Ma reggel ügyesen sikerült beparáztatni magamat. Mivel elég sok dolgom van, ezért szerettem volna korábban beérni (ez mondjuk 8 órát jelent a szokásos 9:30-al szemben). Még mondtam is a páromnak, hogy igyekezzen mert szeretnék időben elindulni. A vége persze az lett, hogy addig szüttyögtünk, míg félkor sikerült elindulnom, és a dugó miatt egészre értem be – abban a hiszemben, hogy jól elkéstem mert már 10 óra van. Az iroda szinte üres volt (ami nem meglepő, hiszen nálunk inkább 10 körül indul be az élet), de most ehhez képest is kevesen voltak. Aztán mikor beindítottam a gépemet jöttem rá, hogy még csak 9 óra van. Szóval nem késtem el, sőt…. így jár az, aki csak az óra perc mutatóját nézi, de azt nem, hogy épp hány óra van/lesz J. Mivel időben beértem, így sikerült időben eljönnöm, ezért este négy zsömlével felszerelkezve indultunk sétálni, hátha ott lesznek még a kacsák. Az egyik kis család (a nagyobb kiskacsákkal) még ott volt, de a picikkel lévő mama sajnos már nem. Remélem nem szóródtak szét, vagy vitte el őket az ár, mert tényleg annyira picikék és gyengék voltak még. Az etetést persze a különálló nagyok is észrevették, ezért rögtön hatalmas torlódás alakult ki, és próbálták egymást elüldözni a potyafalatok reményében, ezért különváltunk, hogy a kicsiknek is jusson. Tegnap óta emelkedett kicsit a víz, de még nem vészes. Szerintem holnapra már ki fog jönni az útra is a Duna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése