. Ezt utólag mondtam is Gabinak, mert ő ezt hiányolta (mások itt már rég bőgtek volna…). Megvígasztaltam, hogy ne aggódjon, már én is majdnem, de valóban végül nem.
Így most a feladat változatlanul az érzelmek felszínre engedése, és a tükrös meditációt is meg kellene csinálnom, amit bevallom eddig szabotáltam. Éjjel eléggé aktív és vad álmaim voltak, de reggelre azért kicsit jobb volt már. Ami fő pozitívum, hogy a viszketés nagyon sokat enyhült mára. Úgy érzem, hogy ha lassan is, de engednek fel a blokkok. Júliusig még van pár hét, remélem eljutunk a folyamat végéig. Csütörtök reggel megyünk az orvoshoz, meglátjuk mit mond. Pénteken megyek újra fehérvárra Vikihez, kíváncsi vagyok mit üzennek az angyalok. Aztán vasárnap újra meditáció. Kicsit húzós anyagilag ez a hónap is, de bízom benne, hogy meg lesz az eredménye. Ha más nem is, akkor legalább annyi, hogy jobban érzem majd magamat. Szeretnék már tényleg megszabadulni ezektől a terhektől. Elfelejteni nem fogom soha, hisz ezek az élmények eléggé meghatározóak voltak az életemben, de jó lenne ha ennyi év után már nem lennének rám hatással.
Az egyébként még érdekes volt, hogy a végén megnézte a születési dátumot és a nevem alapján a számmisztika is szóba került kicsit. Nálam mind a nevemberm mind a születési számokban domináns a férfias oldal, de a női is masszívan jelen van, vagyis nagyon törekedtem az egyensúlyra, ami azért most el van tolódva.
Anyukám 27-én született, ami 9-es. Ennek köszönhetően nem tudott ő szembesülni sok mindennel, ezért inkább elmenekült előle, nem gondolva arra milyen sérüléseket okoz ezzel másoknak. Sajnos életében nem lettek ezek a dolgok kibeszélve (ahogy más sem, mert mi hihetetlenül toleránsak vagyunk egymással a családban, aztán persze belülről keményen dolgozik bennünk a probléma), így utólag már nehezebb kitalálni az ő motivációit, és valódi érzelmeit. De hát ez van. Sajnos nagy halogató(k) vagyok(unk), miért lett volna épp ez másképp? De most már próbálok erre is jobban figyelni, azt gondolom jobban megy, de még korántsem tökéletes. Hát itt tartunk most.
Ja és, a végén még annyit mondott Gabi, hogy ha nem tudom senkinek ezeket elmondani, akkor próbáljam meg leírni. Haha! Hát erre már rájöttem magamtól is! Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.. részben ezért is kezdtem bele ebbe a blogba. A naplóírás sosem volt erősségem, de így képekkel kiegészítve a blog írás úgy gondolom jobban megy. Majd meglátjuk meddig tart a lendület, pillanatnyilag még igen J.

Imádok élni...

Nem nagyon szeretek vasalni, ezért ez általában mindig reggelre marad. Régebben a vasárnap esték erről szóltak, de mára teljesen ellustultam. Ma reggel nem tudom miért, de szembe jutott ez a zene, és egész végig ezt dúdoltam. Asszem tényleg itt a tavasz :)

Acsai barokk Prónay kastély

A következő település Acsa volt, melyre beérve már messziről látszódott egy kastélyszerű épület a domboldalon. Ezen bevallom meglepődtünk. Természetesen felkanyarodtunk, hátha be lehet jutni, legalább a kertbe. Már a kastélyhoz vezető kapu is nagyon impozáns, sajnos már csak romos állapotban van meg, de legalább még ott van, és nem hordták szét.
A park mellett felvezető út a templomig vitt, ahol a párom két idősebb hölgytől megtudta, hogy Acsán két Prónay kastély is van. Mi az újat láttuk, ez itt pedig a régebbi, barokk kastély. Sajnos ez sincs nyitva, de 2009 óta júliusban megtartják a gánca fesztivált, és aznap a kastély is látogatható.
Körbejártuk hát az épületet, és amennyire a kerítés engedte készült pár fotó is, de sajnos a fák eléggé takarják az épületet. Immár bizonyossá vált számunkra, hogy erre a fesztiválra lenézünk, mert nagyon tetszik az épület, s ha már itt járunk akkor megnézzük a felújított kastélyt is.

 A rövid kitérőt követően ezúttal már tényleg hazafele vettük az irányt :).

Acsa-újlaki Prónay-Patay Kastély

Verőcére menet többször is láttuk már kitéve ennek a kastélynak a tábláját, ezért arra gondtunk, hogy Nógrádról hazajövet betérhetünk ide is. Az ötlet útközben, és hirtelen jött, mikor újra megláttam a táblát. A kastélyt könnyedén meg is találtuk, de zárva volt. Elmentünk hátra is, de két szabadon engedett kutyától eltekintve egy lelket sem találtunk a könykéken. A kerítésen levő EU-s tábla alapján azt gondoltuk valamilyen szálloda lehet/lesz majd itt. Készítettünk pár fotót, és elindultunk az M3-as irányába. 

Itthon persze utána néztem a dolognak, és kiderült, hogy csak előzetes bejelentkezéssel lehet megnézni a kastélyt. Hát erről sajnos lemaradtunk, de talán egy más alkalommal, ha ismét erre visz utunk újra betérünk ide, mert a web lapjuk alapján szép lehet. 

Nógrádi vár

Reggel kerestünk egy közeli kirándulási célpontot, majd délelőtt gyorsan elintéztük a szükséges feladatokat.

A választásunk Nógrádra esett, ahol van egy vár is. Felkerekedtünk hát, bízva benne, hogy valahol egy késői ebédet is el tudunk fogyasztani. A vár aljában találtunk is egy éttermet, ahol a vadpörkölt juhtúrós sztrapacskával fel is keltette az érdeklődésünket. Megkérdeztük, hogy főtt krumplival lehet-e kérni (fránya glutén :). Mivel arra várni kellett, ezért megrendeltük az ételt, s felsétáltunk a várba. A vár könnyen megközelíthető egy széles ösvényen. Rengeteg helyi gyerek volt fenn, kerékpároztak. És mindenki hangosan ránk köszönt egy csókolommal (még a velem egyidős pincérnő is így fogadott, ami azért egy kicsit zavart).
A várhoz vezető ösvényen a hét vezért ábrázoló faragványokat láthatunk, majd a toronyt megkerülve érkezünk el a vár bejáratához.

A bejáron átérve látható igazán, hogy milyen hatalmas is lehetett az épület. Sajnos nem sok minden maradt meg épségben, ezért viszonylag gyorsan körbe lehet járni a domot, leginkáb a panoráma érdekes.

A sétát követően visszatértünk az étteremhez, ahol még mindig várnunk kellett az ételre, de nem volt gond. Kiültünk a teraszra, és élveztük kicsit szeles napsütést. A múlt heti pörkölt kicsit magasra tette a lécet, melyet nem sikerült megugraniuk. Többet is fizettünk érte, ezért ez most kicsit csalódással töltött el bennünket. De a napsütés okozta örömet ez sem tudta elvenni :).
Ami egyébként meglepett bennünket, az a rengeteg pince volt, melyet a hegyoldalba építettek. Mintha hobbitfalván járnánk :). Nem tudom mit tarthatnak itt, mert Nógrádról mint borvidékről még nem hallottunk.