Ősmaradványok

A mai napot négyesben töltöttük el, ezért próbáltam olyan programot keresni, ami egy 12 éves gyereknek is érdekes lehet. Így esett a választásom ismételten Nógrád megyére, ahol két földtanilag érdekesebb helyet terveztünk megnézni, és ha belefér az időnkbe, akkor Tart is szerettük volna útba ejteni, hogy be tudjunk ugrani a buddhista templomba is. A terveket végül siker koronázta, de Taron épp valami nagyobb rendezvény volt, így a templomot nem igazán tudtuk most sem megnézni, de a sztúpát azért igen, és ez is tetszett mindenkinek. „Sajnos” itt is elég sokan voltak, így fotózni nem nagyon lehetett.

Elsőként tehát Ipolytarnóc felé vettük az irányt, ahol az ősmaradványok mellett egy lombkorona sétány is található, amit csaliként vetettem be a gyereknek J. A parkhoz megérkezve rögtön láthattunk pár elszenesedett fatörzset, majd felsétáltunk a miocén erdőnek nevezett részen át a vezetett túra kezdőpontjához. A „miocén erdőben” azokat az állatokat láthattuk, melyek lábnyomai megmaradtak és megtekinthetők a bemutató termekben, és ezekről készült is egy 3D-s film, amit levetítenek.
Ez a film egyébként utána a belépő pontnál 4D-ben is megtekinthető (ez már extra költség), ami annyit jelent, hogy egy repülőgép szimulátor ülésbe kell ülni, és egy időutazás keretei között élhetjük át a kalandot.

A „miocén erdő” egyébként szép lesz, úgy kb. 15-20 év múlva. Pillanatnyilag egy nyitottabb rét, ami nagyon szép, de egy kicsit túlzónak érzem az elnevezést J.

A vezetett túra kb. 1 órás, és egy körtúra. Ez már valóban erdőben vezet, így a kb. 10 fokkal hűvösebb lombok alatt kellemes volt a séta. A legérdekesebb az egy valaha 96 méter megkövesedett fa maradványa. Több részletben lehet megtekinteni, mert sajnos mostanra már hiányzik több része, de így talán jobban érzékelhető milyen hatalmas is lehetett. Az üveggel borított részlet talán a legépebben megmaradt, szemközt a falon látható, hogy mekkora volt az átmérője.

A lenyomatok is érdekesek lennének, de a távolból sajnos nehezen lehet kivenni a nyomokat, ettől függetlenül érdekes, és a gyerekek számára izgalmas is, hogy ilyen ősmaradványokat lehet nálunk is látni.

A bejárathoz visszatérve beugrottunk a büfébe, de sajnos elég nagy csalódás volt, mivel a választék szegényes volt, és az egyetlen kiszolgáló hölgy nehezen birkózott meg a hétvégi tömeggel. Azért kértünk egy sajtos meleg szendvicset, illetve egy hot dog-ot. Végül mindkettő a kukában landolt. A kenyér és a sajt savanyú volt (kb. a szendvics ¼ részét foglalta el a leheletvékony szelet), a kifli száraz-nyúlós, a virsli pedig nem túl friss. Kicsit drága kör volt L. Vigasztalásul ettünk egy-egy fagyit, aztán útba vettük a lombkorona sétányt.

Én egy picit többet vártam, de a gyereknek tetszett, így végül sikeresnek tekinthettük ezt a részt is. Addigra azonban már nagyon éhes volt, így rántott húsért reklamált. Mivel tudtuk, hogy részükről most kemény spórolás van, így mi direkt nem hoztuk szóba, hogy beüljünk valahova, de így akkor gyors szemváltásokkal megbeszéltük a párommal, hogy menjünk, együnk valamit. Mivel benzinkút is kellett, így Szécsény vagy Salgótarján lehetett a cél. Szécsényben javasoltak egy éttermet, de azt valaki kilőtte, hogy ott épp esküvő van. Akkor menjünk Salgótarján felé, az úgyis útba esik. Kaptunk egy tippet, ahova betértünk. A hely nem volt az igazi, de mivel volt rántott csirkemell, így maradtunk. Én gondoltam valami olcsóbbat rendelek (sztrapacskát), hisz mi fogjuk kifizetni négyünk ebédjét, de nagyon mellényúltam. A kihozott étel szerintem sima tejfölös galuska volt, amiben egy szem szalonna kockácska árválkodott. Kértem a pincért, hogy ugyan hozzon már szalonnát is, mert azt lefelejtették. Kb. 1 perc alatt szó nélkül hoztak egy adag kisütött szalonnát. Nahát, ez valahogy lemaradt? De így is nagyon ócska volt, ezért úgy gondoltam nem éri meg megszegni a glutén mentességet, így amíg tartott a szalonna ettem hozzá egy kis galuskát is, de a ¾-e így is megmaradt. Mivel a terasz is fedett volt, így a konyhai szellőző szagától elég büdös volt már „kinn” is, ráadásul felbukkant a személyzet egyik tagja is, aki rágyújtott egy kerítéssel leválasztott részen. Ez most komoly? Számomra ekkor érkezett el az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy én kimegyek a kocsiba, és megvárom őket kinn. Legalább megnéztem pontosan merre kell mennünk, és beállítottam a GPS-t is a következő cél felé, ami Kishartyán volt.