Punnyadunk

Esik, esik, és csak esik. Néhány elvetemült futót látok az ablakból kinn a Margit-szigeten. Szerintem nem normálisak J. Mi ezzel szemben punnyadunk, olvasunk, filmeket nézünk, és alszunk.
Mivel most nem kell főznöm, ezért eléggé leredukáltam az ebédet. A párom már nagyon régen rágja a fülemet sült krumpliért (de nem szeretem, hogy büdös lesz tőle a lakásban), hát most beadtam a derekamat. És múlt hétről volt még pár szem édesburgonyám, abból csináltam magamnak is. A harmadik körnél már ráéreztem a sütésére. Nagyon kell figyelni rá, mert ha már majdnem készen van, akkor utána pillanatok alatt megbarnul (vagyis túlsül), és akkor már kesernyés lesz. Ezért amikor betesszük az olajba akkor elkezd puhulni, és amikor újra kicsit keményedik (sötét narancs árnyalatú lesz) akkor azonnal ki kell szedni. Kiszedés utána keményedik csak vissza. Egyébként finom lett.

Költöztetés

Mai nappal megtörtént apukám átköltöztetése. Persze nem haza, hanem vissza a bátyámékhoz. Ennek természetesen egyik fél sem örült, de ezzel most nem nagyon tudunk mit kezdeni. 8-án elkezdődik a lift felújítása, vagyis apukám a lakás foglya lenne 1,5 hónapig, ami szintén nem ideális állapot. Így hát összepakoltuk a dolgait, szétszedtük az ágyat, és kivittünk mindent Verőcére. Apukám egész nap hajtogatta, hogy „ne menjünk mert esni fog”, de én mondtam neki, hogy majd csak este 7-től (a freemeteo.com alapján). És ismételten nem kellett csalódnom ebben az oldalban, mert 18:57-kor eleredt az eső J. Holnapra lustizást terveztünk, mert végig esőt mondott, hétfőt pedig majd meglátjuk. Ha sütni fog a nap, akkor lehet elnézünk Hollókőre.

Pozitív élmények

Tegnap viszonylag laza napom volt, és meg kell mondjam csupa pozitív tapasztalattal. Reggel elvittem apukámat a nagyothalló készülék gyártójához beállítani a készüléket, mert nem nagyon tudta használni. Mivel a belvárosban nehéz parkolni, ezért metróval mentünk be, ahol mindig felpattant egy fiatal lány vagy fiú, és átadta a helyét. Bevallom ritkán utazom már metrón, de amikor jártam vele tavaly többször, akkor azért nem ezt tapasztaltam. Aztán a boltban is nagyon kedvesek és főleg türelmesek voltak, és több körös beállításokkal, próbákkal sikerült optimalizálni a készüléket. Ma reggel még vissza kellett jönnünk egy fülmosásra (tegnap nem volt benn orvos), mert sajnos a készülék könnyen el tud tömődni, de ezzel rendben is leszünk. Bízom benne, hogy most már jobb lesz a szövegértése is, bár azt mondták ez igazából csak gyakorlással (vagyis rendszeres hordással) éhető el. Ebben azért nem vagyunk jók, mert apukám szereti szabotálni ezeket az „újításokat”. Aztán persze ő se érzi jól így magát, de a létező legkevesebb energia befektetéssel szeretne eredményeket elérni, ami sajnos nem mindig megy.
Tegnap délután pedig korábban léptem le, mert megkértek, hogy vigyázzunk a keresztlányunkra, amit örömmel vállaltunk. Pont kaptam valakitől egy vouchert az Óz a hatalmas c. filmre, melyet megnéztem vele, aztán felvettük a páromat majd hazavittük, ahol társasoztunk lefekvésig. Tudom, hogy kezdetekben nem egy felnőtt és kész gyereket kap az ember, és idő míg idáig eljutunk, de annyira jó volt nekem is ez a délután. Persze ő is örült, de a moziban egészen más volt egy gyerekkel megnézni a filmet, és mikor kijöttünk, akkor is ott ugrált-repkedett mellettem. Egészen jó kedvem lett nekem is. Pár órára megtaláltam az ominózus életörömöt, és még azt sem bántam, hogy másnap fáradt leszek, mert csak éjjel érünk haza. És arra is rá kellett jönnöm (amit titkon én már eddig is tudtam), hogy a lányok azért közelebb állnak hozzám. Szeretem persze a keresztfiaimat is (sajnos mostanában nem nagyon találkozunk velük, az öcsémmel megromlott viszony miatt), akikkel korábban rengeteg időt töltöttem. Már kiskoruktól vittem őket vonazotni, kirándulni, stb.. De egészen más volt az. Szóval a lány vonal újabb megerősítést nyert J. Az azért még vicces volt, hogy tegnap mikor elhozta ide az anyukája, akkor behoztam őt pár percre az irodába míg befejeztem a munkámat. Ma pedig megjegyezték a kollégáim, hogy nagyon hasonlít rám a kislány J. Mondtam, hogy ez érdekes, mert nincs köztünk rokoni kapcsolat. De jól álltunk egymásnak J.
Ma pedig Húsvétra való tekintettel már kettőkor elmehetünk. Szóval esik ugyan az eső (kinézve az ablakon lehet ónos is már L), de ma megpróbálom kihasználni az időt, és elmenni időben.

Nyuszi ül a hóban

Ma is szinte egész nap esett a hó, ami beindította a mém gyártók fantáziáját. A meteoblog össze is szedett párat a legtöbbet megosztottakból :).
Ez a napi bosszúságon felül (reggel minimum 20 perc kivakarni a kocsit a hóból, ezalatt szétázik az ember csizmája, nadrágja + a közlekedési dugókról ne is beszéljünk) nekünk most extra problémát is felvet, nevezetesen apukám költözését. Ha ilyen marad az idő, akkor nem fogjuk tudni megejteni, mivel azon a kocsin amin tetőcsomagtartó lenne nincs téligumi, amin pedig téligumi van, nincs tetőcsomagtartó. És persze a matracnak se tenne jót ha a Verőcéig tartó úton elázna (ha a havazást holnaptól tényleg felváltja az eső). Szóval most kicsit csalódott vagyok, mert vasárnapra már beterveztem a nagytakarítást, így hétfőn még pihenhettünk volna, de ez most úgy tűnik csúszik. Azért remélem szombatra kicsit javul az idő, és nem kell áttegyük jövő hétre. Szerettem volna az áprilist "tiszta lappal" indítani. Na majd meglátjuk hogy lesz.
Azért egy kis pozitívum is jutott mára. Az angoltanárnőm is hasonló cipőben jár mint mi (babát szeretnének), de eddig nekik se jött össze (neki ugyan megtapadt, de pár hétnél tovább nem marad meg, vagy üres volt a petezsák). És ma reggel mikor ez a téma talpmasszázs kapcsán érintőlegesen szóba került, akkor csak félremagyarázó szavakat adott (majd meglátjuk, most nem foglalkozom ezzel, valami közbejött, stb.) ami alapján gyanítható, hogy most úgy érzi sikeresek lesznek. Remélhetőleg ezúttal tényleg összejött a dolog. Viszont ez azt eredményezi, hogy a párommal mindketten bele kell húzzunk az angolozásba. Fel is hívtam őt a reggeli órám után, hogy húzzon bele, mert őszre lehet új tanárt kell keressünk. Jó lenne ha a középfokú nyelvvizsgája írásbeli részére is ő tudná felkészíteni, mert szerintem nagyon jó tanár, és mivel ő is aktívan vizsgáztat, így tudja mikre kell figyelni. Nekem elsőre sikerült minden, de a párom az írásbelinél elakadt. És nekem is rá kell kapcsolnom, ha a felsőfokú vizsgát komolyan gondolom. Tudom hogy kell, de annyira nem füllik hozzá a fogam :(.

Generációs DNS tisztítás

Szegény Holle Anyót (vagy az őt elrablókat) ma mindenki szidja a FB-on. Ez a havazás valóban nem hiányzott már senkinek, de bízom benne hogy Húsvét hétfőre már jó idő lesz. Tegnap este hatalmas dugó alakult ki, mert szerintem senki nem vette komolyan az előrejelzéseket (köztük én se), és sokan már lecserélték a téligumit. Ennek köszönhetően az autók jelentős része csak csúszkált, emiatt hatalmas követési távolságokat hagytak, így elég hamar feltorlódott a város. Mivel erre nem gondoltam, nem indultam el időben a munkahelyemről, el is késtem a kineziológustól, de természetesen nem haragudott. Az elején csak beszélgettünk, érzek-e valamilyen változást, meséljem el a tapasztalataimat. Igazából három alapvető dolgot tudtam megfogalmazni.
1., Most már sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, valahogy lenyugodtam, kevésbé vagyok elégedetlen. Ennek köszönhetően viszont nagyon zavar, ha más az. Ezeket a helyzeteket, embereket megpróbálom kerülni, ami sajnos nem mindig sikerül. De próbálok erre tudatosan is figyelni.
2., Múlt héten találkoztunk a párom egy idősebb (már nyugdíjas) kollégájával és a párjával. A beszélgetés közben valahogy szóbakerült az ország kilátástalan helyzete, és hogy sok szempontból azonosak a körülmények mint ’56-ban. Akkor sokan kivándoroltak, és nem csak a fiatalok. Bár bennem világéletemben mehetnék volt, és mi is beszéltünk már erről többször is a párommal, akkor este azon kaptam magamat, hogy ezzel már nem tudok azonosulni. Valahogy úgy éreztem itt kell megtalálnom a helyem és nem máshol. Ezen bevallom magam is meglepődtem és azóta többször is előjött már ez a gondolat, de az érzelmi töltet nélkül (mehetmék). Nem tudom, hogy ez majd az utazásokkal változni fog-e, de most nagyon úgy érzem itt a helyem.
3., Van egy-két fizikai tünetem is. Az édesség (csokoládé) iránti vágyam brutális mértékben megnőtt, napi 2-3 tábla csokit megettem az utóbbi időben. Ennek köszönhetően 2,5 kg vissza is jött. Na ennek nem örülök. A héten próbálom visszafogni magamat, mert ennyi már nekem is sok, pedig én tényleg csoki függő vagyok/voltam, de ennyit utoljára kamaszkoromban ettem. Ezen felül iszonyatosan sokat alszom. Szombat délután is ledőltem kicsit, amiből négy órás alvás lett, és utána is tiszta kóma voltam még. De az éjszakai alvások is sokkal intenzívebbek, nagyon aktívak. És pár helyen állandóan viszketek, pici ekcémás foltok jelentek meg (pl. a bal karom hajlatában).
Nagyjából ezeket tapasztaltam, melyekre csak bólogatott, és hozzá is fűzött pár gondolatot.
1., Valóban jól teszem ha próbálom kikerülni a negatív embereket, mert most érzékenyebb vagyok ezekre a szituációkra. Mivel bennem már elindult a változás (még ha lassan is L ), de a környezetem még nem feltétlen változik, ezért erre nekem jobban figyelnem kell.
2., Valóban nem túl rózsás a helyzet, de be fog állni a változás. De kell hozzá az itt élők pozitív energiája is, mert magától nem fog menni. De persze van hozzá isteni támogatás is. És majd sok minden meg fog változni, az indigó gyerekek is felnőttek már lassan, szóval hamarosan jön a változás lehetősége, csak még nem látjuk. Így legyen.
3., A fizikai tünetek, csoki evés nem lepte meg. Persze a diéta miatt próbáljak rá figyelni, de kell a szervezetnek az energia a változás miatt, és persze egy kis boldogság hiány is közrejátszik ebben. Az ekcémás kiütés és a viszketés pedig szintén tipikus tünet, felszínre jönnek a problémák, amik nem feltétlen tudnak még távozni a szervezetből, ezért jönnek a testi tünetek is, de ezek majd elmúlnak.
Majd egy 12 generációs DNS tisztítás következett. Ebből ami lényeges az még mindig az érzelmek elfojtása, és takarása. Itt azért lassabban haladtam, és ismét voltak akadályok a meditáció során. Érezhetően tiltakozom, de aztán ha nehezen is de beadom a derekamat, és meg tudom csinálni a gyakorlatokat. Házi feladatként tükör meditációt kellene csinálnom (30 percig szemezni magammal a tükör előtt). Hát ez se lesz könnyű, mert nekem „tükör vagságom” van. Reggel is ha fésülködöm látom ugyan magamat a tükörben, de fogalmam sincs róla, hogy hogy nézek ki. Tudom, hogy ez furán hangzik, de akkor is így van. Na hát ezzel elmondása szerint szintén nem vagyok egyedül, ha a fél óra sok, akkor kezdjem rövidebb idővel. Nem vagyok benne biztos, hogy megcsinálom most, de legközelebb 2 hét múlva megyek, addig még van időm rá J. Egyszóval ha lassan is, de elindult a folyamat. Jobb lenne persze pörgetni az eseményeket, de hát ez van ha az ember évekig halogatja a dolgokat. Egyre több minden összejön, és idő míg kitisztul minden. De most bizakodó vagyok, remélem tényleg meg lesz ezeknek az oldásoknak az eredménye.

Négy évesek lettünk

Mai nap van a "hivatalosan is járunk" negyedik évfordulója. Ez kicsit viccesen hangzik így, de végülis ez az igazság. A szerelmünk ugyanis egy internetes kapcsolatnak indult, ami levelezéssel, telefonokkal kezdődött, de ezt ugye még nem tekinthetjük "járásnak". Aztán egy éjszaka mindketten bekattantunk, és úgy döntöttünk most azonnal találkoznunk kell, így esett, hogy 24-én éjszaka megtörtént az első szembesülés, ami már csak 25-én ért véget. És amikor búcsúztunk elhangzott részemről az ominózus kérdés: "akkor mi most járunk?"... amire igen volt a válasz J. Tehát március 25-e lett kapcsolatunk kezdetének hivatalos dátuma J. És ennek ma épp négy éve J. 
Tehát ne adja fel senki, igenis meg lehet találni a neten is a társunkat, de hinni kell benne! És persze az sem árt, ha megfontoltan töltjük ki a profilunkat. Ezzel sajnos a párom másnaponta szembesül, amikor borotválkozni kénytelen. Ugyanis én beírtam, hogy szakáll, bajusz kizárt, borosta esetleg. Tehát nincs kibúvó...J. Érdemes tehát jól megfontolni ki milyen szempontokat támaszt a másikkal szemben, és ő maga is mit vállal be. Eddig nekünk nincs okunk panaszra. Remélem ezután se lesz J.

Diósgyőri vár

A mai nap jobbára csak autózással telt.A párom ugyanis felajánlotta az unokatestvérének aki Nyíregyházán él, hogy elvisszük Bükkszentkeresztre, és onnan mi jöttünk is haza. De ha már ott jártunk, és a nap is sütött, hazafele beugrottunk a Diósgyőri várba. Ősszel mikor legutóbb erre jártunk sajnos nem jutott rá idő, de most úgy gondoltam ideje ezt is kipipálni az Északi várak listájáról. Még hiányzik pár, de tervek természetesen már készültek a megtekintésükre.
A nap szerencsére sütött, a szél azonban elég erős volt (még a párom is fázott kicsit, ami már nagy szó!). Felmásztunk ugyan a tornyokba (elég meredek és magas lépésű a csigalépcső), de viszonylag gyorsan le is jöttünk. A toronyból a panoráma eléggé kettős. Ez a hosszú panelház pl. nem túl impozáns, a lakóknak viszont elvehetetlen a kilátásuk a várra J. Esti kivilágításban szép lehet.

Itt is szembesültünk azzal, hogy télre a kiállítások fele zárva van, vagyis nem jutottunk be bizonyos részekbe, de ettől függetlenül a várat azért elég jól meg tudtuk nézni.

 Ami számomra nagyon fura, azok a betonozott részek. A párom mondta, hogy a háborút követő években előszeretettel alkalmazták ezt az eljárást. Az biztos, hogy időtálló, de szépnek azért nem mondanám. Számomra már a bevezető beton híd is illúzióromboló volt, amit tovább fokoztak az egyik bástyán lévő beton boltívek. Nem is értem miért kerültek azok oda? De a váron belül is aktívan megnyílvánult a korabeli "művész", mert néhány beton boltívet sikerült itt is elhelyeznie.

A vár aljában ez a kis utcarészlet egész szépen megmaradt, de sajnos csak egy saroknyi az egész terület, utána már ott a főút és a lakótelep. Teljesen körbeépült a vár. Ami nem feltétlen lenne gond, hisz Gyulán egy park veszi körül a várat és ott van mellette a fürdő is, de itt sajnos nem nagyon van körülötte tér. A várban lévő színpadból arra következtettünk, hogy nyáron azért itt is jóval aktívabb élet lehet, tehát ha megvalósulna a nyári kirándulós tervem a Zemplénben, akkor lehet elkanyarodnánk újra errefele is.

Mivel már viszonylag éhesek voltunk arra gondolkodtunk, hogy beülünk valahova, de nem találtunk nyitva semmit, ezért végül visszajöttünk Pestre, és kipróbáltuk a Visegrádi utcai Trófea Grillt. Meg kell mondjam kicsit csalódás volt számomra a hely. Ahol eddig voltam, ott egyrészt jóval nagyobb volt a választék, másrészt mindent madunk válogathattunk össze, még a grillezést is. Itt azt csak mutogatással lehetett kérni. Természetesen azért nem maradtunk éhesek  J.

Női gondok

Úgy tűnik, hogy a ciklusom most átesett a másik végletbe. Eddig a hormonkezelések határása lerövidült, és csak 26 napos volt. Elvileg kedden már meg kellett volna jönnie, de csak gyenge kezdemények voltak, és végül ma kezdődött el rendesen (orvosi definíció alapján piros kell legyen, és 14 óráig bezárólag, ha később érkezik az már másnapnak számít), a 31. napon.
Kíváncsi vagyok a következő hónapban hány napra jön majd meg. Ennek egyébként most nem annyira örülök, mert ez azt jelenti kb. július végére eshet majd a következő beültetés, ami esetleg belelóghat az orvos szabadságába, és akkor bele se kezd. Ezt pedig nagyon szeretném elkerülni. A fagyasztottakhoz viszont nem szeretnénk most hozzányúlni, ők az "öregségi vésztartalékok".
Azt azonban érzem, hogy tényleg kezd visszaállni a klasszikus felállás (elővérzés, hasfájás, rendes vérzés, utóvérzés), tehát a paleo étrend tényleg meghozta a várt hatást.
Közben persze nézegettem a netet, illetve beszélgetve másokkal felmerült, hogy a harmadik sikertelen lombik után el szoktak végezni néhány újabb vizsgálatot (pl. összeférhetetlenségit), amit bevallom nem értek miért csak most tesznek meg? Egy ilyen sorozat tényleg nem könnyű. Az orvos mindig elmondja mint egy mantrát: "egy lombik nagyon megterhelő minden félnek, anyagilag, fizikailag és lelkileg egyaránt". Akkor miért alakult ki az a protokoll, hogy csak a harmadik sikertelen után kezdenek el még alaposabban vizsgálódni? Ráadásul az OEP által finanszírozott keretünk is megcsappant ezáltal :(.
Na mindegy, készül a kis cetlim, amire írogatom az időközben felmerült kérdéseket. Ha ott vagyunk és nem írom fel előre, akkor mindig elfelejtem megkérdezni. Ezt elkerülendő már most elkezdtem felkészülni az április 18-ai találkozóra.

A megoldás

Előre szólok kedves olvasó, hogy ez egy nagyon dühös bejegyzés lesz!
Lassan egy hónapja vetettem fel az öcséméknek, hogy hát hogy is állnak az építkezéssel, mikorra várható apukám hazaköltözése. Idáig csend volt, semmi válasz senkitől. Szándékosan nem kérdeztem rá, nem hívtam fel senkit, vártam a választ.
Múlt vasárnap a bátyám felesége szokás szerint hívta apukámat, de előtte pár szót váltott a párommal, és azt mondta döntésre jutottak, ha másképpen nem megy akkor egy-két hétre befogadják apukámat, de ezt nem fogják persze az öcsémék orrára kötni, ha eddig nem reagáltak semmit. De majd ma felhívják őket szülinapi köszöntés kapcsán, és ha lesz fejlemény akkor majd hívnak bennünket. És így is lett, nemrég beszéltem vele, amin természetesen újra sikerült kiakadnom.
Megkérdeztem ugyanis, hogy végül ki hozta szóba ezt a témát? Ő, vagy az öcsém? Azt mondta, hogy ő kérdezett rá, és az öcsém válasza az volt, hogy ők azért nem válaszoltak semmit, mert azt gondolták ezt nekem kellene lebeszélnem, ez az én gondom, nem az övéké. ???
Aztán megkérdeztem, és mit mondtak, mikorra végeznek? Hát talán május végére. Az egy teljes év!
Komolyan mondom hihetetlenek! Eredetileg 3-4 hónapról volt szó, március végével már tíz hónapnál tartunk. És még mindig nem érzik azt, hogy mi mekkora segítséget nyújtottunk nekik ez alatt az idő alatt.
Nem véletlenül élnek ők együtt. Egész életükben a fenekükön volt a tojáshéj. Anyukám úgy gondoskodott róluk, és a két unokájáról, mintha ő lenne a családanya. 70 évesen végig dolgozott fodrászként egy napot, bevásárolt, hazament, megfőzött, mindezt hat emberre. Ő mosott, vasalt, szintén hat emberre. Amikor szegény belefáradt ebbe, és felörlődött a sógórnőm rosszindulatába és meghalt, akkor mi lemondtunk az örökségünk egy igen jelentős részéről azért cserébe, hogy ők együtt maradnak apukámmal. És akkor most úgy gondolják nekik semmi közük nincs ehhez? Nem az ő gondjuk hol él?
Komolyan mondom hihetetlen. Most nagyon dühös vagyok. És újra csak az a megoldás, hogy tovább segítjük "szegény öcsikét", vagyis a bátyámék beadták a derekukat.
Persze én se raktam volna ki apukámat, de mindig összeszorul a gyomrom, ha belegondolok mennyi könnyebbséget kapott az öcsém az élettől, és mindig mindent természetesnek vett. És egyszerűen nem érzi azt, hogy mekkora segítséget kapott mindig is a családjától!
Ha forintosíthatnám akkor már milliós nagyságrend lenne amit áttételesen is de kihúztak a zsebemből, és itt nem az örökségre gondolok. Amikor pl. elköltöztem a volt férjemtől, nem mehettem haza, hisz ők laktak ott. Az üresen álló lakásukat persze nem ajánlották fel (két gyerekkel szegények nem férnek el abban a kis lakásban), hogy költözzek oda, mehettem 2 évre albérletbe, amiért nem kis összeget fizettem ki ("büszke lehetsz magadra, hogy ilyen jól keresel, és megengedheted magadnak a válást, és az albérletet").
De most is belekényszerítettek egy helyzetbe, ugyanis nálunk nem voltak ajtók (nem is akartunk), de apukám miatt csináltatni kellett, ami szintén több százezres tétel. És akkor még úgy gondolják ha gondom van oldjam meg, ez nem rájuk tartozik?
Eddig azt vágták a fejemhez, hogy túl önálló vagyok.
Egyedül döntöttem, hogy elválok, egyedül költöztem, egyedül vettem és újítottam fel egy lakást, semmi segítséget nem kaptam.  Mégis, mi a fenét csinálhattam volna? Sírtam volna tehetetlenül, hogy most akkor mi legyen? Mit csináljak? Nem, megoldottam. Tudom, hogy ez nagyon szúrta az öcsém feleségének a szemét, de leginkább az, hogy összejöttem a jelenlegi párommal. Innentől kezdve nem volt megállás, míg el nem jutottunk idáig, és tudom még nincs vége. Apukám még egy kapocs hármunk között, de ha ő elmegy, ez is meg fog szűnni. Én nem fogok jópofizni vele, mert nem veszi be a gyomrom, az öcsém pedig egy lábtörlő, de ha ez kell neki, hát éljen így. Ha nem érzi mitől fosztja meg magát és a gyerekeit, akkor őszintén sajnálom. Tudom, hogy rá fog jönni, de addigra már teljesen el fog idegenedni a család, amit sajnálok.
Mindenesetre mácius végéig marad nálunk apukám, utána visszaköltöztetjük a bátyámékhoz, és várjuk az építkezés végét. Kíváncsi leszek mikor fejezik be, és lesz-e bárminemű köszönet is azért, hogy befogadtuk őt egy évre. Szerintem nem.
De leginkább abban nagyon bízom, hogy szegény nem fog visszaesni a depresszióba és leépülni teljesen, mint amilyen állapotban egy évvel ezelőtt volt, mert most egy új embert kapnak vissza. Remélem nem fogják az állandó veszekedéseikkel és lelki terrorral visszarombolni ezt a munkát, mert mindannyian sokat dolgoztunk vele. Még apukám is, aki 82 évesen megtanult jógázni, és reggelente rendszeresen csinálja is. Erősen bízom benne, hogy legalább ezt észre fogják venni, és jobban odafigyelnek majd rá (is). Tudom, mindig a remény hal meg utoljára, de ha nem várok semmi pozitívumot az élettől akkor nem is kapok.
Na most kiadtam a dühöm egy részét. Hazamegyek, és felkészítem apukámat a jövő hétvégi költözésre. Remélem örülni fog, hogy újra unokák között lesz, még ha nem is az eredeti elképzelése szerint az otthonában.

Kárpótlás

Az utazási iroda abszolút korrekt volt, és megküldte ma a kompenzálási javaslatot. Mivel jelen helyzetben nem kellene kárpótlást adniuk (vagyis elbuknánk a befizetett összeget), azt gondolom ez egy pozitív hozzáállást részükről. Természetesen a jövőbeni üzletek reményében teszik mindezt, ettől függetlenül a mi egy napos, ráadásul akciós kuponként vett utunkat nem feltétlen kellett volna megtartaniuk. Persze ha nagyobb nagyságrendről lenne szó biztos ki lennék akadva ha nem adnának valamilyen kárpótlást, de mint írtam abszolút korrektek - egy piros pont az Alfatours javára.
Az új dátum április 20-a, amire nem tudom el tudunk-e menni, mivel a bátyám 19-én lesz 50 éves, és egy nagyobb családi összejövetelt terveznek ezen alkalomra. Ha szombaton lesz, akkor sajnos kiesik, de ha vasárnapra tervezik, akkor el tudunk rá menni. Remélem vasárnap lesz :). Írtam ma a sógórnőmnek, hogy mik a tervek, és milyen meglepetésnek örülne a testvérem, mert ezen alkalomra valami emlékezetesebb dolog kellene. Már apukám is noszogatott a kérdéssel, és már csak egy hónap van hátra, így ezzel is foglalkoznom kell.

Nyári tervek

Ma végül nem mentünk ki a Füsti parkba, viszont elmentünk helyette a Libribe. Mivel március 31-ig akciósak az útikönyvek, megvettük a nyaraláshoz szükségeseket. Akció ide vagy oda, így is drága volt :(. A londoni könyv már meg volt, viszont szeretném kihasználni a kinn töltendő két hetet, ezért beszereztem egy országosat is, Toszkána pedig régi álmunk. Mivel négy éve nem voltunk hosszabb nyaraláson (vagy munka vagy a lombikozás miatt), ezért úgy döntöttünk idén behozzuk a lemaradást. Voltak ötletelések, hogy mi lenne az optimális megoldás, de a párom dereka, az egyéni vágyak, ütemezés és a költségvetés optimalizálásának az lett az eredménye, hogy mindenképpen

• saját szervezés legyen,
• autóval menjünk,
• legyen lehetőség a program módosítására,
• csillagtúra jellegű legyen,
• a hedonista énünk is kiteljesedhessen,
• azért legyenek benne olyan lehetőségek, ahol mindketten tudunk a szerelmünknek is hódolni

Így esett a választás Toszkánára, mivel

• útközben megállhatunk kicsit a Dolomitokban túrázni,
• útbaejthetjük Velencét egy kis romantikára,
• apartman bérléssel nem leszünk étkezési kényszer alatt, vagyis mehetünk éttermekbe vacsorázni / nem kell visszarohanni a szállásra ha a helyzet úgy hozza,
• a tenger viszonylag közel van,
• vannak egy napos vitorlázási lehetőségek,
• találtam roboró bérlési lehetőséget is (igaz nem motor, de arra én fel nem ülök, ez pedig még nekem is belefér),
• a napi programokat szabadon variálhatjuk, ha lusták vagyunk, akkor maradunk a szálláson vagy a környékén

A neten való keresgélés közben találtam egy nagyon jó oldalt (www.toscana-utazas.hu), ahol egy magyar származású hölgy rengeteg információt összeszedett az utazást tervezőknek. Ezzel nekem nagyon sokat segített. Már nézegettem szállásokat is, és az időpontot is egyeztettük, június utolsó két hete.
A héten még összeszedem mi legyen a tervezett irány, mikor induljunk és hány napot töltsünk útközben az északi részen, mert 1 napot mindenképpen szeretnék túrázással tölteni. A Dolomitok egyszerűen gyönyörű! Vannak első világháborús részek is (berendezett emlékhelyek, sőt van ahol a szögesdrót is megmaradt!), majd próbálom úgy szervezni, hogy ezeket is meg tudjuk nézni, hátha ezzel csábítóbbá tudom tenni a párom számára is a túrát :).
Egyszóval most tervezgetünk, és már nagyon várjuk a májust, mert mindketten kiégtünk már, kell nagyon a kikapcsolódás. Ezzel a három napos punnyadással az alváslemaradást kicsit behoztuk, de a lendülethez ez még kevés lesz, ebben biztos vagyok.

Ujjé a ligetben nagyszerű

Úgy emlékeztem, hogy ezen a hétvégén lesz az Old Timer kiállítás a Városligetben a Közlekedési Múzeumnál, ezért ebéd után elsétáltunk arra. De nem találtunk ott senkit!

Nem voltam benne biztos, hogy jó helyszínre emlékeztem (pedig régebben voltám már ott ezen), ezért elindultunk visszafele a Vajdahunyad várhoz.

  

Sajnos a környék még téli álmát alussza, az árokba még nem engedték vissza a vizet, de ez szerintem hamarosan meg fog történni, mivel a Műlyégpályán már nem volt jég.

A várból aztán még átsétáltunk a Széchenyi Fürdőhöz is, ahol rengetegen voltak. Sok külföldi vendég is volt, sőt még csoportok is, amin kicsit meglepődtem. De végül is, miért ne? Hisz híresek a gyógyvizeink :).

Az épületen több helyen is felfedezhetjük a víz nyomait hullámok formájában.

Persze a tetőszerkezet is figyelemre méltó... Nem tudom, hogy a közeli állatkert ihlette-e a sok madarat, a sárkányok vélhetően nem innen származnak :).

A sétát legvégül a Hősök terén zártuk, hisz az autót a Dózsa György úton hagytuk, ahol szinte mindig meg lehet állni, és ami külön jó hír, hogy itt hétköznapokon sem kell fizetni a parkolásért. 

Hazafele aztán megláttam a plakátot, és kiderült, hogy a Vasútörténeti Parkban van a kiállítás, ezért lehet holnap kinézünk oda. Majd meglátjuk, hogy haladunk a szokásos főzéssel. Remélem ezúttal elmaradnak a váratlan események.

Londoni tervek

A mai napot végül punnyadással töltöttük, azonban ez sem volt haszontalan.
Még délelőtt volt némi indíttatás a sétára, de amikor megkérdeztem a páromat, hogy esik még a hó? Mintha a szél már halkabb lenne. Akkor az volt a válasz, hogy még igen, és most épp vízszintesen. Szóval nem forszíroztuk a szabadtéri programot. Én leültem a géphez kitalálni az öt napos londoni programot, ami szép lassan össze is állt. Mivel én már többször is jártam itt, és egyszer a párom is volt már, ezért most olyan látnivalókra koncentrálunk, melyek vagy nagyon tetszettek korábban, vagy pedig még nem láttuk. Így állt össze ez a lista.

1. utazás, és délutánra vélhetően Sherlock Holmes Museum, British Musem, séta - időjárástól és fáradságtól függően
2. Greenwich (hajóval), National Maritime Museum, HMS Belfast, séta
3. Portsmouth (Historyc Dockyard, Royal Naval Museum) + séta a városban
4. Hajózás a Regent csatornán, Camden Town
5. Kenwood House, utazás

Mint látható a (katonai) hajózási vonal erősen dominál, vagyis ezúttal a párom kedvére való programokat válogattam össze. Persze ezek engem is érdekelnek, tehát nem lesz ezzel gond. Remélem az idő is szép - de főleg napos J - lesz. Mikor legutóbb 2010 májusában kinn voltunk, akkor lebarnulva mentünk haza. Mi már azzal is beérjük ha nem esik, és látjuk a napot.

Közben persze be-be néztem a Facebook-ra is. Szegény unokatestvérem is Zalában ragadt, mert nem tudott már tegnap visszajutni Pestre, és az éjszakát a mögötte lévő kamionban töltötte, hogy nefagyjon meg. Délutánra Siófokig sikerült feljutnia de onnan nem jutott még tovább. És ami ebben érthetetlen, hogy Pest felé az autópálya letakarítva, járható, mégsem engedik rá a forgalmat. Az átjárókat sem nyitják meg, ami előtt szinte mindenki értetlenül áll. Még szerencse, hogy van pár ember a környező településeken akik megpróbálnak segíteni a bajba jutottakon. Legalább az emberek összefognak, ha már máshonnan - ahonnan kellene - nem nagyon érkezik a segítség.

Kirándulás elhalasztva

Tegnap este lefekvéskor úgy döntöttünk, vélhetően nem megyünk el, de azért felhúztam az órát, hátha megváltoznak a körülmények. Fél 5 körül sikerült elérni a túravezetőt, aki azt mondta nem indul el a busz, hétfőn fognak egy tájékoztatást küldeni mindenkinek a továbbiakról. Ez egyébként várható is volt, hisz az autópályák le vannak zárva, több városban is kijárási tilalom van, és több mint ezren rekedtek éjszakára autóikban az utakon.
Olvasva az Index percről-percre rovatát megdöbbentő mennyire nem tudunk egy ilyen helyzetet kezelni. Nincsenek illúzióim az ország szervezettségét illetően, de az, hogy akár a Turinform, akár az Autópályakezelő elérhetetlen legyen egy ilyen helyzetben, szerintem megengedhetetlen. Akinek nincs mobil internete vagy a mobilja pl. feltöltős és lemegy az egyenlege mit csinál? Komolyan mondom még jó is, hogy ma munkaszüneti nap van, mert különben még nagyobb lenne a káosz. És ez még atyáinknak is jól jön, hisz a szabadtéri ünneplések elmaradnak, nem kell tüntetésektől se tartani. Szóval minden a legnagyobb "rendben".
Azt még nem tudom mit fogunk ma csinálni, de ha egy kicsit enyhül a szél akkor egy sétát azért teszünk.

Paleo sajtos-cukkínis tócsni tepsiben sütve

Mivel a kirándulásra én nem tudok szendvicset vinni, ezért arra gondoltam ez remek alkalom lenne a cukkínis tócsni tepsis verziójának tesztelésére. Hazafele a párom bevásárolt, és mire hazaértem le is reszelt mindent. Nekem már csak a munka szebbik része maradt - vagyis a takarítás. Nem tudom el tudunk-e menni holnap, de ha nem akkor sincs gond, majd jó lesz reggelire :).

Ezúttal dupla adag készült, mert a párom is úgy gondolta ezt fog enni, és emiatt a recept is módosult kissé. Ugyanis ő nagyon szereti a zellert, ami jó hatással van a vércukorszintre. Én azonban már nem annyira, ezért miattam vett karalábét is :). Tehát két új összetevő, plusz a reszelt sajt. Viszont a tepsiben való sütés miatt ez szárazabb mint a serpenyős verzió, így kézzel is nyugodtan ehetjük, nem leszünk tőle zsírosak. Ha valaki nem fogyaszt tejterméket, nyugodtan kihagyhatja a sajtot, nélküle is finom (szerintem). Ez az adag két nagy tepsire elegendő.

Hozzávalók:

4 db cukkíni
2 db nagyobb sárgarépa
1 db karalábé
1/2 db zeller
2 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
1 db karalábé
15-20 dkg reszelt trappista sajt
só, bors, esetleg pirospaprika
6 db tojás
6 ek szezámliszt

Elkészítés:
Az összes hozzávalót lereszeljük, majd enyhén megsózzuk. Kicsit állni hagyjuk, majd ha levet eresztett kicsavarjuk. Hozzáadjuk a fűszereket és a tojásokat, a reszelt sajtot majd legvégül a lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe lapítgatjuk (én kézzel nyomkodtam szét egyenletesen). Mivel két tepsi lett, ezért az egyikre még tettem reszelt parmezánt is (ez volt az enyém, hogy tompítsa kicsit a zeller ízét).
Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 50 perc alatt készül el (én egyszerre betettem mindkét tepsit).

Vacilálunk

Estére már tanácstalanok lettünk, hogy mi legyen holnap. A barátnőm visszalépett, Ő tehát biztosan nem jön. Elnézve az Origo-t, valóban nem túl rózsás a kép. Én is nehezen jöttem haza, ráadásul a nagyon vicces gyerekek hógolyókat vagdosnak a szélvédőnek, a szívbajt hozták rám. Komolyan mondom nem értem, hogy nem jut az eszükbe, hogy ezzel akár balesetet is okozhatnak. Még jó, hogy követ nem tettek bele.
Mivel az irodát nem tudtuk elérni, a megadott mobil szám pedig csak holnap reggel 4-től hívható, abban maradtunk, hogy most összekészülünk, reggel telefonálunk és eldöntjük mi legyen. Az előrejelzés alapján holnap ott napsütéses idő várható, nem lesz nagyon hideg (-2 fok), de a szél viszonylag erős lesz (35-40 km/h). Tehát alszunk rá egyet, aztán majd meglátjuk.

Azt hittem tavasz van...

Erősen bíztam benne, hogy az időjósok ezúttal tévedni fognak, de sajnos úgy tűnik ezúttal igazuk lesz (hogy miért csak a negatív jóslatok jönnek be?).
Hajnalban amikor felébredtem kicsit még látszódott a nap, de mikor reggel felkeltem már szemerkélt az eső. Mire elindultam már szakadt, most pedig átment havazásba. Mivel holnapra egy ausztriai túra van beszervezve, ezért alaposan át kell gondoljam mit is pakoljak össze este, mert nem szeretném ha átáznának a cuccaink, és emiatt esetleg megfáznánk. Már amúgy is megkaptam az „ugye én megmondtam, hogy nem kellene most túrázni menni” mondatot, más se hiányozna, minthogy még betegek is legyünk L.
Ma sikerült beszélnem a Kaáli-val is, és április 18-ra tudtam időpontot foglalni az orvoshoz. Nem gyengén van tele a naptárja szegénynek L. Remélem júlisban be fogunk férni a következő lombikra. Tegnap este összeállítottam a nyaralási terveket is. Igyekeztem úgy alakítani, hogy minden hónapra jusson valami, a júliust és augusztus elejét egyelőre szabadon hagytam. Tavaly az orvosom augusztusban volt 3 hétig szabadságon, remélem most nem júliusban akar elmenni J.
Na dolgozom tovább, mert ma szeretnék időben elmenni, hogy tudjak valamilyen paleo étket összerakni holnapra, mert a hüttében most sajnos nem nagyon tudok mit enni. Pedig egy jó kis császármorzsa milyen jó lenne J. Kinn nagyon finoman készítik, és szilvalekvár/mártás félével adják. Imádom! Na ezt most biztosan nem fogok enni, tehát kell készítsek valamit magamnak is, ha nem akarok éhezni. Arra gondoltam megcsinálom újra a tócsnit, de ezúttal sütőben, és sajtot is teszek rá. Remélem jó lesz.

Akkor májusban irány Anglia!

Ma véglegesítettem az angliai időpontot, és a következő a terv.
Május 1-je ünnepnap, két nap szabadsággal össze tudunk hozni egy öt napos hétvégét, így a párommal együtt megyünk ki. Ő vasárnap hazajön.
Én két hetet még kinn leszek, vagyis 6-17-e között fogok angolozni.A repülőjegy árától függően esetleg  17-én még kiutazna a párom, és csak 20-án jönnénk haza együtt. Ez újabb három napos programlehetőséget biztosítana számunkra. De ez eléggé opcionális, még meg kell nézzem a repülőjegyek árát, és szállást is kell keressek.
De legalább már tudjuk mikor megyünk J.
És így még el tudunk menni a 21-ei Depeche Mode koncertre is!! Igaz erre még jegyet kell szerezzek, de ezt bízom benne meg fogom tudni oldani.
Indulhat a visszaszámlálás J.

Az új szerzeményem

Mint azt korábban már írtam a kineziológus alapvetően három sarokpontot határozott meg a változás érdekében.

1. Legyek spontán – próbálkozom, bár úgy érzem ezzel kicsit határozatlannak tűnhetek. De mindegy, szombaton az voltam.
2. Életöröm megtalálása – na ezen még gyúrnom kell.
3. Szeressem önmagamat, pl. vegyek ajándékokat magamnak – hát ezzel nem lesz gond
   J.

És már meg is van az első szerzemény, ez az angyalszárny medál. Már nagyon régóta szemeztem a Thomas Sabo féle dupla szárnnyal, csak éppen horror áron kapható. Pár hete viszont láttam az egy szárnyas verzióból egy olyat ami szintén ennek a kollekciónak a koppintása, azonban megfizethetőbb áron. Persze így sem volt olcsó, ezért nem vettem meg azonnal, de ahogy teltek a hetek és a Westendben ha jártam mindig megnéztem a kirakatban, aztán péntek délután munka után beugrottam megvenni. Néztem hozzá hosszú láncot is, de az egy újabb vagyon lett volna, ezért ezt a boldogság adagot elhalasztottam jövő hónapra J.
És ma az angol ügyében is sikerült lépéseket tennem. A főnököm belement a hosszabb szabadságba április végén, ha le tudok zárni minden függő ügyfél megállapodást. Mostanra már csak egy maradt, igaz ez a legnagyobb partnerünk, de itt úgysem én vezetem most a tárgyalásokat, hanem egy másik ügynökséggel közösen, és inkább ők a múltbeli hagyományok alapján. Ettől függtlenül ez még napirendben van, remélem az elkövetkező hetekben alakulni fog ez is. 21-én úgyis menni kell hozzájuk, mert már megint jönnek a központból, bízom benne, hogy nem fog elhúzódni a folyamat.
Tehát haladgatok, de csak a szokásos apró lépteimmel J.

Haladjunk a technikával

Amióta áttértem az e-book olvasó használatára, újra beleszerettem az olvasásba. Mindig is faltam a könyveket – egy magányos gyereknek sose lehet jobb barátja. Belemerülhet a könyv világába, és nem kell foglalkoznia a napi problémákkal. A könyv megértő társ, és az ember valahogy mindig ráakad azokra a könyvekre amelyek épp jót tesznek a lelkének. Persze ezzel is vigyázni kell, hogy az ember ne veszítse el a realitását, de a fantázia alakításához szerintem ez a legjobb út. A mai világban szinte minden információt képeken keresztül is megkaphatnak a gyerekek, ezért nagyon sokan nem is veszik a fáradságot, hogy elképzeljenek valamit. Nem tudják mit hagynak ki L.
Emlékszem, ahogy lefekvés után még titokban zseblámpával olvasok a paplan alatt, mert az nem lehet, hogy ne tudjam meg mi lesz a történet vége J. A szüleim ezt természetesen nem pártolták (nem tudsz felkelni holnap időben, és  a szemedet is csak rontod), ráadásul az öcsém is gyakran beárult (persze mikor már ő is megtanult olvasni akkor ő is ott lapított mellettem a paplan alatt) szép lassan szokásommá vált, hogy elolvastam a könyvből egy-két részt, és amikor már nagyjából meg voltak a szereplők és alakult a cselekmény, akkor elolvastam a végét is, hogy tudjam mi lesz. Aztán megnyugodva jöhetett a közepe is, és össze lehetett hasonlítani az általam elképzelt történést a könyvben leírtakkal. Tudom, ez nagyon szörnyű szokás, és ki csinál még ilyet? Hát a férjem. Kiderült, hogy neki is ugyan ez a szokása. Kicsit sem hasonlítunk egymásra J.
Mivel az utóbbi években már autóval járok, így a könyvekkel tölthető idő jelentősen visszaesett. Ráadásul mostanra már a szemem is annyira kifárad estére, hogy nem tudom elolvasni a legtöbb könyvet az apró betűméret miatt (reggel persze már nem kicsik, csak este). Épp ezért rászántam magamat a technikai váltásra. Azt nem mondom, hogy azonos élmény egy nyomtatott könyvvel, és az előnyei mellett számos hátránya is van, de szép lassan belopta magát a szívembe. Imádom, hogy a betűméret állítható. Mivel elég sok könyv leszedhető a netről, így olyan könyvekbe is belenéztem amikért korábban nem adtam volna pénzt, és akad amelyik tetszik is. Ráadásul egy-egy utazásra könyvtárnyi mennyiséget is el lehet vinni, így ha nem tetszik valami akkor gyorsan lehet váltani.
Számomra viszont nagy hátrány a keresés. Ha vissza szeretnék valamit olvasni a történetben, akkor az nehézkesen megy, mert nem oldalak vannak benne (a méretváltási lehetőség miatt), hanem százalékos arányt mutat, illetve a leütések számát. Szóval ez még nem tökéletes, de idővel talán ez is megoldódik majd. Mindenesetre aki látási gondokkal küzd, vagy csak hely- és költséghatékony megoldást keres azok számára bátran ajánlom az e-book olvasót, mert szerintem nagyon megéri az árát. Én nem bántam meg, hogy beruháztam rá. Persze ezt is jobban megéri kintről rendelni, nekünk mindkettőnknek Kindle olvasója van. Jó a kijelző mérete, és hetekig bírja egy feltöltéssel, pedig naponta használjuk.
Most épp a fantasy világa szippantott be bennünket. Találtam egy sorozatot (Nalini Singh - Angyali vadász sorozata), melyről jókat olvastam a neten, és nem okozott csalódást. Mindketten alig várjuk, hogy hazaérjünk, a tv két hete be sincs kapcsolva J.

Mézes-csilis oldalas

A párom rendelésére mézes-csilis oldalast készítettem ebédre. Szeretem az ilyen sülteket, mert pár perc alatt összekészíthető, utána szépen el van magában a sütőben, az eredmény pedig szinte mindig tökéletes. A sütőzacskó zseniális találmány, mert nagyon gyorsan megpárolódik benne a hús, és utána a grillezés során sem szárad ki.

A méz egyébként megosztottan paleo, én időnként szoktam enni, főleg ha beteg vagyok, akkor propolisz cseppel eszegetem az immunrendszert erősítendő, de egyébként csak így főzésnél szoktam használni. A teákat általában üresen iszom, így elég minimális mennyiséget fogyasztok csak belőle, ezért időnként ennyi nálam belefér J.

Hozzávalók:
50 dkg oldalas

1 kis tálkában összekeverem a pácot (kb. 1-1,5 dl)
2-3 ek méz
2-3 db csilipaprika összedarabolva, és én csípős pirospaprikát is szoktam beletenni egy kiskanálnyit (ha ez nincs, akkor az Erős Pista is megteszi)
só, pici bors
kb. 0,5 dl víz

Elkészítés:
A megmosott és feldarabolt oldalast beleteszem a sütőzacskóba, és ráborítom a pácot. Ha van időnk, akkor hagyjuk benne állni, időnként fordítsuk meg, hogy minden oldalát átjárja a pác.
Helyezzük tepsire, és 170 fokon süssük kb. 50 percet, majd a zacskóból kiöntve tegyük vissza a sütőbe, és grillezzük meg mindkét oldalát amennyire ropogósan szeretjük. És már készen is van J.

Paleo cukkínis tócsni

Tegnap a Szerájban ebédeltünk, és a párom cukkínis tócsnit evett. Mivel én is megkívántam, felmerült az ötlet, hogy próbáljuk meg mi is elkészíteni. Bevallom én még sose csináltam, így megnéztem a neten a hozzávalókat, és össze is állt a fejemben a paleo verzió. A recept alapvetően nem túl bonyolult, a zöldségek pedig szabadon variálhatók, azt gondolom gyakrabban is fogunk ilyet készíteni.

Nem voltam benne biztos, hogy márciusban lehet cukkínit kapni, de találtunk a piacon, így mikor hazajöttünk gyorsan össze is dobtuk, majd kisütöttem őket kevés olajon. Legközelebb ki fogom próbálni sütőben, és reszelek még rá sajtot is. Ezt most nem tudtam megtenni, mert épp a mézes-csilis oldalasok csücsültek benn.

Hozzávalók:
2 db közepes, de inkább nagyobb méretű cukkíni
1 db nagyobb sárgarépa
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
szerintem petrezselyem is mehetett volna bele, de épp nem volt itthon friss csak szárított
só, bors, esetleg pirospaprika
3-4 db tojás
3-4 ek szezámliszt

Elkészítés:
Az összes hozzávalót lereszeljük, majd enyhén megsózzuk. Kicsit állni hagyjuk, majd ha levet eresztett kicsavarjuk. Hozzáadjuk a fűszereket és a tojásokat, majd a lisztet, mennyiségtől függően 3 vagy 4 db-ot. Arra figyeljünk, hogy a tojás ne legyen túl sok, mert akkor rántotta íze lesz, a szezámlisztnek pedig van egy icipicit kesernyés íze. Most nem volt itthon napraforgó liszt, legközelebb lehet azt is teszek majd bele (a lenmagot én nem szeretem, de szerintem azt is nyugodtan lehetne használni).
Serpenyőben olajat hevítünk, kis halmokat teszünk bele amit lelapítunk, majd pár perc alatt megsütjük. És már lehet is enni J.

Rémálom a konyhában

Mivel a szombatot beáldoztuk a szülőknek, így a vásárlás vasárnap reggelre maradt. Ennek köszönhetően későn kezdtem neki a főzésnek, ami azt eredményezte, hogy a tűzhely teljes kapacitással üzemelt, jól felfűtve a konyhát – ami a méretét tekintve nem nagy teljesítmény, pedig végig nyitva volt az ablak. Emiatt azonban egy nem várt esemény felborította az amúgy is feszes ütemtervet.
Mivel a héten többször is készítettem salátát, elfogyott a fűszerolajunk. Ezért vettünk hozzávalókat (olívaolaj, bazsalikom, rozmaring, és fokhagyma). A párom beletette a fűszernövényeket, én pedig utólag a fokhagymát. Mivel csordultig volt az üveg, ki akartam önteni belőle, de lebeszélt róla, én pedig balga módon halgattam rá. Ugyanis a hő hatására az olaj tágult volna az üvegben, de nem tudott. Így hát a nyomás szétrobbantotta az üveget, beterítve üvegszilánkkal és olajjal a teljes konyhapultot. Ráadásul a gázcső mentén még a szekrénybe is lefolyt, így mindent ki kellett rámolni. SOS kiáltásommal kihívtam őt a konyhába, hogy gyorsabban menjen a pakolás. Szegénykém  lelkes segítségével még tovább tetézte a bajt, mert mielőtt még megszólalhattam volna felkapta az üveget, hogy kidobja, de az szétesett a kezében, így már a konyhakő is tele lett olajjal + üvegdarabokkal.  Anyám!! Azt egy zacsóba kellett volna még ott betenni, de elfoljtottam a dühömet, mert tudom, hogy csak jót akart, ettől függetlenül tovább tetézte a bajt L.
Kipateroltam hát gyorsan a konyhából és csak adogattam neki a dolgokat, hogy pakolja le az előszobában. Gyorsan lekaptam a szekrényajtót, kirámoltam a lábasokat, és vévignyaltam a konyhát. Tavaszi nagytakarítás fele ezzel letudva J. Ezzel viszont elúszott a délutánra tervezett séta, mert mire végeztem mindennel, addigra már annyira fáradt voltam, hogy ledőltem egy kicsit pihenni. Mire felébredtem már besötétedett, így ennyi volt a vasárnap L. Legközelebb majd nem hagyom elnyomni a megérzésemet, mert ez most elkerülhető lett volna, ha egy kicsit kiöntök az olajból. De hát késő bánat L.

Hóvirág minden mennyiségben

Ma spontán voltam, és bár az idő eléggé felhős volt, de azért ebéd után felkerekedtünk és a szülőkkel együtt kimentünk Alcsútra az arborétumba, ahol mostanra már szépen kinyíltak a hóvirágok.
A területet egyébként idén is sokan őrzik, mert sajnos ennek hiányában lennének akik leszednék ezeket a védett növényeket.
Pillanatnyilag még csak ez a virág uralja a terepet, de már a nárcisz ágyások is látszanak, sok helyen már csak napok kérdése, hogy a bimbók kipattanjanak. Remélem a jövő hétre ígért havazás nem lesz komoly, mert azon túl, hogy senki nem vágyik már a havas tájra és a latyakra, az ébredő természetet is visszavetheti, ha elfagynak a rügyező növények.

Nem tudom, hogy ez a hóvirág megtalálta-e ezeket a réseket a falevélen, vagy pedig maga ütötte át, a növekedése közben. Ha a második verzió a helyes, akkor azért van energia ezekben a kis törékeny virágokban.

A télen azért a harkályok itt sem voltak tétlenek, ezt a fát pl. elég szépen elintézték. Egyébként elég sokan voltak most itt, mert a kopácsolásukat mindenhol lehetett hallani amerre jártunk, de most nem volt szerencsénk látni is őket.

Mivel eredetileg ez is egy kastélypark volt, így a körséta során eljutottunk az épülethez is, melynek mára sajnos már csak a homlokzata maradt meg. De ez is elég impozáns.