Somoskői vár és a bazaltzuhatag

Mivel a városban most minden a Dunáról szól, és a környékünket ellepték a nézelődők, így mi a városból kifele vettük az irányt. A párom viszonylag jobban van már, de azért inkább én vezettem. Már a télen kinéztem a Somoskői várat, de inkább megvártuk míg kizöldül a természet, mert ilyenkor azért sokkal szebb minden.
A vár pont a határon található, de már szlovák terület (pedig a magyar Somoskőújfalu felett van, de hát ez van), a belépőt azonban forintban is fizethettük (350 Ft/fő).
Az autópályáról Hatvannál kellett lejönni, majd Salgótarján felé egyenesen. A 21-es út sajnos nagyon rossz minőségű, ezért végig figyelni kell a kátyúkra. Rendszeresen vannak azonban gyorsító szakaszok, ahol azért már nagyságrendekkel jobb a minőség, és itt 110 a megengedett sebesség, így másfél óra alatt kényelmesen le lehet érni.
Már a faluba beérve rögtön szembeötlik a hegycsúcsra épült vár. Ha felmásztunk akkor rájövünk miért is ide építették, és nem a mellette lévőre. Az építőanyag (bazalt) ugyanis helyben van. Viszonylag kényelmesen, és gondolom gyorsan fel lehetett építeni a várat, hogy nem kellett messziről idehozni az alapanyagot. A kilátás is gyönyörű, bár elég párás volt az idő.
Ha a magyar oldal felől jövünk fel (ez bevallom kényelmesebb, mert a parkoló a vár alatt van és ingyenes is), akkor a pénztár mellett el kell menni balra, majd lefele az ösvényen, hogy láthassuk a bazaltömlést. Picit kaptatós, de egyáltalán nem vészes távolság. Ha pedig a szlovák oldalról közelítünk akkor már eleve erre jövünk fel.
A várban sétálva szépen kivehetők a hatszögletű bazalt kövek, melyekből a falakat, lépcsőket kirakták.

Bár láthatóan igyekeznek megóvni az épületeket, tulajdonképpen nem sok minden található itt. Talán annyiban más mint a többi hasonló rom, hogy a torony be van fedve, és egy emeletnyit fel lehet menni, de a legtetejére már annak sem lehet. A kilátás azonban gyönyörű!

Ha lemegyünk az oldalsó torony aljába, akkor a megmaradt lőállásokhoz jutunk, majd a végén a toronyhoz érünk. Itt azonban már nem juthatunk tovább, mivel a fák belül már elkorhadtak, ezért az itt lévő szintek beszakadtak.

Visszasétáltunk hát a bejárathoz, és a bazaltömlés felé vettük az irányt. A vár innenső oldalán is tisztán kivehetők a bazaltkövek formái.

 A bazaltömlés kicsit kissebb mint azt vártam, de nagyon látványos.

Végezetül megkérdeztük a pénztáros hölgyet tudna-e a közelben valamilyen étkezési lehetőséget ajánlani, mert útközbn nem nagyon láttunk semmit. Azt mondta, ha átmegyünk a határon, akkor lesz ott is egy Malom nevezetű hely, de a következő faluban jobb oldalt lesz egy családias hangulatú Terasz névre keresztelt étterem. Mi végül ezt választottuk, és meg kell mondjam nem bántuk meg. Magyarul itt is beszélnek, forintban is lehet fizetni, és egyáltalán nem volt drága. Két főétel, ásványvíz, egy alkoholmentes sör és egy kávé 3800 Ft-ba került. Itthon ezt nem úsztuk volna meg ötezer alatt. Kényelmesen megebédeltünk hát, és hazafele vettük az irányt. Útközben láttunk egy helyet, ami sztúpára emlékeztetett, ezért ezt majd még figyeljük, és ha úgy jön ki a lépés akkor ott még megállunk.