A Duna egyre csak jön

A délelőtt nekem rohangálással, a páromnak pedig munkával telt. Aztán elugrottunk anyukájához, de rohantunk is vissza, mert váratlanul dörögni kezdett az ég, én pedig az erkélyen hagytam a száradó ruhákat. A párom szerint több szerencsénk mint eszünk volt, mert ahogy beléptünk a lakásba leszakadt az ég. Iszonyatos felhőszakadás lett belőle, az ablakon ömlött le a víz. Nagyon sajnáltam a gátakon lévő embereket, hogy teljesen eláznak. Két óra múlva kisütött a nap, ezért míg a párom pihent én lementem sétálni, és fotózni. Szerettem volna a Parlamentről egy budai oldalról készült képet is, de ez nem jött össze, mert le volt zárva a budai felrőrakpart, sőt még a belső utcák is. Ezen bevallom meglepődtem.
Az újlipótvári részen az alsó rakpart már teljesen víz alatt van. A Jászai Mari téri hajóállomás tetejét pont ellepi a víz, már csak a teteje látszik ki.

A sziget déli csücske már nem látszik ki a vízből, a híd lábánál pedig a hatalmas sodrásnak köszönhetően erősen örvénylik a víz.

A budai hídfőnél szivattyúzni próbálnak, remélhetőleg sikerrel járnak.

A Margitsziget budai oldala is eltűnik a vízben. Itt nem látszanak a homokzsákok, igaz itt sokkal dúsabb a növényzet is. Az esőt követően egyébként még egy kis szivárvány is felbukkant az égen, mely nagyon sokáig látszódott.

És persze a parton nagyon sokan fotózták magukat a víz mellett is. Ezek a gyerekek például egy nagypapára voltak bízva. Aki rájuk se bagózott, mert a fényképezőjét állítgatta. A gyerekek persze vígan ugrálgattak a vizes kövön, mellettük pedig vagy 2 méteres víz, és az erős sodrás. Nem szokásom rászólni mások gyerekeire, de itt most majdnem megtettem. Szerencsére nagypapa sikeresen beálította a gépét, lefotózta őket aztán mentek tovább. Nagyon felelőtlenek tudnak lenni az emberek.