A párommal nagyjából egyszerre fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy tanulni kellene valamit. Ennek több oka is van. Egyrészt szükséges az agy karbantartására, de az angolban sajnos nem vagyunk motiváltak. Aztán ott van az idő hasznos kitöltése, és kellenek célok is. Mert így gyerek nélkül azért kell valami, ami átlendíti az idő haladásán. Jók az utazások, de azért alapvetően mindig ott van egy lyuk. Hát azt gondoltuk ezt most betömjük J. Csak sajnos rosszkor beszéltünk erről, mert lemaradtunk a felvételi határidőről, ezért most meg kell várjuk a pótfelvételit. A párom viszonylag jó helyzetben van, mert ő már most tudja, hogy mikortól lehet jelentkezni, és mik a felvételi követelmények. Vannak kötelező és ajánlott olvasmányok, melyekből 1-1 esszét kell írniuk, és persze egy felvételi beszélgetés is lesz. Csakhogy a legfontosabb könyv (Skilton – A buddhizmus rövid története) nem kapható. Találtam ugyan a neten egy letölthető példányt, de úgy tűnik nincs meg a teljes verzió. Ezért több antikvár oldalon is előjegyeztem, és ma úgy gondoltam benézek a kiskörúton a boltokba is. Előbb elrohantam megvenni a megrendelt útikönyvet és térképeket (csakhogy a bolt bezárt mire odaértem L). Ezért felszálltam a metróra és bementem a belvárosba. Mire beértem szakadt az eső. Azért hősiesen végigjártam vagy nyolc boltot, de persze sehol nem volt. Az egyik ajánlott olvasmányt megtaláltam (kiderült, hogy három kötetes), ezt meg is vettem. Utána felszedett a párom és elmentünk megcsináltatni a párom autójában a légkondit. Persze az úton hallgathattam a félelmeit – nem fogja tudni időre elolvasni a könyveket, nem tudja megírni az esszéket, nem fogják felvenni… hát igen. Tény, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, mert a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát vette célba, amin már régóta rágódott, de eddig mindig szakmai vonalon képezte magát. Ez most csak kedvtelés lenne. Hát majd meglátjuk. Én azért bíztatom, és igyekszem annyiban támogatni, hogy a könyveket beszerzem hozzá. Mást ugye nem tehetek.
Az én választásom ennél nehezebb eset, mert felhívtam az általam kiválasztott intézményt (ELTE), akik azt mondták már évek óta nem hirdetnek pótfelvételit, és keresztféléves képzésük sincs. Hát ez valóban rossz hír L. Így kénytelen leszek vidéki főiskolában gondolkodni, ami azért az én munkabeosztásom mellett nagyon nehéz lesz. De megnéztem mik az átjelentkezés feltételei, és talán járható lesz ez az út. Az én választásom egyébként sokkal racionálisabb szakra esett. Csecsemő és kisgyermeknevelő. Arra gondoltam, hogy ezt a magánéletemben is hasznosítani tudom majd, ha sikerül végre összehoznunk a gyereket. Ha nem, akkor sincs gond, mert a téma alapvetően érdekel. A tantárgyakat megnézve a korábbi képesítésem is hasznomra fog válni, hiszen itt nem csupán pedagógiai, hanem egészségügyi tantárgyak is lesznek bőven. Ezeket pedig én érettségi után már tanultam, hisz a második szakmám gyógyszertári asszisztens (a könyvtáros az első). Persze ez nem mostanában volt, de egy meglévő tudást talán könnyebb lesz felfrissíteni. Bár elég sok helyen van képzés még az országban, azért a képzési időpontok alapján (1 hetes tömbösített képzések), a legtöbb kiesik. Most Eger és Nyíregyháza látszik esélyesnek. Persze meg kell várnom augusztus elejét, hogy megtudjam meghirdetik-e ide is a pótfelvételit. Ha nem, akkor gondban leszek L. De azért bízom benne, az angyaloknak mindenesetre mondogatom, hogy segítsenek… J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése