Jóslás

Bár megfogadtam, hogy nem fogok lemenni a jósnőhöz akihez időnként le szoktam ugrani Oroszlányba, de ma mégis lementem. Történt ugyanis, hogy a keresztlányunk anyukája februárban lement hozzá, és most úgy érezte újra mennie kell. Én az újabb sikertelenség miatt eléggé ki voltam akadva múlt héten, ezért a kérdésére, miszerint menjünk le ketten végül igent mondtam.
Alapvetően három kérdés foglalkoztatott, ezeket tettem hát fel neki.
1., Lesz-e vagy sem gyerek, ha igen mikor?
2., A párommal mit lehetne kezdeni, mert szegény elég rossz állapotban van, és szerintem a sok stressztől van egy kis pánikbetegsége is, de ezt persze ő tagadja.
3., Apukám sorsa hogyan alakul, hogyan jön majd ki a testvéremékkel?
A következő válaszokat kaptam.
A lélek már kiválasztatott (micsoda kinyilatkoztatás J ), de a test még nem felelt meg neki, de ez év decemberéig mindenképpen terhes kell legyek, mert jövőre fog megszületni a gyerek. Szeptember 22-ig, vagy novemberben van esély a sikerre. Jó lenne ha a bal oldalra tennék őket vissza, mert a jobb oldalam gyengébb (ezt-  vélhetően a veseműtét miatt - mindig megkapom, (el vannak vágva a meridiánok, ezért ez az oldal sosem lesz egészséges)). Van esély az ikerterhességre, de jobb lenne ha csak egy lenne. És az orvosom vélhetően majd a császármetszést fogja preferálni, de emiatt ne aggódjak.
Amit el kell kezdeni, az a folyamatos kommunikálás a fentiekkel, hogy kedve legyen leszületni. Na ebben gyenge vagyok. Persze naponta gondolok erre, de nem mondom ezeket ki hangosan. Várnunk kell tehát, kérni a fentieket, de már közel a siker… és persze fogyjak legalább öt kilót J.
A párom dereka már nehezebb ügy, arra nagyon oda kell figyelnünk, hogy később ne legyen komolyabb baj (konkrétan bénulást emlegetett idősebb korára, mondanom se kell ezt nem szeretnénk). Ezt persze csak finoman adagoltam a párom számára (bénulásról egy szót nem szóltam), mert ő elég szkeptikus ezen (jóslás) a téren, bár elismeri, hogy van beleérző képessége (anyukám halálát, vagy azt hogy mi az interneten jövünk össze, pl. konkrétan megmondta, szóval ezért én bízom benne). Persze sokszor az ember akkor sem tudja elhárítani a bajt, ha próbál rá figyelni, de megelőzés szempontjából szerintem jó időnként elmenni hozzá. Ha már kialakult a probléma (pl. anyukámnál), akkor nem tud segíteni, de ha még időben tudjuk mire figyeljünk, akkor talán elkerülhetők a komolyabb problémák. Most pl. van még időnk lépni, vagyis bármennyire is próbálja halogatni az orvosi kezelést, el kell kezdeni.
És végül apukám. Szombaton a bátyámék hazaköltöztették. Ami elég érdekesen alakult, mivel az öcsémék smsben közölték elmennek vásárolni (persze ők kérték, hogy délelőtt menjenek), és pakoljanak le mindent (apukámat is beleértve, mert kulcsa nincs) a teraszon. Hmm. No comment.
Na hát, ez a helyzet jobb nem lesz. 22 év van az öcséméknek megírva, utána tuti a válás. 11 évnél kiléphettek volna, de nem tették meg (ezt követően született a harmadik gyerek, aki a család meglátása szerint nem is az öcsémé – a jósnő szerint egy fitalabb pasitől van, aki végül nem vállalta fel a sógórnőmet, ő pedig anyagi megfontolásokat követően maradt). Persze boldogtalanok. 2018-tól van esély az újrakezdésre. Addigra az első két gyerek már nagy lesz. Az ingatlannal mi lesz az persze kérdés. És nem meglepő módon apukám nem szeretne ott maradni (ez a probléma már őszre is előjöhet), hozzánk szeretne költözni. De ebbe ne menjünk bele. Egyrészt az öcsémék végre vállalják fel a döntéseik súlyát (elvállalták apukámat a háztulajdon egy részéért), másrészt nekünk a gyerekre kell koncentrálnunk teljes erővel. És mivel engem ez az ügy mélyen érint, ezért nem szabad ebbe belebonyolódnom.
Hát it tartunk most. Sokkal optimistább nem lettem, de legalább nem mondott mást mint 3 éve. Akkor is 2013-2014-re mondta a gyereket, és most is. Remélem így lesz.
Ja és még egy dolog eszembe jutott közben! Az angyalos csaj is a szeptembert mondta, ezért ez a két dolog összecseng. Már csak három hónap...