Ma aktív városjárós-ügyintézős napunk volt. A reggel kicsit nehezen indult, ezért 11 lett mire elindultunk. A fodrász rajta volt a prioritási listánkon, de mivel a hozzánk közeli Bio Hair szalon este 8-ig van nyitva, így sikerült rábeszélni a páromat, hogy jöjjön el velem az Astóriához szandált nézni. Tegnap ugyanis a szakadó esőben rohanva megpillantottam egy kényelmesnek tűnő pédányt, de nem ugrottam be a boltba megnézni. Bár nem szeretek autóval bemenni a belvárosba, de a párom feltétele ez volt, ezért bevállaltam a vezetést is. Viszonylag könnyen találtam parkolót, és kezdetét vette a körtúra. A szandál természetesen kicsi volt, ezért ezúttal sem sikerült vennem. Tényleg tartanom kell magamat a saját szemléletemhez – akkor vegyünk meg valamit ha le van értékelve és tetszik. Nem baj, hogy a régi még bírja egy darabig. Ugyanis ha ezt elszalasztom, akkor utána amikor kell, nem kapok. Tavaly nyár végére az összes nyári papucsom, szandálom tönkrement – nem is találok most sehol olyat ami tetszene, és még az ára is megfelelő lenne. L
Ezt követően lerohantunk a Kálvin térre pénzt váltani, és ha már arra jártunk akkor felvetettem, hogy nézzünk be a Szabó Ervin könyvtárba, hátha itt megtaláljuk a régen keresett könyveket. A bejáratnál lévő hölgy megnézte a rendszerben, és szerencsénkre volt benn három példány így be is regisztráltunk. Mivel csak nálam voltak iratok, így az én nevemen. A könyveket aztán gyorsan meg is találtuk, ráadásul a párom találkozott egy volt általános iskolás osztálytársával is, ami már csak a hab volt a tortán J Anno a gimiben én könyvtár fakultációs voltam, ezért „szakmai szemmel” is nézegettem a helyet, és az ott dolgozó embereket. Nagyságrendileg 20 éve nem jártam könyvtárban, azóta sokat fejlődött a világ – itt mindenképpen. A kölcsönzésnél például mi magunk intéztünk mindent. A könyveket rá kellett tenni egy kis lapra, majd le kellett húzni az olvasókártyát. Ezt követően a számítógép kiírta a könyvek listáját (leolvasta a könyvekben lévő elektromos azonosítót), amit én nyugtáztam. Kinyomtatott egy papírt, ahol tételesen szerepeltek a könyvek, mellettük a visszahozatal dátuma, és már készen is voltunk. Embermunka sehol… ez kicsit elszomorító, de tény, hogy gyorsan végeztünk. Annak mindenesetre örültünk, hogy sokan voltak, de ez lehet negatívum is, hisz a könyvesboltok, antikváriumok meg üresen állnak. Nincs az embereknek pénze a könyvekre L. De azért akinek ez fontos, a könyvtárakban még mindig hódólhat a szenvedélyének. Egy könyv áráért negyed éves tagságot lehet kapni.
Felszerelkezve a kincsekkel elintéztük még a fodrászt, és a gluténmentes boltot is, majd úgy gondoltuk sétálunk egyet a Szentendrei szigeten Kisoroszinál. Ki is értünk gyorsan, de az autót nem hagytuk el. Ugyanis olyan szúnyogáradat volt az áradás miatt, hogy nem reszkíroztuk meg a dolgot. Előttünk ért oda egy pár a kutyájukkal, de kb. 10 méter után már sietve fordultak ők is vissza, és ültek be az autó védelmébe, mert pillanatok alatt megtámadták őket is. Így hát az esti séta elmaradt, de legalább autóból láttuk a tájat J. Hazamentünk hát, és én újra nekiálltam a nyaralás tervezésének, ami lassanként kezd körvonalazódni. Kértem szállásra ajánlatot, remélem hétfőn megérkezik. Utána véglegesítem a programot.
Ezt követően lerohantunk a Kálvin térre pénzt váltani, és ha már arra jártunk akkor felvetettem, hogy nézzünk be a Szabó Ervin könyvtárba, hátha itt megtaláljuk a régen keresett könyveket. A bejáratnál lévő hölgy megnézte a rendszerben, és szerencsénkre volt benn három példány így be is regisztráltunk. Mivel csak nálam voltak iratok, így az én nevemen. A könyveket aztán gyorsan meg is találtuk, ráadásul a párom találkozott egy volt általános iskolás osztálytársával is, ami már csak a hab volt a tortán J Anno a gimiben én könyvtár fakultációs voltam, ezért „szakmai szemmel” is nézegettem a helyet, és az ott dolgozó embereket. Nagyságrendileg 20 éve nem jártam könyvtárban, azóta sokat fejlődött a világ – itt mindenképpen. A kölcsönzésnél például mi magunk intéztünk mindent. A könyveket rá kellett tenni egy kis lapra, majd le kellett húzni az olvasókártyát. Ezt követően a számítógép kiírta a könyvek listáját (leolvasta a könyvekben lévő elektromos azonosítót), amit én nyugtáztam. Kinyomtatott egy papírt, ahol tételesen szerepeltek a könyvek, mellettük a visszahozatal dátuma, és már készen is voltunk. Embermunka sehol… ez kicsit elszomorító, de tény, hogy gyorsan végeztünk. Annak mindenesetre örültünk, hogy sokan voltak, de ez lehet negatívum is, hisz a könyvesboltok, antikváriumok meg üresen állnak. Nincs az embereknek pénze a könyvekre L. De azért akinek ez fontos, a könyvtárakban még mindig hódólhat a szenvedélyének. Egy könyv áráért negyed éves tagságot lehet kapni.
Felszerelkezve a kincsekkel elintéztük még a fodrászt, és a gluténmentes boltot is, majd úgy gondoltuk sétálunk egyet a Szentendrei szigeten Kisoroszinál. Ki is értünk gyorsan, de az autót nem hagytuk el. Ugyanis olyan szúnyogáradat volt az áradás miatt, hogy nem reszkíroztuk meg a dolgot. Előttünk ért oda egy pár a kutyájukkal, de kb. 10 méter után már sietve fordultak ők is vissza, és ültek be az autó védelmébe, mert pillanatok alatt megtámadták őket is. Így hát az esti séta elmaradt, de legalább autóból láttuk a tájat J. Hazamentünk hát, és én újra nekiálltam a nyaralás tervezésének, ami lassanként kezd körvonalazódni. Kértem szállásra ajánlatot, remélem hétfőn megérkezik. Utána véglegesítem a programot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése