Most csak a túlélésre játszom, mert ez a hét nagyon húzósra sikeredett. Kedden már elég szarul voltam, de a prezentációval és még néhány szerdai munka előre dolgozásával (mivel szerdán egész nap ügyfélnél voltunk), sikerült 24:30-kor végeznem. Ennek köszönhetően szerdán fáradt is voltam és beteg is, mert akkor csúcsosodott ki a megfázás. Öröm az ürömben, hogy így nem kellett prezentálnom (beszélni alig tudtam már, annyira rossz volt a torkom), elég volt csak időnként okosakat közbeszólnom ha felmerült egy-egy konkrét kérdés. A főnököm szerencsére jó előadó, így a külföldi beszerzési auditorok és a helyi ügyfél is elégedett volt.
Az élet persze közben nem állt meg, mire visszaértem az irodába már egy rakás levél, és intézendő várt, de este 10 körül már otthon voltam. A párom persze megfenyegetett, hogy holnap bezár a lakásba, de reggelre már jobban lettem, így sikerült kieszközölnöm, hogy csak pénteken legyek szabin. Persze most már ez is úszik, de ezt szegény még nem tudja. Én nem tudom más embereknek más munkáknál hogy van ez, de nálunk annyira húzós az év eleje, hogy szinte esélytelen szabadságra menni L. De most már közel a hétvége, és erősen bízom benne, hogy kitart ez a szép idő. Ma ránéztem az Alcsúti Arborétum honlapjára, mert már aktuális a hóvirág nyílása. Lehet, hogy vasárnap fogjuk a szülőket és a fényképezőgépet, aztán teszünk egy sétát a parkban. De persze még van idő, és márciusban már több minden fog nyílni, ezért lehet még halasztjuk kicsit ezt a programot. De valahova mindenképpen szeretnék most már eljutni, mert a vasárnapi konyhaprogramokat (főzni előre egész hétre apukámnak) már nagyon unom. Legalább egy Margit-sziget vagy Normafa séta össze kell jöjjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése